Orbánék megint mernek nagyot álmodni

Egy héten belül az MNB két olyan lépést is tett, amivel tudatosan vállalta a forint gyengítését. Előre kiszámítható volt, hogy a kéthetes jegybanki kötvények megszüntetése és a nem magyar bankok kizárása az új, betétes lehetőségből forinteladásokhoz vezet, és az is nyilvánvaló, hogy az alapkamat 2,5 százalékos mélypontra faragása nem növeli a nemzeti valutánk vonzerejét. A jegybanki kommentárok is azt mutatják, hogy az euróval szembeni 310 forint körüli árfolyam megfelel Matolcsyéknak, és nincs szándékukban ezen lényegesen változtatni.

A céljuk inkább az, hogy a monetáris eszközökkel elsősorban a gazdasági növekedést igyekezzenek ösztönözni, ennek része az alacsonyabb kamatszint és a gyengébb forint, az előbbi elvileg a hazai vállalkozási kedvet segítené, az utóbbi pedig az exportot támogatná. A gyakorlatban azonban ezek a hatások nem látszanak, hiába kínálnak 2,5 százalékos kamattal hitelt, ha a cégek a bizonytalan környezet és az alacsony belső kereslet miatt alig-alig veszik azt igénybe. A növekedés húzóereje ténylegesen a kivitel, azon belül azonban szinte kizárólag az erősödő német konjunktúrára épülő járműgyártás, a többi exportágazat stagnál vagy alig bővül.

A jegybanki kéthetes kötvények megszüntetése néhány milliárd forintos megtakarításon túl leginkább a pénzügyi adatok kozmetikázására jó. A jelenlegi 5500 milliárd forint legnagyobb része ugyancsak kéthetes betétté változik majd, aligha várható, hogy a bankok ehelyett inkább az ennél hosszabb távú állampapírok vásárlását választják. Részben igaz ez a betéti lehetőségből kizárt külföldi bankok 800 milliárdjára is, bár az MNB arra számít, hogy ez állampapírra váltódik át, így kiválthatja a devizakötvények kibocsátásának egy részét, és mód nyílhat a devizatartalékok egy részének felhasználására. Akár így, akár úgy történik, a hivatalosan kimutatott államadósság némileg csökken, miközben a tényleges finanszírozási mérték lényegében változatlan marad.

Az alapkamat lefaragásának nyomán az MNB közvetlen kamatköltségei valóban csökkennek, az állampapírok hozamát azonban a kereslet mértéke határozza meg. Jelenleg a rövidtávú papírok hozama is magasabb az alapkamatnál, az 5 és 10 éveseké pedig csaknem a duplája annak. A gyenge forint miatt növekszik a külső adósságszolgálati teher, az év végéhez képest nagyjából 5-6 százalékkal, ami több annál, mint amennyit a csökkenő hazai kamatszinttel a költségvetés megtakaríthat. Az alapkamat túlzott leszorítása tehát összességében többet visz, mint amennyit hoz, és akkor érné meg igazán, ha tényleg felpörgetné a gazdaságot, aminek viszont egyelőre nyoma nincs.

Pedig nagy szükség lenne rá, különösen a legújabb konvergenciaprogram fő számai alapján, amelyek ambiciózus növekedési pályát mutatnak. Az összes szakértői elemzéssel ellentétben az elkövetkező évekre gyorsuló GDP-bővülést ígér, amely 2017-re meghaladja a 3 százalékot. Mindezt a kedvező külső konjunktúra és élénkülő belső fogyasztás támasztaná alá, a foglalkoztatás növekedne, a gazdaság szerkezete pedig előnyére változna. Már csak hab a tortán, hogy mindez a hiány 3 százalék alatt tartásával és az adósságállomány csökkenésével együtt menne végbe.

Bár így lenne, mondhatnánk, de óvatosságra int, hogy Orbánék minden korábbi konvergenciaprogramjának prognózisa messze volt a valóságtól, minél távolabbra jósoltak, annál inkább. Egyedül a hiányadatot tudták tartani, de azt is a magánnyugdíjpénzeknek az államkasszába terelésével, anélkül minden évben jóval 3 százalék felett lett volna a deficit. Ami a növekedési ígéreteket illeti, három éve, 2011 tavaszán az Orbán-kormány az unió felé 2012-re 3 százalékos, 2013-ra 4 százalékos GDP-bővülést ígért, ehelyett a tény 1,6 százalékos csökkenés és 1 százalékos emelkedés lett. Ha az első, 2010 őszi prognózisukat nézzük, a kormányzási ciklus egészére összesen 15 százalék körüli növekedést jósoltak, ebből lett aztán két százalék!

Mertek és mernek tehát nagyot álmodni, a „tündérmeséből” azonban sajnos szinte semmi sem válik valóra. Igaz ez az adósságpályára is, ahol most további csökkenésről beszélnek, holott az állomány éppenséggel növekszik. Három évvel ezelőtt a már idézett programban azt írták, hogy az idei évre a GDP-arányos államadósságunk 70 százalék alá csökken, ezzel szemben jelenleg 83 százalék felett van, és még csak ezután jön a 10 milliárd dolláros orosz hitel. Orbánék ígéretei és a valóság között szakadék tátong, az eddigi tapasztalatok alapján tehát jogos a kétely, hogy ez lesz a mostani konvergenciaprogram prognózisaival is.