Őrültség? Rendszer!

2009. július 13., 13:28

Alexis de Tocqueville, a 19. század nagy liberális demokratája mondta-írta: „Ha az állampolgárok annyi fáradságot sem vesznek, hogy az aktuális időben éljenek a választójogaikkal, megérdemlik, hogy ostoba és gonosz emberek irányítsák őket.” Ennek a szépséghibája csak annyi, hogy azok a polgártársaink is elszenvedni kényszerülnek az ostobák és gonoszok irányítását, akik pedig elmennek szavazni, nem rájuk voksoltak, mert ugyan sokat lehettek, de nem elegen.

Lehet itt bűvészkedni a számokkal, a százalékokkal és a mandátumelosztással, ez azon a lényegen nem változtat, hogy a két évtizedes demokráciánk tartós legitimációs deficittel küzd. Még az eddig legtöbb parlamenti voksot begyűjtő MSZP is csak a lehetséges szavazok 28 százalékát kapta meg (1994-es parlamenti választások).

Abban igaza van Parázs Bélának, miszerint: „...a józanul gondolkodó emberek többségének elege van a több éve tartó ádáz politikai csatározásokból, demokráciát romboló, közgondolkodást megosztó, anarchiát szító politikából. Az emberek bizalma megrendült a politikusokban, és a politikából való általános kiábrándulás jellemző.” (168 Óra, 25. szám)

Csakhogy erre nem az a helyes reakció, hogy nem megyek el választani, hanem még inkább elmegyek, és nem szavazok a mostani politikai elitre. Az „alvó” voksok ugyanis indirekten a jelenlegi parlamenti pártokat, a politikai elitet támogatják.

Hogyan lehetne növelni a választói részvételt és ezzel a megválasztottak politikai legitimációját?

A 2014-es parlamenti választásokon már a nem választók voksait a regnáló kormánypárt(ok) javára kellene aktivizálni. Vagyis, aki ezután nem menne el választani, úgy már aktívan is, direkten is, a mindenkori kormányzó pártot, pártokat támogatná, növelve ezzel azok legitimációját, egyszersmind a választói aktivitást is, mert az urnáktól való távolmaradása is aktív, a választások eredményét meghatározó állásfoglalás lenne.

Lehet, hogy ez első olvasatra hülyeségnek tűnik, ám inkább talán előbb vitatkozni kellene rajta.

Dömötör István
Mátészalka

A nyugdíj összegének növelése érdekében többféle társadalombiztosítási megállapodás köthető, amelyek lehetővé teszik a szolgálati idő és az alapkereset bővítését is, így biztosítva a magasabb nyugdíjat, illetve az elégséges szolgálati időt a jövőben.