Nem teljesít jobban

- A fideszes kommunikáció szerint a bizottsági döntés a kormány gazdaságpolitikájának elismerését jelenti. Azt jelenti?

– Nem. Egészen mást jelent: nem kevesebbet, de nem is többet, mint hogy óriási áldozatok árán sikerült három százalék alá szorítani a hiányt. Közben viszont a gazdasági növekedés és ehhez kapcsolódóan egy sor más, társadalmilag nagyon fontos folyamat megakadt, visszafejlődött, elromlott. Ami történt tehát, az egyáltalán nem az a nagy siker, aminek a kormány megpróbálja beállítani. Jellemző, hogy a döntéshez fűzött elemzésében maga az Európai Bizottság is kemény kritikát mond. Utal a jogbizonytalanságra, a kiszámíthatatlan gazdasági környezetre, ami miatt például nincsen beruházás, tehát nincsen növekedés sem.

– Persze a gazdaság működése szempontjából azért jobb, hogy legalább ezt a mutatót sikerült az uniós elvárásoknak megfelelően alakítani.

– Igen, ez igazi eredmény, amelynek az árát a háztartások és a vállalkozások fizették meg. Hiszen igen jelentős lakossági áldozat van amögött, hogy 2012-ben sikerült lefaragni a hiány nagy részét. Tegyük hozzá: esetenként teljesen felesleges áldozat.

– Miért felesleges, ha hiánycsökkentéshez vezetett?

– Azért, mert senki sem mondta, hogy 1,9 százalékra kell csökkenteni a hiányt. Lehetett volna az 2,6 is, és akkor nem kellett volna olyan keményen adóztatni egyes ágazatokat. Alighanem mindnyájan jobban jártunk volna, ha sikerül a növekedés beindításához némi alapot, néhány száz milliárd forintot összehozni. Valójában ebből látszik, hogy milyen ötletszerű a kormány gazdaságpolitikája.

– Ötletszerű? Orbán Viktor úgy döntött, hogy szabadulni akar a túlzottdeficit-eljárástól, mert az unió belengette: forrásokat veszíthet el az ország. Lépni akart – kerül, amibe kerül. Persze nem neki és a klientúrának, hanem nekünk, a többieknek. Azért is volt éppen ez a koncepció, mert a választási propagandagépezet felmutathatja: lám, Brüsszel is jónak minősítette az irányt, ráadásul megszabadul a folyamatos kontrolltól. Szabadabban lehet a máséból csökkenteni a rezsit, osztani a dohányt, a trafikot. Az államadósság és a növekedés meg nem számít.

– Azért a hiány és az államadósság mértéke összefügg. A két adatot együtt is nézi a bizottság. Az uniós elemzőket megnyugtathatta, hogy az államadósság nyolcvan százalék alatt van, aminek egyébként semmi más alapja nincs, mint az, hogy lenyúlták a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. A hiány leszorításának a szándékát pedig önmagában ne tekintsük valami nagy elhatározásnak, még kevésbé koncepciónak. Ez olyan kötelezettség, amelyet az uniós tagsággal vállaltunk.

– Brüsszel ajánlásokat fogalmazott meg a magyar gazdaságpolitika számára. Ezek között van például a bankokra nehezedő nyomás és általában a szektorális adók csökkentése, az energiaárak szabályozásának leépítése, praktikusan tehát visszavonulás a rezsicsökkentés politikájából. Hiszi-e bárki, hogy mindezt az Orbán-kormány végre is hajtja, amikor az ajánlások teljesítéséhez semmilyen szankció nem kötődik. Hiszen ez az unortodox gazdaságpolitika teljes feladását jelentené. Az ember úgy érezheti, hogy egy ilyen ajánlás megfogalmazásához azért némi cinizmus is kell: mi megmondtuk, oszt jó napot.

