Orbánék elterelő hadműveletbe fogtak

Már régebben megszokhattuk, hogy a Fidesz nem tud mit kezdeni a váratlan helyzetekkel. Egy rendkívül centralizált, vezérelvű pártban komoly problémát okoz, ha a dolgok letérnek az előre elhatározott útról és elvesztik az események feletti irányítást. Ilyenkor ugyanis gyors, a megfelelő szinteken meghozott, kreatív döntésekre van szükség, a begyakorolt módszerek és tézisek rugalmas módosítására. Már sokszor láttuk, hogy a Fidesz erre képtelen, saját belső struktúrája, döntéshozatali mechanizmusa és kádereinek felkészületlensége megakadályozza azt, hogy egyrészt időben felismerjék, váltani kell, másrészt gyorsan megtegyék a kellő lépéseket. Arra képesek, hogy unalomig ismételgessék a profi módon megfogalmazott, egyszerű és népszerűnek tartott manipulatív üzeneteket, az önálló gondolkodásra azonban vagy alkalmatlanok, vagy nem merik azt megkockáztatni.

Ennek frappáns bizonyítéka, mennyire képtelenek voltak kezelni a médiatörvény elfogadása után kialakult válsághelyzetet. A Fidesz-kormány hatalmas bírálattömeg célpontjává vált, lényegében minden oldalról záporoztak a kritikák, beleértve a nemzetközi sajtót, a fontos külső partnereinket, a gazdasági szférát stb. Ez meglepetésként érte a pártvezetést, amely öntelt gőgjében eleinte nem ismerte fel mindennek a súlyát és a szokott módszerekkel próbálta elbagatellizálni az ügyet, amivel csak olajat öntött a tűzre. A Fidesz ellenkommunikációja lényegében abban merült ki, hogy visszautasította a bírálatokat, sőt sértő módon igyekezett hitelteleníteni azokat. Gondoljunk például azokra a kijelentésekre, hogy a német szóvivő nem is azt mondta, pedig igen, vagy szegény kancellárasszonyt félrevezették stb. Érvek helyett minősítettek, vádoltak - pl. nem is ismerik a törvény szövegét -, esetleg hülyének néztek mindenkit, aki bírálni merészelte őket.

Mélypontra süllyedt bizalom

Ezzel egyre mélyebbre ásták magukat és csak azt érték el, hogy olyan negatív sajtóvisszhangja van hazánknak, amire az 56 utáni megtorlások óta nem volt példa. Törvényszerű következmény volt az is, hogy mélypontra süllyedt a bizalom a magyar kormány iránt, és még a barátinak tartott partnerektől is rendkívül kemény figyelmeztetéseket kapott. Mindez szabályosan megbénította Orbánékát, a kapkodó szóvivői nyilatkozatok és a szánalmasra sikeredett ellenkampány jól mutatta ezt. A pofon már azért is megrendítő volt, mert az uniós elnökségre készülő kormány egészen másra, pozitív kommunikációs offenzívára készült, a terveket azonban így a sutba dobhatta.

Legalább három hétbe került, mire a fideszes agytröszt rájött arra, hogy az addigi metódus folytatása kilátástalan és változtatni kell, mert enélkül az egész uniós elnökség látványos kudarc és vesszőfutás lesz. Mivel a nyilvánvaló tényeket sokáig nem lehet tagadni és nehéz velük szemben meggyőző érveket felsorakoztatni, a megoldás az, hogy át kell tematizálni a kommunikációt, és olyan üzeneteket nyomni, amelyek elvonják a figyelmet a kényes ügyekről. Ezeket úgy kell kiválasztani, hogy a kormány lehetőleg erősítse a vele szemben megrendült bizalmat, és próbáljon jó benyomást kelteni. Így került a középpontba az elmúlt napokban az egyébként továbbra sem konkretizált reformcsomag, valamint a rövidesen induló Új Széchenyi Terv. Ezek kiváló lehetőséget adnak arra, hogy ismét el lehessen sütni az ígéretek egy részét és a boldog jövőről lehessen beszélni, anélkül, hogy ennek rövidtávú kockázata lenne.

Reformcsomag: rögtönzés

A rögtönzés jelleg a reformcsomag esetében látszik a legjobban. A még tavaly Matolcsy György által kifejtetteken túl lényegében semmi új nem hangzott el, ami mégis, azt azonnal magyarázgatni kellett. Azt már tudtuk, hogy a nagy elosztó rendszereket nem akarják megreformálni, legfeljebb pénzt kivonni belőlük. A szociális juttatások megvágása, a gyógyszerkassza harmadolása, a rokkantnyugdíjak szigorítása nem új szándék, az viszont meglepő fejlemény, hogy a kormányfő szerint a nyugdíjak stabilitását sajátos módon akarják biztosítani: kizárólag az aktuális befizetésekből finanszírozni azokat. Ez jelenleg lehetetlen: az évi mintegy 3 ezer milliárdos kiadással még a magánpénztári befizetések 360 milliárdos lenyúlása után is csupán kb. két és fél milliárdnyi bevétel áll szemben, a többit a költségvetés egyéb forrásaiból pótolják.

Az egyensúly csak úgy érhető el, hogy vagy a befizetéseket növelik, vagy a nyugdíjakat csökkentik. A megoldást az előbbire a kormány szerint a megteremtendő egymillió új munkahely biztosítja, ami persze vagy lesz, vagy nem lesz, szakértők szerint inkább nem, mert a magyar gazdaságban egyszerűen nincs benne a szükséges bővülési potenciál. Ennek ellensúlyozására hivatkoznak az Új Széchenyi Tervre, amely az illetékes és a tényektől kevéssé befolyásolt, viszont nagyokat álmodni merő miniszter szerint akár hat százalékos folyamatos GDP növekedést fog eredményezni és számos területen az EU élharcosa leszünk. Nagyvonalú jövőképe szerint már 2014-re 300 ezerrel több munkahely lesz hazánkban, és a cél az, hogy nálunk legyen a legmagasabb foglalkoztatottság az unióban. /Csak a realitások kedvéért: ez még az egymillió új munkahellyel sem sikerülhet, mert azzal is csak maximum 70 százalékos lenne a foglalkoztatási ráta a jelenlegi 53 százalékkal szemben, miközben például a skandináv országokban máris efölött van./

A baj az, hogy az átlagéletkor növekedése hosszútávon lenullázhatja, de mindenesetre jelentősen csökkenti a növekvő munkaerőszám kedvező hatását, ezért irreális célkitűzés a nyugdíjalap egyensúlyának biztosítása csupán a befizetések növelésével, hacsak nem emelik tovább a már most is túl magas járulékokat, ami viszont a foglalkoztatás ellen hat. Summa summarum, csak a nyugdíjak megnyirbálása lehet a megoldás, ha a Fidesz valóban a kormányfő által megfogalmazott szándékot követi. Nem véletlen, hogy szóvivője már másnap korrigálta a szavait, de attól sem lettünk okosabbak: szerinte az alapból a jövőben csak az öregségi nyugdíjakat finanszírozzák, így az egyensúly biztosítható. Mi lesz akkor a többi nyugdíj jellegű ellátással, amelyek jelenleg mintegy ezer milliárd forintot tesznek ki? Egyszerűen megvonják őket vagy azokat más adókból fedezik? Erre egyelőre nincs válasz, mint ahogy a többi, a reformcsomag konkrét megoldásait firtató kérdésre sem. De amíg ezzel és az Új Széchenyi Terv kérdőjeleivel foglalkozik a sajtó, háttérbe szorul a médiatörvény: az új témák felvetése tehát nem volt hiábavaló.