Rosszul áll a kormány a költségvetéssel

Sajátos jogfelfogás az, hogy nem mi alkalmazkodunk a törvényekhez, hanem azokat igyekszünk a saját képünkre formálni. A kétharmados fideszes parlamenti többség eddigi törvényhozói tevékenységét mégis ez a szemlélet határozta meg és ennek szellemében írják át a magyar jogrendet. A legújabb példa erre az a csekély figyelmet kapott hír, hogy a kormánypárt törvénymódosító jolly jokere, Rogán Antal immár a sokadik egyéni beadványával állt elő, amelyben ezúttal a költségvetés elfogadásával kapcsolatos törvényi határidőket írná át. Mint az elmúlt hónapok parlamenti dömpingjében már láttuk, az egyéni képviselői indítványoknak az a bájuk, hogy bármiféle egyeztetés és jogi előkészítés nélkül azonnal el lehet fogadtatni őket. A kétharmados többség így zavart át az országgyűlésen több tucatnyi fontos törvény mellett számos alkotmánymódosítást is.

Nem meglepetés tehát, hogy most is ehhez az eszközhöz folyamodnak, az újdonság csupán annyi, hogy ezúttal a jövő évi gazdasági környezetet és szabályrendszert meghatározó törvényekkel teszik ugyanezt. A szigorúra szabott határidők pedig nem véletlenszerűek, hanem azt a célt szolgálják, hogy az ország - beleértve az államapparátust csakúgy, mint a vállalati szférát és a magánembereket - megfelelően felkészülhessen az új szabályozás és keretek alkalmazására. Ennek érdekében a most hatályban lévő törvény alapján legelőször a fizetési kötelezettségekre vonatkozó módosításokat kell elfogadni úgy, hogy a kihirdetés és az életbe léptetés között legalább 45 nap teljen el, majd a következő évi büdzsé főszámait kell rögzíteni legkésőbb november 30-áig.

Rogán képviselő úr javaslata szerint választási években az első periódus 40 napra csökkenne, azaz november 15. helyett november 20. lenne az új szabályok, köztük az adótörvény közzétételi határideje, a második időpont pedig december 10-ére módosulna. Ennek a célja az, hogy a kormány időt nyerjen a költségvetés előkészítésénél, amire most a hírek szerint nagy szüksége van, mert nagy a lemaradása. A jobb memóriájú polgárok még emlékeznek arra, hogy tavasszal számos állítás hangzott el a Fideszes vezetők részéről, hogy teljesen készen állnak a kormányzásra, konkrét terveik vannak a gazdasággal kapcsolatos törvényekre és a költségvetés módosítására. Olyannyira, hogy már a 2009-es büdzsét is módosítani fogják, sőt nem pót, hanem új költségvetést készítenek a második félévre.

A hozzáértők ezt már akkor sem vették komolyan, mert a gyakorlatban lehetetlen az év közepén teljesen átírni az aktuális büdzsét, akkor már a következő évi terv előkészítésével kell foglalkozni. Azt azonban kevesen gondolták volna, hogy az új kormány még az utóbbit sem tudja betartani, és október elejéig még a fő irányok kitűzéséig sem jut el. A nagy lemaradásnak alapvetően két oka van: a meghatározó elem az, hogy a Fidesz szembesülni kényszerült az eredeti elképzelései irrealitásával és megvalósíthatatlanságával, miközben a választási szempontok miatt ezt nyíltan nem ismerhette be. Ez a kétarcúság kaotikus és egymásnak ellentmondó nyilatkozatokhoz és az egységes koncepció hiányához vezetett.

