Nincs menekvés: tovább nőnek az élelmiszerárak
Az elmúlt egy- másfél évben az energiaárak mellett árrobbanásnak lehettünk tanúi a mezőgazdasági cikkek piacain is. Az elemzők egy része azon a véleményen van, hogy a globális éghajlatváltozás, a kiszámíthatatlan időjárás az áremelkedések fő oka, mások inkább a távol- keleti kereslet ugrásszerű emelkedését tartják a legfontosabb tényezőnek. Nem vitatva a szakértők igazát, véleményünk szerint az áremelkedés okait összetetten, a keresleti és a kínálati oldal egyidejű elemzésével célszerű megközelíteni.
Keresleti oldalon a legfontosabb tényező a gyorsan fejlődő ázsiai régió ugrásszerű fogyasztásbővülése. Kína fogyasztja jelenleg a világ gabonatermelésének kb. 20%-át, miközben a megművelhető területek csupán 10 %-ával rendelkezik. A kiugró - hosszú évek óta kétszámjegyű - gazdasági növekedés egyre nagyobb keresletet támaszt. Kína mellett a szintén nagy lélekszámú India, Pakisztán is kiveszi a részét a keresleti oldal rohamos növekedésében. A gabona mellett a húsfogyasztás is drámaian bővül a régióban, miközben a hosszú éveken keresztül felhalmozódott és hűtőházakban tárolt húskészletek a világban 30 éves mélypontra csökkentek. Itt érdemes megemlíteni azt, hogy az étkezési szokások átalakulása és gyors váltása a viszonylag alacsony költségű termékekről - pl. rizs - a magasabb költségűekére - mint a hús - önmagában is jelentős átlagos drágulást jelent. (1 kg hús előállítása hozzávetőleg 7 kg takarmányt igényel!). A gabonakészletek szintén több évtizedes rekordot jelentő alacsony szinten vannak, a globális igényeket a készletekből mindössze 60 napra lehet kielégíteni. A korábban felhalmozott húst a piacokon értékesítették, az új állatállomány felnevelése már a megugrott energia és takarmányárak mellett, összehasonlíthatatlanul magasabb önköltségi áron lehetséges.
Amikor a cukorból, szójából, gabonából előállított etanol és biodízel megjelent a piacokon, mindenki a környezetbarát energiaforrást látta az eljárásban. Úgy az etanol, mint a biodízel előállítását komplex programokkal, kedvező adókulcsokkal támogatták kormányok, feszített ökológiai gondok hosszú távú megoldását vélték benn. Manapság szociológusok, politikusok, szakemberek a környezetbarát energiatermelési eljárást okolják az áremelkedés 30 - 50 % -káért. Tény, hogy az USA-ban a gabona és szójatermés 20 %-át használják fel etanol és biodízel előállításra, 2016-ra az előterjesztések szerint a részarány 36 %-ra fog emelkedni. A magas olajárak tovább ösztönzik a bioenergia előállítását, hiszen az előállítás egyre gazdaságosabb, magasabb profit lehetőséget kínál, a másik oldalról viszont ez tovább drágítja a mezőgazdasági termékeket.
Kínálati oldalon az általános időjárás változása következtében a művelhető területek fokozatosan csökkennek. Részben az időjárás felelős az elmúlt évek várakozásokat alulmúló mezőgazdasági termésátlagaiért, a hozzáférhető vízkészletek megcsappanásáért, az egyenletes, folyamatos öntözés akadozásáért is. Az égbe szökő hordónkénti olajárak mezőgazdaságba átgyűrűző hatása hatékonysággal nem kompenzálható, hanem egyszerűen beépülnek a végtermékek áraiba. A szabadkereskedelem korlátozása is az áremelkedések irányába hat: Oroszország 40 %-os exportadót vezetett be mezőgazdasági termékekre 2008 január 1-től, Argentína évek óta nem szünteti meg az export korlátozását, Kína a legtöbb mezőgazdasági termék kivitelét gátolja szigorú kontingensek bevezetésével.
A mezőgazdasági árucikkek tőzsdei adás - vétel tárgyát képező termékek is. További drágító tényező, hogy a börzén a termelők, felhasználók mellett megjelennek a spekulánsok is, akik a pénzüket a további árnövekedésére ezekbe az árucikkek be fektetik. Az ezzel összefüggő bonyolult opciós és határidős ügyletek következménye az azonnali és határidős kereslet növekedése, s ennek révén az árak további, megállíthatatlannak tűnő emelkedése.
A felsorolt, egymást erősítő okokból eredően közép és hosszú távon egyaránt fel kell készülnünk az elmúlt évtizedekhez képest jóval magasabb árakra lényegében valamennyi mezőgazdasági terméknél.
