Pofátlanság!
Tisztelt Szerkesztőség!
Január 9-e van. 57 éves vagyok (betöltöttem), rokkantnyugdíjas sok-sok éve. Munkaképességem 0%. Itthon ülök, kimozdulni csak nagy ritkán tudok, azt is inkább csak kísérővel, itt a közvetlen környéken.
Olvasgatok, rádiót hallgatok, tévét nézek, internetezem. Néha írok valamit, többek között olvasói leveleket.
Ülök a számítógép előtt, elfáradok az ülésben, lefekszem, szunyókálok. Ha feleségem éjszaka dolgozik, megetetem a macskát. Szeretnék egy kutyát, hogy ne legyek egyedül egész nap, de mivel feleségem egészségügyi dolgozó, mikor ügyel, nem lenne megoldott a sétáltatása, erre már képtelen lennék.
Novemberben még levelet kaptam, nem is tudom kitől, talán Orbán Úrtól, hogy visszamenőleg 1/2 százalékkal kiegészítik a nyugdíjamat. Meg is kaptam decemberben visszamenőleg pár ezer forintot az egész évre.
Olvasgatom az újságokat, természetesen interneten. Szívesebben olvasnám ugyan jófajta zizegő papírokon, de erre már nem telik. Természetesen kiemelten olvastam a megváltozó nyugdíjtörvényeket. Annyi egyértelművé vált, hogy január 1. óta nem vagyok nyugdíjas. Nem tudom, mit jelent ez pontosan, gyanítom rosszat. Ami még kiderült, hogy valami pénz jár nekem ezután is. De hogy kitől, mennyi, mikor? – az már nem.
Nem szeretek hivatalos leveleket kapni, azt hiszem ezzel a többség így van. De hogy egy ilyen változás után nem akadt senkinek sem 100 forintja, hogy világosan és egyszerűen tájékoztasson a rám, és gondolom sok ezrekre, tízezrekre vonatkozó változásokról, azt felháborítónak tartom.
Talán nem túlzás: POFÁTLANSÁGNAK.
Vén Dániel
