Senki sem akar fizikatanár lenni

Magyarország 1999-ben aláírta a bolognai nyilatkozatot, amivel vállalta, hogy 2010-ig bevezeti a kétciklusú képzést. 2006 óta hat szak kivételével ebben a rendszerben oktatnak a felsőoktatási intézményekben.

A kétciklusú képzés első fele alapozó elméleti és szakmai ismereteket nyújt, elvégzése esetén Alap, (BSc, BA) fokozatú felsőfokú végzettséget ad a választott szaktól függően hat vagy hét félév alatt.

További három vagy négy féléves szakmai specializációra jelentkezhet a hallgató, és amennyiben felveszik, a képzés végén Master (MSc, MA) fokozatot szerezhet. A tudományos pályára készülők számára a harmadik, három éves doktori fokozatú (PhD) képzés ad lehetőséget.

Az ELTE TTK adatai szerint a régi, osztatlan 5 éves tanárképzés utolsó évfolyama (2009-ben), és az először (2009-ben) mesterszakra felvett tanárok számának aránya az egyes szakokon a következő volt: biológia 14/3, fizika 8/0, földrajz 15/3, kémia 5/0, környezettan 9/0, matematika 33/16.

Jobb lenne-e az osztatlan képzés?

Dr. Keszei Ernő egyetemi tanár, az ELTE rektorhelyettese, a Fizikai Kémiai tanszék oktatója, a Nemzeti Bologna Bizottság elnöke úgy látja, hogy a csökkenő tendencia mögött meghúzódó gazdasági okok már eddig is léteztek. Ezt azonban felerősítette a bolognai rendszerű képzés bevezetésével járó változás, ami szerint az alapképzésben döntenie kell a hallgatónak, ha a tanári pályát akarja választani.

– Ez még nem lenne baj, a probléma az, hogy – elsősorban a természettudományos szakmáknál – ez eleve leértékeli a diplomát. A tanári szakra történő jelentkezéskor a hallgatónak két szakot kell választania, és el kell döntenie melyik a fő (major), és melyik a mellék szakja (minor). Mivel mellékszakot is végez, ezért a főszakján kevesebb szakmai tárgyat hallgat, és bizonyos pedagógiai tárgyakat már az alapszakon is fel kell venni. Következésképpen, az ő BSc tanár szakos diplomájának nincs olyan értéke, szakmai tartalma, mint a nem tanár szakos diplomának.

Ráadásul az alapszak elvégzése után nem biztos, hogy felveszik mester szakra, így előfordulhat, hogy kárba vész az első három éve. Ha ötéves osztatlan képzésre vennénk fel, akkor az első két félévben láthatóvá válna, hogy alkalmas-e a pályára. Ha igen, probléma nélkül elvégezhetné a tanárszakot.

– Mit tehet, ha három év után nem veszik fel a MSc szakra?

– Ha nem veszik fel, vagy úgy dönt, hogy megszakítja a tanulmányait az alapszakos diploma után, sokkal rosszabb az esélye az elhelyezkedésre, mint azoknak, akik nem tanári szakon végzik el az első három évet.

Tanári főiskolai diplomával régen sem lehetett elhelyezkedni tudósként, de leadhatta a tanár szakját és átiratkozhatott kutató szakra, legfeljebb egy évvel hosszabb lett a képzési ideje. A mostani rendszerben ezt sokkal nehezebben tudja megtenni. Fura módon most nagyobb a különbség a tanár és nem tanár alap szak között, mint amikor külön tanár és külön kutató szak volt. Ha most valaki a tanár szak mellett dönt, abból nagyon nehéz kilépni. Ezért jelentkeznek inkább a minőségben és szakmai tárgyak ismeretének mennyiségében is jóval többet nyújtó kutató szakokra. A teljes értékű egyszakos diplomával sokkal könnyebben tovább lehet lépni az MSc kutató szakra. Ha úgy dönt a hallgató, hogy a három éves alapképzés után valahol el akar helyezkedni, ezzel a diplomával azt is megteheti. Így valójában értékesebb a diplomája, mint a tanár szakos diploma.

– Az osztatlan képzés visszaállítása javíthatna a jelenlegi helyzeten?

– Tanár szakon mindenképpen. A felsőoktatási törvénytervezet már meglévő koncepciójában mi is ezt támogattuk. Aki elkezdi, és két fél alatt nem bizonyul alkalmatlannak, biztos lehet abban, hogy elvégzi a szakot és megszerzi a tanár diplomát.

– A természettudományok iránti érdeklődés csökkenése csak hazai jelenség?

– Mindenki azt mondja, hogy kevesebb a fizikus, kémikus, sőt még mérnök is, csak most annyira nem látszik, mert dekonjunktúra van, és megszűntek az ipari álláshelyek. Az ipari kutatások meg vagy nem indultak be még Magyarországon, vagy éppen kimenni készülnek Indiába. Nehéz áttekinteni, de az egész világon mindenütt a természettudományos és műszaki végzettségben hiány mutatkozik.

