Rosszabb a gazdasági helyzet, mint ígérték

A piac egyre türelmetlenebbül várja a kormány reformcsomagját, amely azonban a kemény belső viták miatt egyre nehezebben áll össze. Ennek hátterében főként az áll, hogy az utóbbi időben minden makrogazdasági adat kellemetlen meglepetéssel szolgált, jelezve, hogy sokkal nagyobb korrekcióra van szükség, mint amilyet a Fidesz vezetői eredetileg terveztek.

2011. február 14., 12:57

A parlament új ülésszaka a kormányfőnek a régóta várt reformcsomag ismertetését tartalmazó beszédével kezdődik. Az előzetes hírek és Orbán Viktor semmitmondó évértékelő beszéde alapján túl sok konkrétum még mindig nem várható, pedig a piaci hangulat egyértelműen azoktól függ. A kormánypropaganda az elmúlt hetekben elsősorban a reformígéretre koncentrált, már csak azért is, hogy minél jobban elvonja a figyelmet a médiatörvénnyel kapcsolatos bírálatoktól. A felfűtött várakozás azonban könnyen visszaüt, ha nem tudnak megfelelni neki, a megelőlegezett bizalom a visszájára fordulhat. Ennek figyelmeztető jele volt a tőzsde és a forint árfolyamának gyors irányváltása az elmúlt három hétben: először a növekvő optimizmus jelentős erősödést hozott, amelyet a múlt héten nagyarányú visszaesés követett.

Ez utóbbit elsősorban az eredményezte, hogy a legfrissebb gazdasági adatok a tavalyi év elején megkezdődött kedvező trendek megtorpanását jelezték. Az első pofon az volt, hogy a hónapok óta dinamikusan emelkedő ipari termelés decemberben váratlanul 12 százalékkal csökkent novemberhez képest, ami alaposan meglepte az elemzőket, az okai pedig a hiányos kormányzati tájékoztatás miatt nem igazán világosak. Ez még egyszeri kisiklásnak tekinthettük volna, ha nem jönnek szinte azonnal a munkaerőpiac visszaesését mutató adatok: a munkanélküliek korábban csökkenő száma már decemberben is nőtt 23 ezerrel, januárban azonban további 90 ezerrel emelkedett. Bár a fő ok a közmunkák nagy részének év eleji leállítása volt, a helyzet ilyen mértékű romlását ez csak részben magyarázza. Az adatok szöges ellentétben állnak a kormány sikerpropagandájával, nem beszélve arról az ambiciózus célról, hogy 10 év alatt egymillió új munkahelyet teremtsenek: érdekes taktika úgy közeledni ehhez, hogy inkább távolodnak, hiszen immár 1,1 millióról kellene beszélni.

A nagy sokk pedig még csak ezután következett. A hivatalos álláspont szerint a Fidesz-kormány egy uniós elvárásnak kíván mindenképpen megfelelni, méghozzá a 3 százalék alatti hiánycél tartásának. Ehhez képest hidegzuhany volt, hogy a januári hiány meghaladta a 120 milliárd forintot és elérte az éves deficitterv 18 százalékát. A kormány cinikus és félrevezető kommunikációjának iskolapéldájaként ezt az illetékes minisztérium győzelmi jelentésként tálalta, mondván, hogy ez az utóbbi 12 év egyik legkisebb hiánya, ami igaz is lehet, eltekintve attól az apróságtól, hogy az utóbbi négy válságos évben a januárt mindig többlettel zárta a büdzsé...

Hogy a kép teljes legyen, emlékezzünk arra, hogy 2006-ban a Fidesz csalással vádolta meg a szocialistákat azért, mert márciusban csak késve hozták nyilvánosságra a hiányadatokat és az éves hiányprognózist. Ehhez képest az új kormány megalakulása óta semmilyen becslést soha nem közölt a költségvetés várható éves számairól, beleértve a hiány mértékét. Az is felettébb érdekes, hogy miközben a tavalyi büdzsé meghamisításával és manipulációkkal vádolják az előző kormányt, szakértők szerint a januári rendkívül rossz adat egyik oka az, hogy a tavalyi deficit tartása érdekében decemberről januárra toltak át több tízmilliárdnyi kifizetést - például béreket - a közszférában.

