Tovább gyűrik egymást a transzatlanti partnerek
Egy év alatt a hatodik tárgyalási fordulót tartotta, ezúttal Brüsszelben az Egyesült Államok és az Európai Unió az átfogó transzatlanti partnerségi megállapodásról. Mindkét fél ismételten leszögezte, hogy nem kötnek olyan megállapodást, ami az egészség, a környezet és a fogyasztók jelenleginél alacsonyabb szintű védelméhez vezetne.
Egy évvel ezelőtti ünnepélyes megkezdése óta hatodik alkalommal ültek össze a héten Brüsszelben az Európai Unió és az Egyesült Államok tárgyalóküldöttségei, hogy több napon keresztül megvitassák a transzatlanti partnerség tárgykörébe tartozó valamennyi témát – számolt be róla a bruxinfo.eu alapján a Kitekintő.hu.
A tárgyalásokat követően a két delegációvezető, az EU-t képviselő Ignacio Garcia Bercero és az amerikai Dan Mullaney egyaránt elégedettek voltak a megbeszélésekkel, de mindketten hangsúlyozták, hogy még egyetlen nagy fejezetben sem értek el megállapodást. Az asztalon lévő témák túlnyomó többségében ugyanakkor már mindkét fél saját szövegszerű javaslatot terjesztett a partnere elé, amelynek egyeztetése folyik jelenleg.
Garcia Bercero a tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón emlékeztetett rá, hogy Jean-Claude Juncker megválasztott bizottsági elnök a következő Bizottság öt prioritásai közül az egyiknek nevezte a tárgyalások befejezését a transzatlanti szabadkereskedelmi és beruházási megállapodásról, amely a maga nemében egyedülálló a világon. Dan Mullaney is megerősítette, hogy az Egyesült Államok változatlanul elkötelezett egy nagyon ambiciózus tárgyalási eredmény mellett, aminek szerinte nem csak óriási gazdasági hozadéka lesz az óceán két partján tevékenykedő cégek számára, de az egész világ számára irányt mutathat.
A két főtárgyaló nyilatkozatában és válaszaiban feltűnt, hogy rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek a kereskedelmi alkufolyamat kommunikálására, mintegy válaszul az EU-USA tárgyalásokat övező félelmekre, és arra, hogy a két gazdasági szuperhatalom a gazdasági előnyökért cserébe beáldozhatja a neki drága társadalmi értékeit.
Bercero és Mullaney is ismételten megerősítette, hogy eszük ágában sincs olyan megállapodást kitárgyalni, ami visszalépést jelentene az európai vagy amerikai egészségügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi jogok és vívmányok tekintetében.
A transzatlanti tárgyalások három fő kérdéskör köré csoportosulnak. Először is az úgynevezett klasszikus piacnyitási kérdésekről szólnak, mint amilyen a meglévő vámok és tarifák csökkentése és lebontása, a szolgáltatások piacának és a közbeszerzési piac liberalizálása. Az EU főtárgyalója jelezte, hogy az Unió számára az egyik legfőbb cél a tárgyalásokon az amerikai közbeszerzési piachoz való sokkal nagyobb fokú hozzáférés, már-már nemzeti bánásmód elérése. Tárgyalópartnere egy kérdésre válaszolva ugyanakkor mítosznak nevezte azt az Európában közkeletű állítást, miszerint az Európai Unió piaca sokkal nyitottabb lenne az amerikai cégek előtt, mint fordítva.
A kérdések második nagy halmaza az európai és amerikai szabályozói környezet összehangolása, a szabályok egymáshoz való közelítése, illetve a meglévő számtalan akadály lebontása annak érdekében, hogy a cégeknek ne kelljen két különböző szisztémának megfelelniük, ami jelentősen megnöveli a költségeket és sokakat elriaszt az exporttól. Lényegében ez az a terület, ami miatt a transzatlanti partnerség olyan különlegesnek számít és túlmegy egy szokásos szabadkereskedelmi egyezmény keretein. Bercero jelezte is, hogy a szabályozás az a terület, amelyből a két félnek gazdaságilag a legjelentősebb előnyei származnának.
A harmadik nagy kosárban a kétoldalú kereskedelem szempontjából fontos ágazatok speciális problémáit próbálják orvosolni. Összesen kilenc ilyen iparág szerepel a menün, köztük az autógyártás, a vegyipar, a gyógyszeripar, a kozmetikumok előállítása vagy a textilipari termékek és információs technológiák.
