Tízmilliárdokról szól a BKV-s botrány

Nem kellett sokat várnunk ahhoz, hogy a főváros új vezetése maga is hozzátegyen valamit a BKV évek óta húzódó botránykrónikájához. Úgy látszik, a közlekedési vállalaton átok ül, és nincs az a városvezetés, amely ezen változtatni tudna. Nem segített az sem, hogy létrehozták a felettes szervét, a fővárosi közös közlekedési holdingot, pedig azt egy nagy tekintélyű, kiváló és tapasztalt szakember vezeti, akinek a rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy alig 25 évesen már elnyerte ezt a pozíciót (és nem is makaón, mint Gorcsev Iván a Nobel-díjat).

Lehet, hogy a szálakat a háttérből mozgatók úgy látták, lankadni látszik a nagyközönség figyelme a BKV dolgai iránt, amin már az sem segít, hogy újabb három volt vezető ellen tettek feljelentést a napokban, lényegtelen miért. A rendcsinálási ígéretek és az eddig felmutatott piszlicsáré ügyek már kevesek, hogy megüssék az ingerküszöböt, valami látványosat kell kreálni ahhoz, hogy megindokolhassák a nagy átrendeződést. Annak pedig lesznek vesztesei és győztesei: az előbbiek nyilvánvalóan a korábbi vezetéshez kötődő érdekcsoportok, az utóbbiak kiléte azonban egyelőre még nem dőlt el, mert túl sok a mohó jelentkező, és mindenkit nem lehet kielégíteni.

Városházi pletykák szerint éppen ez az éles lobbiharc áll az utóbbi napok BKV-s eseményei mögött. Ennek a feltételezésnek a hitelét erősíti, hogy külső szemlélő számára nemigen érthetőek, sőt abszurdak a fejlemények. Kezdjük azzal, ami az egész lavinát elindította: a Nemzeti Közlekedési Hatóság váratlanul visszavonta a BKV vasúthatósági működési engedélyét, arra hivatkozva, hogy a cég pénzügyi helyzete nem felel meg a törvényi előírásoknak, és hat hónapot adott a szükséges feltételek megteremtéséhez. A döntés finoman szólva is meglepő volt, mert a BKV semmivel sincs rosszabb anyagi állapotban, mint korábban, hiszen még a közvélemény számára is közismerten folyamatosan közel áll a csődhöz, csak az állami segítség menti meg az összeomlástól. Éppen most hagyta jóvá a kormány annak a 12,5 milliárd forintnak a kifizetését, amelyet még a Bajnai-kabinet szavazott meg, de mindeddig visszatartották. Több mint furcsa, hogy az NKH-döntése lényegében ezzel egy időben született.

Az abszurd komédia azzal folytatódott, hogy a főpolgármester valamilyen okból félreértette a határozatot és a BKV teljes működésére értelmezte azt, holott csupán a vasúti jellegű tevékenységre - pl. HÉV - vonatkozott. (Jó kérdés, miért pont arra.) Később arra hivatkozott, hogy őt az egészről nem tájékoztatták és félrevezették. Szóba került egy rejtélyes SMS is, amelyet állítólag Kocsis István, a BKV vezére küldött Tarlós Istvánnak az ügyben, és amely pontosan idézi a NKH döntését, a hibát eszerint tehát Tarlós követte el. Ha netán így is volt, enyhén szólva furcsa, hogy egy ilyen horderejű dologban csupán egy SMS-ben tájékoztatják a város elsőszámú vezetőjét...

Már az eddig történtek is arra utaltak, hogy komoly ellentétek húzódhatnak a háttérben, csupán az nem volt világos, ki akar betenni kinek és miért. Ez azóta sem derült ki egyértelműen, annyi azonban bizonyossá vált, hogy Tarlós szabadulni akar Kocsistól, felelőssé téve őt a BKV helyzetéért. Kemény fába vágta a fejszéjét, mert Kocsis István eddigi karrierje azt mutatja, hogy személye a politikai kurzusoktól függetlenül szinte sérthetetlen, hiába bírálják sokan az energetikai privatizáció lebonyolítását, amelyért még ÁPV-s vezetőként jórészt ő volt a felelős, vagy MVM-es vezéri működését, amikor sajtóhírek szerint tízmilliárdos nagyságrendben áramlott ki pénz off shore cégekbe.

Intő példa lehet Tarlós számára, hogy Kocsisba még Gyurcsánynak is beletört a bicskája, nem beszélve Hagyóról, aki a pletykák szerint annak köszönheti látványos bukását, hogy kellő háttér nélkül harcot kezdett a BKV vezére ellen. Ha tehát ilyen hévvel szorgalmazza Kocsis távozását, vagy nagyon bátor, vagy olyan támogatói vannak, akiket elég erősnek vél ahhoz, hogy ő kerüljön ki győztesen a küzdelemből. Bennfentes források szerint a valódi tét a zsíros fővárosi gazdasági pozíciók újraelosztása, amelyek közvetlenül és közvetve évente sok-sok milliárdot hoznak az érintetteknek, a sikerdíj tehát nem csekély. Úgy tűnik, az igazi harc csak most kezdődik, a BKV körüli összecsapást számos más affér követheti majd.

Nekünk teljesen mindegy, kik nyernek, mindennek az árát úgyis mi fizetjük meg. Mint ahogy annak is, hogy a botrány kapóra jött a metrókocsik ügyében az Alstom cégnek: pont az NKH határozatára és a főpolgármester kijelentésére alapozva egy francia bíróságon megakadályozta a szerződésbontás miatti bankgarancia-lehívást. Azzal érveltek, hogy ők valójában megfelelően teljesítettek, és a BKV csak a pénzügyi gondjai miatt akarja megszerezni a 37 milliárd forintnyi garanciát, azaz nagyjából visszaszerezni az általa már kifizetett pénzt. Teljesen mindegy, mennyire igaz az Alstom állítása: ne legyen kétségünk, a kinti bíróság őket fogja védeni, főleg akkor, ha az itthoni csatározások ehhez jó muníciót szolgáltatnak. A BKV és a főváros futhat a pénze után, ez persze a befolyásért a háttérben küzdő érdekcsoportokat nem érdekli: a számlát nem ők, hanem az adófizetők állják majd.