Romló foglalkoztatás: hol lesz ebből 400 ezer munkahely?
De jó lenne, ha végre már valamilyen kedvező hír is érkezne a gazdaságból, de sajnos úgy tűnik, erre még sokáig kell várnunk. A legfrissebb foglalkoztatási adatok az előző hónapok csekély emelkedésével szemben immár csökkenést mutatnak, igazodva az ipari termelés és a GDP megtorpanásának trendjéhez. Az igazán aggasztó az, hogy a külső-belső környezetet látva a további kilátások sem kecsegtetőek.
Egy-két hónappal ezelőtt a kormány még saját munkájának nagy sikereként értékelte, hogy az egy évvel korábbiakhoz képest a tavasz végi foglalkoztatási adatok némi javulást jeleztek: az alkalmazásban állók száma akkor 12-13 ezres növekedést mutatott, ami csupán tizedszázalékokban mérhető elmozdulás, de legalább kedvező irányban, ami viszont már elég volt az öndicsérethez. A mostani, júniusi állapotokat mutató statisztikánál elmaradtak a hasonló optimista kommentárok, ami nem véletlen, mivel ezúttal az alkalmazottak száma éves összehasonlításban csökkent, igaz nem kirívó mértékben, hanem csaknem pontosan annyival, amennyivel korábban növekedett.
A konkrét összehasonlító adatokat nem könnyű kibányászni a Statisztikai Hivatal MTI által kiadott összefoglalójából, mivel abban zavaróan keverednek a különböző időszakokra vonatkozó számok. Így előfordulhatott, hogy több sajtóorgánum téves következtetésekre jutott, azt írva, hogy növekedett a foglalkoztatottság, holott nyárra ennek éppen az ellenkezője következett be. A félreértésnek az az oka, hogy a megjelentetett közleményben nehezen követhető, mi vonatkozik az első félév egészére és mi az utolsó, legaktuálisabb hónapra, mi a teljes alkalmazotti körre és mi egy szűkebb csoportra. Bízzunk benne, hogy ebben csupán a slendrián fogalmazás a ludas, nem pedig az a szándék, hogy a nem túl kedvező folyamatokról tereljék el a figyelmet, és mint a példa mutatja, nem is sikertelenül.
A lényeget persze megtalálhatjuk, ha vesszük a fáradtságot és előkeressük az előző hónapokban közölt statisztikákat. Ez azért is rendkívül fontos, mert a valós trendeket a havi mutatókat egymáshoz képest elemezve fedezhetjük fel, hiszen egy-egy hónap adata nem mérvadó, egy hosszabb időszak, jelen esetben egy félév átlaga pedig a sokat mondó részleteket fedi el. A mostani KSH jelentésben így fordulhat elő, hogy az idei első félév egészét a tavalyival összevetve pici javulást láthatunk, ha viszont hónapról hónapra követjük a változást, pont az ellenkező következtetésre jutunk.
Nézzük a konkrétumokat. 2011 első hat hónapjában az adatok szerint az öt főt vagy annál többet foglalkoztató cégeknél 39 ezerrel többen dolgoztak, mint az előző év hasonló időszakában. Ezzel szemben ugyanekkor a közszférában dolgozók száma 36 ezerrel kevesebb volt, azaz a nettó növekedés 3 ezer fő, ami nem túl combos a 2,7 milliós tömeghez képest, de legalább nem csökkenés. Ha azonban a havi tényszámokat nézzük, júniusban a versenyszféra már csupán 18 ezerrel több embert foglalkoztatott, mint egy évvel korábban, a közszféra viszont 33 ezerrel kevesebbet, azaz a mérleg 15 ezres létszámcsökkenés. Ez önmagában még nem lenne nagy baj, egy adatból nem szabad messzemenő következtetést levonni. Az igazi gondot az jelenti, hogy a mutatók április óta folyamatosan romlanak és a júniusi a félév legrosszabb adata.
Ehhez hivatalosan két, első ránézésre pozitív megjegyzést fűztek. Az egyik az volt, hogy beindult a közmunka program és a januári 13 ezerrel szemben júniusban már 87 ezer főt foglalkoztattak ebben a formában, a másik pedig leszögezte, hogy az adatokban nem tükröződik a gazdaság lassulása. Mindkét kommentár komoly fenntartásokra ad okot. Az államilag finanszírozott, azaz a büdzsét terhelő közmunka nem igazi, hanem csak átmeneti, kozmetikázó megoldás lehet, és aggasztó, hogy a kormány kétharmadrészt erre kívánja alapozni a foglalkoztatás növelésének középtávú tervét. Ezzel együtt egy év alatt összességében csökkenést értek el, teljesen irreális tehát az ígért 3-400 ezres növekedés az elkövetkező három évben.
Nem ad okot a derűlátásra az a megállapítás sem, hogy a mutatókban még nem látszik a bővülés visszaesése. A nyári adatok ugyanis az ipari termelésben a korábbi dinamikus növekedéssel szemben már csökkenést mutattak, ami előre vetíti, hogy a következő hónapok foglalkoztatási számai még gyengébbek lesznek. A húzóerőt ugyanis az exportra termelő ágazatok, főleg a feldolgozóipar jelentették, ezek megtorpanása nyilvánvalóan minden területen érződni fog. A kormányfő a várt GDP emelkedést már lejjebb is vette 2 százalékra, ami szakértők szerint a világpiaci feltételek és trendek alapján még optimistának is tűnik. Kérdés, mi lesz, ha ez a lassulás a foglalkoztatásban is megjelenik?
Érdemes visszatekintenünk arra, minek alapján ígért a választási programjában egymillió új munkahelyet a Fidesz. Három fő területet emelt ki: az építőipart, az idegenforgalmat és a mezőgazdaságot. Egy év kormányzás után az látszik, hogy mindhárom ágazat válságban van, és helyzetük az elmúlt egy év alatt nemhogy javult volna, de romlott. Az építőipari termelés a tavalyi, rémisztő teljesítményhez képest is további 12 százalékkal csökkent, cégek tömegei mennek tönkre és ezrek kerülnek az utcára, és a körülményeket látva esély sincs belátható időn belül a feltámadásra. Az idegenforgalom is szenved, neves szállodák is már fizetésképtelenné válnak, a balatoni szezon katasztrofális, az időjárásról persze nem a kormány tehet, de az újabb válságfenyegetés miatt gyors fellendülés ezen a területen sem várható. A mezőgazdaságban pedig hozzáértők szerint esély sincs nagyszámú új munkahelyre, az ágazat képtelen több embert eltartani.
A kilátások tehát nem rózsásak, sőt több tényező további foglalkoztatási problémákkal fenyeget. A költségcsökkentés a közszférában sok ezer alkalmazott állásába kerülhet, a jelenlegi önkormányzati rendszer felszámolása ugyancsak. Érdekes helyzetet teremt majd a nyugdíjasok egy részének visszakényszerítése is a munkaerőpiacra: ők vajon hol kapnak majd állást? Ha csak közmunkában, amit a költségvetés fizet, mi értelme az egésznek, mit nyer vele az ország? A magánszféra a helyzetét látva belátható időn belül aligha lesz képes jelentős számban emelni az alkalmazottak számát, sőt. Jó lenne, ha a kormány végre szembenézne a tényekkel és valódi, megvalósítható terveket tenne le az asztalra. Ez persze az idő múlásával és a külső körülmények romlásával egyre nehezebb feladat.
