Rokkantakat le a Taigetoszról
A Pest Megyei Online Hírhatár írása rávílágít a politikai pártok és az egész magyar társadalom felelősségére – ténykedésükkel, közönyükkel, ki(k) hogyan járult hozzá a korhatár alatti rokkantak társadalomból történő kitaszításához.
A korhatár alatti rokkantak kálváriája még a 2006. évre nyúlik vissza. Az akkori konvergencia program vitaanyagában látott napvilágot a javaslat, miszerint a rokkantsági nyugdíjakat szociális juttatásként kellene fizetni. A rokkantak akkoriban tiltakozó leveleket írtak a tervezet ellen, melyet végül akkor elvetettek. Azonban 2008. 01. 01-től mégiscsak bevezették a rehabilitációs járadékot úgy, hogy akkor sem volt munkaerő felvevő piac, miközben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) felülvizsgálatai már nagyon meg voltak szigorítva! A felülvizsgálati és ellátórendszeri reformokat, melyeket az MSZP még csak elkezdett, az Orbán kormány valósította meg. A 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvényhez hozzákapcsolták a 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelettel megalkotott új komplex minősítő rendszert, ami embertelenségről árulkodik a súlyos betegekkel szemben. A törvényt kénye-kedve szerint módosítgatja a kormány a 2/3-os többséggel. Minden felülvizsgálandó rokkantat rehabilitálhatóvá akarnak tenni, miközben az egészségi állapotuk, csak „papíron” javulna.
A súlyos betegek 2011. évi 330 milliárd forint rokkantnyugdíján történő spórolást a 217 milliárd forint költségvetési megtakarítási cél vezérli. Ezt az összeget 2013.12. 31-ig kellene megspórolni a rokkantakon. Mivel a csalókat nem tudják kiszűrni, mert nem is léteznek a korhatár alatti rokkantak körében, így más módszert kellett kitalálni a pénzbeli elvonásokra. A folyamatos rokkantellátásban részesülőket a rendszerbe „új belépőként” kezelik. A kikényszerített „önkéntes” felülvizsgálat is ezt a célt szolgálja. Amint „új” belépővé teszik a régi beteget, rögtön el lehet venni a pénzbeli ellátásának nagy részét! Ennek következménye a mérhetetlen elszegényedés, mely emberéletekbe kerülhet!
A sors furcsa fintora, hogy a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező rokkantak jogsérelmeit senki sem akarja felkarolni. A jogorvoslati út számukra kivitelezhetetlen az érdekérvényesítő képesség és az anyagiak hiánya miatt is. A munkaügyi bírósági perek hosszadalmasak, és a per idejére ellátatlanul maradó súlyos betegek életesélyeit kockáztatják. Ígéretek vannak a perek felgyorsítására, azonban ennek a valódi oka az, hogy olyan alacsony pénzbeli ellátásban részesülnek majd az érintettek, hogy a fix összegű 27.900-Ft/fő/hó rehabilitációs ellátás és a fix összegű 41.850- Ft/fő/hó összegű rokkantellátás közötti különbség okán nem fognak a betegek munkaügyi pereket kezdeményezni, mert az ügyvédi költségekkel együtt nem is éri meg pereskedniük. Ezáltal okafogyottá válnak a munkaügyi perek. Gyorsan kiürül majd az ellátórendszer a betegektől, hiszen a rehabilitációs ellátás időtartama maximum 3 év. A betegek új foglalkoztatási rendszere nem működik. Az üres pusztába kergetik szét őket, mert munka az nincs! A Kelet-Magyarországi országrészben a legnagyobb a munkanélküliség, mégis ott tanácsolják el legtöbb beteget az ellátórendszerből. Mivel remény sincs a munkavégzésre, így az utolsó 5 éven belüli 3 éves (1095 napos) biztosítási idő hiánya kizáró okká válik minden további pénzbeli ellátásra.
Folytatás és részletek a
Hírhatárban.