– Ha a felsőoktatási törvényben osztatlan képzésű lesz a tanári szak, megfordulhat a jelentkezés csökkenő tendenciája?

– Mostani terv szerint nyáron tárgyalják az új felsőoktatási törvényt, és csak szeptemberben kerül a parlament elé. Változatlanul úgy tervezik, hogy 2012-ben lehet majd először ebben a rendszerben felvenni hallgatókat és akkor várhatóan nagyobb jelentkezés lesz a természettudományi szakokon. Az új kétszakos tanárképzés nagyobb flexibilitást és kedvezőbb mobilitást nyújt, mint az eddigi rendszer, ami a bolognai rendszernek is fontosabb célkitűzése, mint a 3+2 felosztás.

Dr. Kabai Péter, a Szent István Egyetem Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék docense, a Nemzeti Bologna Bizottság tagja, arra világított rá, hogy mióta bevezetésre kerül a bolognai rendszerű képzés, az alapszakot kevesen fejezték be három év alatt. Idén kaptak először diplomát az MSc képzésben végzettek, hiszen az első ilyen képzés két éve indult. Az ELTE 300 biológus-hallgatót vett fel BSc képzésre, de most 450 hallgató van, mert 150 lebukott. A 300-nak kevesebb, mint a fele végzett. Nekik lehetőségük volt biológus MSc vagy biológia tanári MSc képzésre menni. De a biológus MSc képzést nem tudták feltölteni az egyetemek, mert nem volt annyi alapszakot végzett hallgató. Így nem ment senki tanári szakra. A kutató MSc képzésű szakok felszívták az összes BSc hallgatót. Ez a csúszás annak köszönhető, hogy még nem állt be a rendszer. Ha telítődik a kutató MSc képzés, akkor lesz látható, hogy hányan választják a tanári szakot.

A középiskolai oktatás meghatározó lehet

Az alacsony jelentkezés másik oka lehet a középiskolai oktatás is. Háttérbe szorultak a természettudományos tárgyak: kevés az óraszám, nem kötelező az érettségi és nem utolsósorban, ezekhez a tárgyakhoz némi tehetség, és sok tanulás kell. A tanári szak, a tanári pálya kötöttsége miatt sokkal kevésbé vonzó, mint a kutatói szak, ezért a hagyományos képzésben is leginkább az ment tanárnak, akit nem vettek fel kutatónak. Az sem elhanyagolható, hogy nehéz elhelyezkedni fizikusként, vagy vegyészként, szemben például a biológusokkal, akik viszonylag sok területen találnak munkát. A matematikusok egy részét, főleg az alkalmazott matematikusokat, szívesen foglalkoztatják a biztosítótársaságok.

– Nem könnyítik meg a tanárrá válást. Angliában praktikusan a három év alapszakon nem kell pedagógiai tárgyakat tanulni, és ha nem veszik fel az általa megjelölt kutató MSc szakra, akkor választhatja, például a tanári szakot és csak ebben a két évben tanulja a pedagógiai tárgyakat. Ezzel szemben ugyanakkor megfogalmazódik az a kritika, hogy így, olyan tanárokat képeznek, akik nem tudós tanárok, ezért nem tudják a tudományt tanítani.

A Bolgonai Munkacsoport véleménye hogy nálunk eltúlzott a pedagógia tárgyak aránya a tanárképzésben. Ezt lehetne csökkenteni. Ha nem csökkentik, akkor ezeket a tárgyakat bele kell zsúfolni a 3+2 évbe, ami azt jelenti, hogy már az alapképzésben is fel kell venni pedagógiai tárgyakat.

A fizikát, kémiát oktató tanárok mindig kevesebben voltak, a kevés óraszám miatt nincs is szükség olyan sok tanárra. A természettudományok eszközigényes tárgyak, tanítását akkor lehet élvezetessé tenni, ha ezekkel az eszközökkel nem a tanár, hanem a gyerek kísérletezhet. Ha egy kísérlet véget ér, általában az anyag elhasználódik, nem lehet újra felhasználni – mondja Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke. Sikerélménye akkor van a pedagógusnak, ha a gyerek jól érzi magát az órákon. Miután az eszközök nem állnak rendelkezésre, az iskolákban tragikus ritkasággal végeznek rendszeres kísérleteket. Ez pedig egy öngerjesztő folyamat, így az alkalmankénti kísérletezésekről is könnyen le lehet szokni. Sajnos a fenntartók nagy része is tesz azért, hogy a pedagógusnak eszébe ne jusson kísérletezni.

– A természettudományos tárgyak iránt viszonylag kevesen érdeklődnek. Ezt úgy lehet felkelteni, ha ők kísérletezhetnek. Ennek hiányában nagyon kevés gyerek kedveli meg ezeket a tárgyakat, így kevesen jelentkeznek ezekre a szakokra. Akiket felvesznek, azokat a piac csábítja el lényegesen magasabb fizetéssel, mint amit a pedagógus pályán képes megkeresni. Ezért inkább kutatókká képezik magukat, ami nem csak vonzóbb, mint a pedagógus pálya, de több lehetőséget biztosít számukra, akár külföldön is. Nagyjából ez mutatkozik meg a jelenlegi jelentkezésekben is.