A gondokat látva beindult a Fidesz propaganda gépezete a szokásos reflexeknek megfelelően, azaz a tényeket vagy elhallgatták, vagy félremagyarázták, vagy a valósággal homlokegyenest ellenkező kijelentéseket tettek, lásd például a hiányról szóló értékelést. Még ennél is cinikusabb volt az a bejelentés, hogy a Fidesz megvédi az embereket a közüzemi díjak emelkedésétől, a bankok önkényétől, és elemezni fogja a jövedelmek alakulását is. Elképesztő arcátlanság ezzel az emberek elé állni, miközben a korábbi ígéreteik ellenére a gáz ára most emelkedett, akárcsak az áramé, bár erről egy szót sem szóltak, hanem elrejtették a közlönyben, a bajba került adósokért lényegében semmit sem tettek, a nettó jövedelmek pedig éppen az általuk bevezetett új adótörvény szerint csökkennek a dolgozók többsége számára. Egyre kiáltóbb az ellentét a hivatalos állítások és a valóság között, és erre mind többen döbbennek rá.

A megtévesztettek kijózanodását a reformcsomag is gyorsítani fogja, nem véletlenül folyik körülötte akkora vita. A recept itt is a szokásos, harcosan az előző kormány nyakába akarják varrni az egészet, ez magyarázza Matolcsy György durva kirohanását is Bajnaival és Oszkóval szemben, pedig a bajokért talán ők hibáztathatók a legkevésbé. A büdzsé meghamisításáról és az állítólag 7 százalékos tavalyi hiányveszélyről szóló vádak alaptalanságát még Matolcsy korábbi hivatalos anyagai cáfolják: tavaly nyáron az IMF-nek és az EU-nak átadott elemzésében még öt százalékra tette a várható deficitet és ennek megfelelő korrekciót tartott szükségesnek. Jellemző rá, hogy ezek után most éppen az IMF-t vádolja a hamisításban való cinkossággal...

A belföldi fogyasztásra szánt megtévesztő üzeneteknek idehaza még ideig-óráig hatása lehet, azokra azonban az elemzők és a külföldi befektetők egyáltalán nem vevők. Számukra a konkrét tények számítanak, hülyíteni őket sokáig nem lehet, az ígéretekből elegük van, főleg akkor, ha a valóságban mást látnak. Ha nem teljesülnek a reformcsomaggal szembeni elvárások, a következmények nem maradnak el. Aligha lesz tehát kedvező fogadtatása annak, ha a sürgetett szerkezeti átalakítás helyett csupán némi korrekció történik, és az is főleg újabb bevételekre támaszkodva. Az eddig ismertetett tervek szerint pedig a kiadások lefaragása inkább csak az inaktív és kiszolgáltatott rétegeket érinti, miközben a kormány lenyűgöző kreativitást mutat új adónemek kitalálásában. Az útadó, a zöldadó és főleg a hamburgeradó remek gondolat, már csak a füstadó hiányzik, bár inkább ne adjunk további ötleteket a kormánynak.

Kínjában viccelődik az ember, miközben nyilvánvaló: amit eddig tudunk, édeskevés ahhoz, hogy hosszútávon stabilizálja a költségvetést és biztosítsa a fenntartható fejlődést. A látszatintézkedések ugyan rövidtávon megóvhatnak a társadalmi konfliktusoktól, de később annál mélyebb válsághoz vezetnek. Ezen sajnos az sem segít, ha - egy eszement elképzelés szerint - a csecsemők is közvetve választójogot kapnak.