Öngól ukrán módra
Másodszor van a rácsok mögött az ukrán miniszterelnöki posztot a múltban kétszer is betöltő Julija Timosenko. A koszorúba font szőke hajával és kislányos arcával elhíresült 51 éves politikust sokéves börtön fenyegeti. Ám az sem zárható ki, hogy éppen „mártíromságának” köszönhetően kerül majd egyszer vissza a hatalomba, de akkor már a csúcsára. KULCSÁR ISTVÁN írása.
A dnyepropetrovszki születésű mérnök-közgazdász Julija Volodimirivna Timosenko üzleti és politikai karrierjének első szakasza nem sokban különbözik a többi posztszocialista ország számos milliárdosának, illetve politikusának pályafutásától. A peresztrojka időszakában, 1988-ban kölcsönbe kapott ötezer rubeles alaptőkével szövetkezeti videokölcsönzőt nyitott férjével, majd a privatizációból adódó lehetőségeket meglovagolva négy év múlva, a függetlenné vált Ukrajnában, olajipari vállalatot gründolt, hogy 1996-ban már az orosz földgáz fő ukrajnai importőreként, oligarchaként, országának egyik leggazdagabb embereként kivívja magának a „gázhercegnő” gúnynevet.
Ebben az időben vágott bele a politikába. Egy azóta eltűnt pártképződmény színeiben mindjárt a szavazatok 92 százalékával került be a Verhovna Radába (Legfelső Tanács). Ekkoriban ötlötte ki azóta is sikeres imázsát: addig hosszú, sima haját – az ukrán parasztasszonyok módjára – koszorúba fonta, és egyébként is „átment ukránba”. Szülőföldje, Dnyepropetrovszk alapvetően oroszul beszélő város, és mielőtt politikára adta a fejét, a félig orosz, félig örmény származású asszony egy szót sem beszélt ukránul. Becsületére legyen mondva, később kiválóan megtanulta a nyelvet (ellentétben például Viktor Janukovics mai ukrán elnökkel, aki nagyon hibásan, vagy Mikola Azarov miniszterelnökkel, aki egyáltalán nem beszéli az államnyelvet), mi több, ha éppen annak érzi szükségét, akár az oroszellenes, nacionalista kártyát is szívbaj nélkül kijátssza.
Néhány év múlva már az energetikáért felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett, de 2001-ben szembekerült Leonyid Kucsma elnökkel, mire – a posztszovjet politikában nem ismeretlen módon – korrupcióval, vám- és egyéb bűncselekményekkel vádolták meg. Lehetséges, hogy nem is annyira magának Kucsmának, mint inkább az elnököt támogató konkurens oligarcháknak volt vele elszámolnivalójuk.
Csalás, pénzmosás
Tagadhatatlan egyébként, hogy Timosenko üzleti kapcsolatban állt Pavlo Lazarenko korábbi miniszterelnökkel, akit a Transparency International a világ legkorruptabb államférfiaként jellemzett, és aki pénzmosásért és csalásért elítélve jelenleg az Egyesült Államokban kilencéves börtönbüntetését tölti. Timosenko akkor megúszta néhány hónappal a kijevi Lukjavinszka fegyintézetben.
Aztán újabb pártok, politikai kampányok következtek. 2004-ben Viktor Juscsenko oldalán a főként orosz ajkú állampolgárok támogatta Régiók Pártja és vezére, Viktor Janukovics ellen kirobbant úgynevezett narancsos forradalom hőse lett. Fanatikus párthívei (pártjának neve – jellemző módon – Julija Timosenko Tömbje) a télbe forduló Kijevben hetekig táboroztak sátrakban a város központjában, hogy rákényszerítsék a legfelső bíróságot a Janukovics-féle választási csalások kimondására. A politikus asszony a miniszterelnöki székben találta magát.
A nehezen követhető közéleti szappanopera folytatásában aztán a másodhegedűs szerepét nehezen tűrő Timosenko szembekerült Juscsenko elnökkel is, aki elmozdította tisztségéből. Később egy politikai válság után újra kormányfő lett, akkor már régi ellenfele, Janukovics elnöksége alatt. Aztán a Verhovna Rada ismét leváltotta tisztségéből. Tavaly az elnökválasztási kampányban ő volt Janukovics fő ellenfele, és a leadott szavazatok nem egészen négy százalékával maradt csak le tőle.
