Varga Mihály Matolcsy példáját követi?

Akik valamilyen racionális fordulatot vártak a gazdasági minisztérium élén történt változástól, egyelőre csalódniuk kell. Mintha kicserélődtek volna a szerepek, az MNB élére került Matolcsy kifejezetten visszafogottan kezd, keveset nyilatkozik, azt is óvatosan, vélhetően azért, hogy megnyugtassa az aggódó pénzpiacokat. Ez sajnos nemigen sikerül, mert a befektetők éppen arra várnak, hogy kiderüljön, mire számíthatnak, ezért egyesek inkább pozíciókat zárnak, mások pedig talán a forint ellen spekulálnak, e kettő együttes hatásaként a valutánk árfolyama átmeneti kivárás után számottevően gyengült.

Matolcsyval szemben viszont Varga Mihály nyakra-főre beszél, és mintha átvette volna elődje töretlenül optimista kommunikációját, számos meghökkentő kijelentést tesz. Egyebek mellett azt állítja, hogy egyelőre nem szükséges hozzányúlni az idei büdzséhez, az túl korai lenne. Ehhez képest kedden már másodszor módosították azt, hasonlóan az előző két évhez, amikor szintén már februárban változott a költségvetés. Ugyancsak meglepő az a véleménye, hogy nem lesz szükség újabb megszorításokra, mert az idei növekedés 0,5-1 százalék közötti lesz, és ez elegendő a hiánycél tartásához. Ezzel nem csupán az a baj, hogy minden szakértő maximum stagnálást vár, de érdekes módon a tavaly év végi makroadatok alapján néhány hete még maga Varga is azt mondta, hogy módosítani kell a túlzottan derűlátó növekedési prognózison.

Azóta persze változhatott a helyzet, változott is, de sajnos rossz irányba. Kiderült, hogy a negatív trendek csak erősödtek: a beruházások éves összehasonlításban decemberben 8 százalékkal estek vissza, így a beruházási ráta sosem látott mélypontra, a GDP 15 százaléka alá süllyedt. Ugyancsak az év utolsó hónapjában a kivitel az egy évvel korábbihoz képest 10 (!) százalékkal esett vissza, amire a válság mélypontja óta nem volt példa. Az idei év sem kezdődött jobban: a lakossági fogyasztás januárban tovább gyorsulva 4 százalékkal csökkent, a munkanélküliség pedig több éves csúcsra, 670 ezer fölé emelkedett februárban.

Elképzelhetetlen, hogy Varga ne ismerné ezeket az adatokat, ezért nehéz hitelesnek tartani optimista jóslatait. Különösen ellentmondásos, hogy a növekedés ösztönzője szerinte az adócsökkentés miatti fogyasztásbővülés lesz: egyrészt az szja felső kulcsa két évvel ezelőtti eltörlésének kivételével az Orbán-kormány csak adót emelt, sőt tucatnyi új terhet vezetett be, másrészt a tényadatok vitathatatlanul a fogyasztás csökkenési trendjének folytatódását mutatják. Ez az idén ugyan enyhülhet, de emelkedés éves szinten még a reáljövedelmek felettébb kérdéses növekedése esetén sem várható.

Ha már az adócsökkenésnél tartunk: a Fidesz-kormány elképesztő rögtönzéseinek eklatáns példája a meteorológiai adó agyament ötlete. Az OMSZ bevételeit a médiaszolgáltatók reklámbevételei 0,5 százalékának elvételével és a tavi kikötők, valamint a repterek közterheinek növelésével akarják növelni. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy az OMSZ – bár közfeladatot lát el, és ezt egy normális országban ingyen kellene megtennie – az időjárás-jelentéseiért most is pénzt kér, azaz a felhasználók már egyszer fizetnek, magyarázza el valaki: ugyan mi köze van a reklámbevételeknek az időjáráshoz? A Fidesz kreatív agytrösztje újabb blődséggel állt elő, már tényleg nem vagyunk messze a füst- vagy illemhelyadótól. Lehet persze, tudatos a szándék arra, hogy még nehezebb helyzetbe hozzák az amúgy is pénzügyi gondokkal küzdő médiát: az állami hátterű hirdetésekkel kitömött kormányközeli médiumoknak ez a többletteher meg sem kottyan, a többiek viszont szenvedjenek.

Nem ez volt az egyetlen riasztó ötlet az elmúlt napokban. Bár idehaza eltitkolták, de orosz forrásokból nyilvánosságra került, hogy Rogán Antal Moszkvában tárgyalt, és egyebek mellett arról esett szó, hogy az MNB a valutatartalékainak egy részét rubelben tartaná. Ez még a Fidesz-érában a hajmeresztő dolgokhoz hozzászokott szakértőket is meglepte, sorolni is nehéz, mennyi a kérdőjel az ügy körül. Először is: mi köze van Rogánnak a banki tartalékokhoz, milyen alapon és jogon tárgyal róluk? Ha ezen az apróságon túllépünk, jön a lényegi kérdés: miért kellene a jelenlegi, alapvetően euróban és dollárban lévő devizatartalékunkat rubelre cserélni? A tartalék szerepe a nevében van: biztonsági hátteret nyújt a pénzügyeinkhez, mindenekelőtt az adósságainkhoz, amelyek ugyebár döntő részben az említett pénznemekben állnak fenn.

Hogy kerül a képbe a rubel? Ha netán hozzá kell nyúlnunk a tartalékokhoz, majd átváltjuk euróra vagy dollárra? Milyen árfolyamkockázattal, mekkora átfutással? És még sorolhatnánk a józan kérdéseket, de vélhetően Orbánék szándéka mögött nem a pénzügyi racionalitás húzódik meg. Hirtelen támadt oroszbarátságuk állhat a háttérben, Moszkvától remélnek támogatást függetlenségi harcukban, pedig jó lenne, ha a múlt tapasztalataira is figyelnének. Putyinék nem jótékonykodnak, mindennek alaposan megkérik az árát, ami érthető, ezért illene óvatosabban bánni a nagy keleti nyitással. A rubeltartalék ötlete azt sugallja, hogy Orbánék több szempontból is előre elkötelezik magukat az oroszoknak, ami determinálhatja a jövőnket az energetika területén.

Némiképp hasonló a helyzet az E.On kivásárlásával is. Ésszerű gazdasági érveket itt sem lehet felhozni, a gázellátás függetlenedésére való hivatkozás nevetséges, hiszen továbbra is az importnak vagyunk kiszolgáltatva, ráadásul a hatósági árak miatt a nagykereskedelem masszívan veszteséges, a csökkenő fogyasztás nyomán pedig az óriási tárolói kapacitás felesleges, jelenleg is csak a harmada kihasznált. Ez azonban Orbánék számára nem szempont, ha valamit nagyon akarnak, azt meglépik, kerül amibe kerül. Ez most várhatóan 250-260 milliárd forinttal terheli meg az adófizetőket: bár az oktatásra, az egészségügyre, a szociális ellátásra nem jut pénz, erre a presztízsügyre nagyon is.