Növekszik a nyomor, a kormány hamisít és sumákol

Apró trükkökkel játssza ki a magyar kormány az Európai Uniót: erre ­példa a szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló nemzeti szociális jelentés elkészültének története. Brüsszel elvárja ugyanis a tagállamoktól, hogy szakpolitikai kérdésekben is törekedjenek partnerségre a civil szervezetek képviselőivel és az adott terület szakértőivel. E jelentést azonban mindenféle egyeztetés és párbeszéd nélkül, a szegénységben élő érintettek kihagyásával készítette el a megírásért felelős tárca, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Ez erősen érződik a tartalmán - írta a Népszabadság.

A dokumentumot uniós kötelezettségeinek részeként kellett Magyarországnak elkészítenie. Ez fontos lépés az úgynevezett Európa 2020 Stratégiában vállalt célok megvalósulása felé. Ebben a tagállamok arra szerződtek, hogy szociálpolitikájuk alakításával húszmillió, szegénységben élő európai polgárt emeljenek ki reménytelen helyzetükből. E húszmillióból Magyarország négyszázötvenezer embert vállalt magára. E cél megvalósításának egyik kulcseleme a jelentés, amelynek része a szociális rendszer áttekintése, a jövedelmi viszonyok leírása, a szegénység mértékének megállapítása.

E jelentés elkészítése jó alkalom lett volna arra, hogy a kormány eddig bevezetett intézkedéseinek hatásairól, illetve a korábbi kormányok szociálpolitikájáról párbeszéd alakuljon ki a civil társadalom és a szegénységben élők képviselői, valamint a kormány között. Ez az egyeztetés egyébként nemcsak afféle idealisztikus vágyálom, hanem uniós kötelezettség, amelyet több dokumentum is rögzít

Annak érdekében, hogy a kötelező párbeszéd ne maradjon el, a Magyar Szegénységellenes Hálózat (HAPN) igazgatója márciusban levélben fordult Orbán Viktorhoz. Márton Izabella ebben arra kérte a miniszterelnököt, járjon közbe annak érdekében, hogy a jelentés elkészítésének folyamatában részt vehessenek. Kérését nem hallgatták meg. A szervezet levelét a miniszterelnökség átirányította a Nefmi államtitkárához, de Soltész Miklós nem válaszolt, a jelentés viszont időközben elkészült. A Nefmi sajtóosztálya a Népszabadság megkeresésére azt válaszolta, a Jelentés „a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanáccsal (NGTT), az egészségügyi kamarákkal, a Roma Koordinációs Tanáccsal (ennek tagja a Magyar Szegénységellenes Hálózat is) történt egyeztetést követően került elfogadásra”. Információink szerint a Roma Koordinációs Tanács ülésén szóba se került a jelentés. Ahogy az NGTT-ben sem, a dokumentumot mindössze véleményezésre küldték szét a tagoknak, ám az anyag szétküldésére, elolvasására és megtárgyalására mindössze egy napot biztosítottak. Ez az időkeret az érdemi munkát gyakorlatilag ki is zárja.

Ha a Nefmi az uniós elvárást komolyan veszi, és bevonja a szegénységben élőket, akkor talán segíthettek volna a pontatlanságok, torzítások elkerülésében, illetve kiegészíthették volna a jelentést ott, ahol kell. Ahogy Ferge Zsuzsa szociológus fogalmaz: adathiány, eufémizmusok, elhallgatások jellemzik az anyagot. Márton Izabella rámutatott a jelentés egyik legdrámaibb adatára, a gyermekszegénység növekedésére. Részletek a