A költségvetés előkészítésén dolgozó állami apparátusnak már ez is elég lett volna ahhoz, hogy ne végezhesse normálisan a munkáját. A helyzetet azonban tovább rontotta a minisztériumi szerkezet átalakítása és a működő stábok szétverése, a tapasztalt szakemberek tömeges elbocsátása. Gondoljunk csak a Matolcsy Györggyel szemben megfogalmazott kifogásokra, a gazdasági minisztériumban uralkodó állapotokról a - főleg a kormányközeli - sajtóban megjelent hírekre, a több tucat betöltetlen középvezetői posztra. Nem csupán a határozott iránymutatás hiányzik, hanem jórészt a végrehajtó, szakértő apparátus is, kész csoda lenne tehát, ha ilyen körülmények között kellő szakmai megalapozottsággal és időre elkészülne az új költségvetés.

A Rogán-féle javaslatnak az a pozitív olvasata, hogy a kormány mindezt felismerte és időt akar nyerni a jobb munkához, az más kérdés, hogy saját maga idézte elő ezt a helyzetet. Minden szempontból sarokba szorította magát, a bevállalt hiánycél a mozgásterét a minimálisra csökkentette, és mostanra már a határozott gazdasági koncepciót váró piacok és partnerek türelme is a végéhez közeledik. Az önkormányzati választások miatt átmeneti kegyelmi időt adtak az Orbán-kormánynak, amelyet fel lehetett volna használni a háttérmunkára, de nem ez történt, a kampánycél mindent vitt. Most, az újabb győzelem után az ismételgetett szlogenek és a kétszínű kommunikáció már nem elegendőek, elő kell végre állni a farbával, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, milyen alapokra akarják helyezni a költségvetést.

Ebben egyelőre teljes a homály. Nem tudni, hogyan módosul az adórendszer, mit jelent majd konkrétan az egykulcsos verzió, hogyan érinti az adózókat, mi lesz a járulékokkal, változik-e az ÁFA az alapvető élelmiszereknél, hogy csak néhányat idézzünk a közelmúltban felvetett témákból. Nagy tömegeket érintő kérdés, hogyan akarják megvalósítani a közszféra jelentős költségcsökkentését, változik-e a nyugdíjrendszer, a gyed és a gyes, ahogy ígérték, lesz-e pénz és mennyi az egészségügy, a közösségi közlekedés stb. rendbe tételére? Azzal, hogy mindenkinek mindent megígértek, olyan elvárásokat támasztottak, amelyeknek lehetetlen megfelelni, törvényszerű, hogy több lesz az elégedetlen, mint az elégedett.

Segíti a kormány helyzetét, hogy a várható GDP növekedés többletforrást ad, és jövőre még a büdzsé finanszírozása sem okoz gondot, a nagy kölcsöntörlesztések 2012-ben kezdődnek. Korlátozó tényező viszont, hogy a trükközés lehetősége csaknem nullára csökkent: az Európai Bizottság elvetette a magán nyugdíjpénztárak figyelembe vételét a hiány mértékénél, azaz a 3 százalékos határt mindenképpen tartani kell. Ráadásul januártól indul a tagországok gazdasági folyamatait és költségvetését szigorúan ellenőrző uniós rendszer, amely tovább korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét és szankcionálja a renitenseket.

Az elkövetkező néhány hét döntő lesz a gazdasági és pénzügyi helyzet jövőbeni alakulása szempontjából. A költségvetés tervezete már mutatni fogja, milyen utat akar választani a kormány: ha folytatja az ígéretei után futást és a realitásokkal szembemenő, ellentmondásos koncepciót vázol fel, azonnali lesz a negatív piaci reakció. Ha a pragmatikusabb irányt választja, és rövidtávon megfelel a követelményeknek, de a szerkezeti reformok szükségességét figyelmen kívül hagyja, időt nyer ugyan, de később mindenképpen szembe kell néznie a kihívásokkal. Az optimális verzió az lenne, ha a jövő évi büdzsé kapcsán már olyan hosszútávú reformprogramról is szó lenne, amely a fenntartható gazdasági fejlődést alapozza meg. Félő, hogy ez a legkevésbé valószínű, ennek előkészítéséhez még Rogán úr javaslatával sem lesz már elég idő.