– Mennyire helyettesítheti az élő kísérletezést a filmen, vagy interneten bemutatott kísérlet?

– A számítógép varázsa már nem újdonság a gyerekek számára, úgy érzem, ez nem több, mint egy szépen kiszínezett Mengyelejev-féle periodusos-táblázat. Igazán a sava-borsa az, ha érezni, látni, szagolni lehet ezeket a kísérleteket.

Keszei Sándor Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke úgy látja, ha a pedagógusképzésben az osztatlan képzési forma valósul meg, akkor a helyzet rosszabbodni fog azáltal, hogy elvész az az idő, amit a hallgató a képzésben eltöltött, ha közben váltani szeretne, vagy abbahagyja. Ez elég erős nyomás a gyerekeken pályaválasztáskor. A másik nagy problémának a hiányzó pedagógus életpályamodellt tartja, ami igazán megoldás lehetne a pályaválasztók és a már pályán lévők számára is. Most az egyedüli biztonságot az jelentheti, hogy a közoktatási tervezet szerint az állam fogja garantálni a pedagógusok bérét. Hat éve szűkíti a költségvetés az oktatási normatívákat, de eddig volt annyi tartalék – amit sajnos nem a pedagógusok kaptak meg –, hogy az elvonások dacára, ugyanolyan színvonalon működött a közoktatás. Tavaly és idén ez már a minőség rovására ment. Fizika tanári szakra azért nem jelentkeznek, mert sok felkészülést igényel, de nincs akkora megbecsültsége. Túlzott követelmények vannak, a fizika tanári végzettséghez, holott nem lenne szükség öt évre, amivel csak tanárként tud majd elhelyezkedni, elég lenne a főiskola három év.

– Sajnos nincsenek kísérletek sem az órákon. Kötelező eszközlista van, amiről 1996-ban hoztak törvényt. A tíz éves beszerzési határidő lejárt, a régiek elkoptak, újra nincs pénz. Ugyanakkor a pedagógiai programban szerepel a kötelező kísérlet, ezt a szülőknek is számon kell kérnie a pedagógustól.

szertar.com – Tudomány. Ahogy tetszik

Zsiros László Róbert valamikor majdnem a biológia-kémia tanári szakot választotta, végül mégis kertészmérnök lett, jelenleg végzős joghallgató. Főállásban előadó, kísérleteket mutat be. Hobbija a

szertar.comsaját internetes oldala, ami 2009-ben Goldenblog díjas lett. Azokat a kísérleteket, amiket technikai okok miatt nem tudott munkahelyén a Csodák Palotájában bemutatni, videóformátumban saját honlapjára töltötte fel. Külföldön ez az ismeretterjesztési módszer igen elterjedt, itthon még úttörő vállalkozásnak számított a honlap indulásakor, három éve. Azóta már vannak követői ennek a műfajnak. A honlap népszerűségének okát a gyerekek természetes kíváncsiságában látja, és persze abban is, hogy szabadon kísérletezhet, nem úgy, mint egy tanár. Szerinte nem (csak) az a baj, hogy kevés a kísérlet az órákon. A természettudományok megközelítése (főleg a kémia és a fizika) nagyon rossz. Erről nem feltétlenül a tanárok tehetnek. Abból, hogy valakit érdekelnek a kísérletek, még nem következik egyenesen, hogy a kémia-fizika tanári pályát választja.

– Nagyon gyakran mondják a szülők nosztalgiázva, hogy "bezzeg annak idején el sem lehetett cibálni minket Öveges professzor műsora elől". Hamar előjönnek az érvek is, hogy "olyan jól érthetően el tudta mondani a dolgokat". De ha egy kicsit mélyebbre merülünk a beszélgetésbe, hamar kiderül, hogy annyira azért mégsem voltak megkapóak ezek a sorozatok, hogy természettudományos pályára menjenek. Akik pedig természettudományos pályán dolgoznak, a motivációjukról leginkább azt mondják, hogy vagy a család vagy egy/több jó tanár volt számukra a meghatározó. Soha nem a kísérleteket emelik ki.

– Tanítani mégis kevesebben akarják a természettudományokat.

– A vicc szerint három előnye van a tanári pályának: június, július, augusztus. A tanárok (főleg a középiskolai) megbecsültsége eltörpül sok más szakma között. Vannak sokkal, de sokkal vonzóbb karrierek. Társadalmi megbecsültségben, anyagi elismertségben, meg általában olyanok, amelyek jobban motiválják az embert.
Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy szerencsére az elmúlt egy-két évben több lelkes fiatal tanárral hozott össze a sors. Tehát van remény.