Az ukrán politikai képletet bonyolítja, hogy az ország úgynevezett prezidenciális-parlamenti köztársaság, amelyben mind a végrehajtó, mind a törvényhozói hatalom kellően erős ahhoz, hogy a másik munkáját gátolja. Mindamellett amióta Viktor Janukovics elnök lett, sok mindent tett azért (a közigazgatási vezetők, az ügyészség maga alá rendelése stb.), hogy egyedül maradjon dudás a csárdában. Ebben zavarta az őt Jeanne d’Arc-i hevülettel ostorozó Julija Timosenko.
Gázalku Putyinnal
Elővették hát ellene a régi, kipróbált módszert: több bűncselekménnyel – hatalommal való visszaéléssel, sőt, gyilkosságban való bűnrészességgel – vádolták meg. Azt hozták fel ellene, hogy 2009-ben, a fél Európát a szállítások további szüneteltetésével fenyegető orosz–ukrán gázháború idején végül olyan megállapodást kötött Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel, amelynek értelmében Ukrajna – ez a vád – a szükségesnél magasabb árat fizet az orosz földgázért. (A dolog paradoxonja, hogy Janukovicsot nevezik Moszkva-barátnak, míg Timosenko hosszú évekig ki volt tiltva Oroszországból. A nyugati integráció kérdésében eközben viszonylag csekély köztük a különbség.)
A szabadlábon hagyott ukrán vasladynek, aki nem volt hajlandó külföldre menekülni a per elől, naponta kellett járnia kihallgatásra, miközben hívei az ügyészség előtt tüntettek. Timosenko rendszeresen sértegette az államfőt, az ügyészeket, a bíróságot, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy kiprovokálja előzetes letartóztatását, ami augusztus 5-én sikerült is neki. Így ő most már végképp az igazság ártatlanul szenvedő bajnoka, aki mellett becenevét skandáló rajongói még hevesebben tüntetnek, csapnak össze a rohamrendőrökkel a kijevi utcákon.
A bulvársajtó nagy együttérzéssel számol be arról, hogy férje naponta virágot visz a börtönbe nejének, akinek kedvéért zárkatársnője leszokott a dohányzásról. A fogoly maga kijelentette: attól fél, hogy a börtönben megölik. Perbe fogása ellen hivatalosan tiltakozott Franciaország, az Egyesült Államok, sőt részben még Oroszország is.
Hatalmi kérdés
Lengyel szakértők szerint a Timosenko ellen felhozott vádak tényszerűen nem állják meg a helyüket. Itt azonban már elsősorban nem jogi, hanem hatalmi kérdésről van szó: Janukovics elnök így kíván leszámolni egyetlen karizmatikus ellenfelével, kivált, hogy – reményei szerint – ezzel is elterelheti a figyelmet az ország súlyos gazdasági helyzetéről.
A Timosenko elleni hajszának ugyanakkor van egy nem elhanyagolható gazdasági tétje is: Ukrajna gázvezeték-hálózatának birtoklása. Az Európába vezető csövekre ugyanis a Gazprom szeretné rátenni a kezét, és ezt még az orosz vezetőkkel korábban pacsizó Janukovics sem akarja. (Az ő embere a Timosenko által a pályáról lerúgni próbált RoszUkrEnergo tulajdonosa, a korábban a magyarországi szállításokban is érdekelt oligarcha, Dmitro Firtas.) A minap Szocsiban tartott eredménytelen találkozójukon az ukrán elnök ebben a kérdésben sem adta be a derekát orosz kollégájának.
Rövid távon nehéz megjósolni, hogyan alakul Julija Timosenko sorsa. Sok megfigyelő hajlik viszont arra, hogy hosszabb távon Janukovics öngólt lő, mert inkább magát járatja le, semmint ellenfelét, akinek a népszerűsége éppen az ellene folyó hajszának köszönhetően nő egyre tovább a súlyosan megosztott Ukrajnában.
