Új adózás: a legtöbben sajnos nem fognak örülni neki

Nehéz úgy vitatkozni bárkivel, ha a másik fél a tényeken alapuló érvekre vagdalkozással és demagóg szólamokkal válaszol. Ezt érezheti most az ellenzék a jövő évi költségvetésről folyó pengeváltásoknál, mivel kétharmados többsége birtokában a kormány és pártja még azt a fáradtságot sem veszi, hogy érdemben reagáljon a büdzsét és az adómódosításokat ért kritikákra. A hatalom magabiztos birtokosait az sem zavarja, hogy szinte kivétel nélkül minden független hazai és külföldi szakértő a lényeget illetően ugyanazokra a veszélyekre hívja fel a figyelmet, és hasonlóképpen értékeli a parlament elé került javaslatokat. A Fidesz az eddigi módszerét követve a bíráló érvekre érdemben nem is válaszol, hanem ugyanazokat a kliséket ismételgeti, abban bízva, hogy a választóinak többsége inkább hisz a hangzatos, egyszerű emocionális üzeneteknek és ígéreteknek, mint a racionális érveknek és a matematikai számításoknak. Ezért aztán esély sincs arra, hogy józan és felelős vita alakuljon ki mindarról, ami alapvetően meghatározza, hogyan fogunk élni az elkövetkező években.

Ennek nyomán így egyebek mellett az adótörvények várható hatásának megítélése is nagyon sokak számára nem objektíven kalkulálható tények, hanem hit kérdésévé vált: a kedvenc pártunk és vezérünk azt hirdeti, mindenki jól fog járni, akkor az úgy is lesz, hazug gazember, aki az ellenkezőjét állítja, lám-lám, a Szijjártó is ezt mondja a tévében. Úgy tűnik, egyelőre kevesen veszik maguknak a fáradtságot, hogy kiszámolják, mit várhatnak, és sajnos legkevésbé azok, akik bizonyosan a vesztesek között lesznek. A nagy meglepetés majd akkor éri őket, amikor február elején megkapják a januári fizetési borítékot, vagy vállalkozóként be kell fizetni az esedékes adókat és járulékokat. Legfeljebb az vigasztalhatja őket, ha a Fideszre szavaztak, hogy ők adtak korlátlan felhatalmazást a kormánynak a nevükben, rájuk hivatkozva bármit megtenni.

A pályakezdők szívják meg

Az adótörvényekből pedig csekély fáradtsággal pontosan kideríthető, kinek kedveznek és kinek nem a Fidesz-kormány javaslatai. Kezdjük az SZJA-val. Mint az több portál kalkulációs rendszeréből kiderül, bruttó 294 ezer forintig a gyermeket nem nevelők kivétel nélkül rosszul járnak és maximum havi 5500 forinttal kevesebbet kapnak kézhez. Miután az átlagbér jelenleg 204 ezer forint, ennek legalább kb. a másfélszerese kell ahhoz, hogy ne legyen veszteség, azaz az adózók túlnyomó többségét ez közvetlenül érinti. A gyermektelenek közül is különösképpen a pályakezdő fiatalokat, akik jellemzően még nem alapítottak családot, kevesebbet keresnek, ráadásul elhelyezkedniük sem könnyű. Egyértelmű vesztesek még rajtuk kívül a 45-50 év feletti, alacsonyabb jövedelmű dolgozók, akiknek a gyermekeik már 18 évnél idősebbek vagy önállóak, és az ő esetükben is állásvesztéskor nagyon nehéz új helyet találni a munkaerőpiacon.

Demagógia arra hivatkozni, hogy majd a béremelések kompenzálják a nettó fizetéscsökkenést, a jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis a cégek nem tudnak jelentősen emelni, a munkavállalók pedig többnyire örülnek, ha megmarad az állásuk. Az adómódosítások ugyanis - talán nem véletlenül - azokat sújtják a legjobban, akiknek a leggyengébb az érdekérvényesítő képességük. Ezen még a helyüket kereső szakszervezetek sem tudnak segíteni, egyrészt mert a kormány sem veszi komolyan őket, másrészt pedig tudják, hogy a túlzott bérkövetelések nem teljesíthetőek és további elbocsátásokhoz vezethetnek.

A munkáltatóknak is kedvezőtlen

Mint a jövő évi minimálbér körül kialakult heves vita is mutatja, az új adórendszer a munkáltatók döntő többségének, főleg a kis- és közepes vállalkozásoknak is kedvezőtlen. Miután a munkavégzés utáni járulékok nem csökkennek, az ő terheik csak növekedhetnek azzal, ha a minimálbérek emelkednek, sőt még esetleg szélesebb körben magasabb fizetést is kell adniuk. Vitázni tehát csak arról lehet, ki veszítsen többet, a munkaadók vagy a munkavállalók. A nyereségadó 10 százalékra csökkenése ugyanis a kkv-k legnagyobb részét nem érinti, mert vagy nincs, vagy az eddigi értékhatárnál alacsonyabb a nyereségük. Durva félrevezetés mindezek fényében azt állítani, hogy az adószabályok ösztönzik a foglalkoztatást, a kkv-knál éppen ellenkezőleg. Milyen alapon lehet így 400 ezer új munkahelyről beszélni, zömében a hazai vállalkozásoknál?

S ez még nem minden, mert megdöbbentően kevés szó esik azokról, akik arányaiban valójában a legtöbbet bukhatják. Hazánkban sok százezer kényszervállalkozás működik, általában minimálbér után fizetve a közterheket. Náluk az új szabályok a várhatóan 4-5 ezer forintnyi minimálbér emelkedéssel együtt a havonta fizetendő terhek akár 10 százalékos növekedésével járhatnak, ami aligha javítja a helyzetüket. Náluk még a gyerekkedvezményre sem lehet hivatkozni, mert az a vállalkozásokra nyilvánvalóan nem vonatkozik.

Ne legyünk igazságtalanok, lesznek, akik nagyon jól járnak az egykulcsos adóval. A legjobban a magas keresetű, többgyerekes adózók, egymillió forintnál és három gyereknél a havi nettó nyereség már megközelíti a 300 ezer forintot, még magasabb jövedelemnél lineárisan emelkedik, a határ elvileg a csillagos ég. A változás tehát egyértelműen a középosztálytól felfelé jutalmaz, ami lehet ugyan egy magát jobboldalinak minősítő kormány célja, de akkor ezt vállalja is, ne hirdesse pont az ellenkezőjét. Időlegesen ugyan be lehet csapni az embereket, de az igazság pillanata legkésőbb akkor eljön, amikor jövő februárban a januári fizetésüket megkapják, vagy - vállalkozók esetén - a közterheket be kell fizetniük. A többségnek sajnos nem sok öröme lesz benne.