Tudomásul kellene venni: ez fájni fog
Lépéshátrányban van a kormány a válságkezelő intézkedések kidolgozásával. Az újabb és újabb adatok egyre borúsabb képet festenek a gazdasági kilátásokról, így mire előállnak a korábbi prognózisra alapozott javaslatokkal, kiderül, hogy még rosszabb a helyzet és még drasztikusabb beavatkozásra lesz szükség. A hét végén a szóvivő 200 milliárdos megtakarítási csomagot ígért jövő hétfőre, de addigra kiderülhet, hogy legalább 300 milliárd hiányzik.
A GKI ma közzétett becslése szerint az idei évre 2,5 százalékos GDP csökkenéssel és 2,3 százalékos inflációval számolhatunk. A kormány ugyanezekre a számokra alapozva dolgozik a válságkezelő csomagon, és mintegy 200 milliárd forint kieső bevételre igyekszik fedezetet találni. A hét végén tett bejelentések szerint ezt nem az adóbevételek növelésével, hanem a kiadások lefaragásával kívánja elérni. Hatvan milliárdot már zároltak a minisztériumoknál, további 140 milliárdról pedig várják az apparátus javaslatait.
Fontos elmozdulás a korábbi állásponthoz képest, hogy el kívánják választani egymástól a rövidtávú költségvetési lépéseket és az átfogó reformcsomagot. A kettő együttes kezelése logikus lenne, de egyszerűbb gyors megszorító intézkedéseket hozni, mint mélyre ható változtatásokat előkészíteni és bevezetni. Ez utóbbiaknál ráadásul törvénymódosításokra is szükség van. Emellett a két irány egymásnak ellentmondó igényeket is támaszthat, például az adózás terén, amelyeket aligha lehet egyszerre lenyomni a lakosság torkán. A dilemma feloldására választotta a kormány azt a megoldást, hogy kezdjük a hiány betömésével, aztán jöhetnek a nagy reformok.
Az előbbire jövő hétfőre ígérték a részletezett intézkedési tervet. A gond csak az, hogy mire megtalálják a hiányzó 200 milliárdot, újabb százmilliárdon gondolkodhatnak. A múlt hét végén közzétett ipari termelési adatok ugyanis a pesszimista várakozásoknál is mélyebb recesszió képét vetítik előre. A termelés decemberi húsz százalékos csökkenése /az előző évhez képest/ minden bizonnyal nem egyszeri rossz teljesítmény, hanem egy zuhanó trend jele. Kevéssé vígasztaló, hogy ezzel nem állunk egyedül, Írországban, Spanyolországban, egyes balti államokban, sőt Japánban is hasonló mértékű volt a visszaesés. Szakértők szerint január sem lesz jobb, és csak a második félévben válhat a csökkenés üteme egyszámjegyűvé.
Ha ez igaz, a nemzeti össztermék sem csupán két és fél százalékkal lesz alacsonyabb a tavalyinál. Az ipar nagyjából a magyar GDP harmadát adja, tíz százalékos éves termeléscsökkenése már önmagában három százalék feletti visszaesést eredményez. A többi szektor teljesítménye sem ígér sok jót: a pénzügyi és szolgáltatási területet szintén súlyosan érinti a válság, a mezőgazdaságtól sem várhatunk a tavalyi kiemelkedő eredménynél jobbat. Nem javítja a kilátásokat a külkereskedelem helyzete sem, a kiviteli adatok a fő exportpiacaink beszűkülését mutatják, a csökkenés decemberben már 17 százalékos volt.
Elemzők szerint a realitások 3-4 százalékos idei GDP csökkenésre utalnak. Ez az eddigi prognózisokhoz képest további legalább százmilliárdos bevételkiesést jelent, amit valahonnan szintén pótolni kell. A kormány tehát akkor járna el helyesen, ha máris 300 milliárdos hiánypótlásban gondolkodna, különben futhat a a romló számok után, és rövidesen újabb megszorítási csomaggal kell előállnia. Ez keresztbe verhetné a második lépésnek szánt reformcsomag elfogadtatását is, pedig az országnak az a legfontosabb.
Tudomásul kell venni végre, hogy nincsenek fájdalommentes válságkezelő intézkedések. A kiadások gyors lefaragására szükség van, enélkül rövid távon finanszírozási gondok lehetnek. Hosszú távra a valódi és egyetlen megoldás a teljes adó és szociális rendszer átalakítása, az egészségügy, az oktatás és nem utolsósorban az államigazgatási és önkormányzati szféra reformja. Mindez nem hajható végre egy lépésben, de legalább el kellene kezdeni, vállalni azt, hogy az átalakulás sokaknak fájni fog, aki mást mond, hazudik. Világosan kell látnunk, amire minden szakértő egybehangzóan figyelmeztet: minél később indul meg a nagy rendszerek elkerülhetetlen reformja, annál gyötrelmesebb lesz a folyamat valamennyiünk számára.