– Nem erről van szó. A bizottság úgy látja, hogy Magyarország teljesített egy feltételt, és az elkövetkező években már feladata és egyben lehetősége is, hogy beindítsa a növekedést. A magyar gazdaságnak igenis szüksége van arra, hogy a vállalatok hitelt kapjanak, ahhoz pedig csökkenteni kell a bankok terheit. A foglalkoztatáspolitikát is át kell alakítani, és folytathatjuk a sort a szegények helyzetének javításával, a jövedelmi viszonyok átalakításával és a bizottság többi pontjával. A lényeg, hogy az ajánlások teljesítése – az unortodox gazdaságpolitika feladása – a feltétele annak, hogy a növekedés végre beinduljon.

– Ön elhiszi, hogy a választásig bármilyen lépést is tenne az Orbán-kormány ebben az irányban?

– Nem. A rezsicsökkentés már önmagában is azt mutatja, hogy választási költségvetés felé haladunk. Persze ezt sem úgy csinálták meg, ahogy a szociális szempontok indokolnák, hiszen megint a lakosság felső huszada részesül a csökkentés ötven százalékából.

– Másképpen kérdezek: hiheti-e bárki, hogy ha a Fidesz jövőre választást nyer, akkor külső kényszer nélkül is kilép a mostani, kizárólag hatalmi szempontokat követő gazdaságpolitika keretei közül?

– A kormánynak tudatában kell lennie: az Európai Parlamentben rövid időn belül szavazás lesz arról, hogy helyezzék-e Magyarországot megfigyelés alá. A javaslat szerint elsősorban a demokrácia állapotával kapcsolatos döntések érvényesítését kísérik majd figyelemmel, de ezek szorosan összefüggenek a gazdaságpolitikával is.

– A Tavares-jelentésre gondol?

– Igen.

– Napnál világosabb, hogy azt nem fogja megszavazni az Európai Tanács, de maga az Európai Parlament sem. Sőt, a Néppárt, szokása szerint, várhatóan arról is gondoskodik, hogy eredeti formájában már a jogi bizottság se küldje tovább a jelentést. Ebből a megfigyelésből nem lesz semmi.

– Meglátjuk. Ettől még érkezhet súlyos elmarasztalás a Velencei Bizottságtól, és megfigyelés alá vonhatja az országot az Európa Tanács, ahol hasonló indítványt vizsgálnak. És ne feledjük: Málta ellen fél év után újraindult a túlzottdeficit-eljárás. Ezt a sorsot az Orbán-kormány sem kerülheti el, ha látványos lazításra készülne. Világosan látni kell, hogy a hiány csökkentésének a jövőben már csak egyetlen forrása lehet: ha beindul a gazdasági növekedés. Már nincs honnan elkobozni, lenyúlni újabb összegeket. Már nincsenek nyugdíjpénztári megtakarítások, aligha lehet még többet elvenni a bankoktól, a nagy szolgáltatóktól. A növekedés elemi feltétele viszont, hogy megváltozzon a gazdaságpolitika. Méghozzá a bizottsági ajánlások irányában.

– Az utóbbi időben többször találkozhattunk azzal a riasztó számmal, hogy a beruházások szintje már csak a GDP 16 százaléka körül jár, tehát a befektetések az amortizációt sem fedezik. Közben viszont a kormánypropaganda azt zsolozsmázza, hogy Magyarország jobban teljesít. A napokban a Magyar Nemzet például azt a bejelentést ünnepelte, hogy még sohasem érkezett hozzánk annyi működő tőke, mint tavaly: 10 462 milliárd euró, 6,7 milliárddal több, mint egy évvel korábban. Nincs itt ellentmondás?

– Dehogy nincs. Ez a blöffök egyike, hasonlít a régi jereváni rádiós viccre. A hír igaz, csak éppen nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A tízmilliárdnyi euróban ugyanis benne van minden Magyarországra érkezett pénz, így például az összes hitel, az eladott kötvények értéke meg az a jelentős összeg is, amellyel a külföldi bankok kényszerből feltőkésítették magyarországi leányvállalataikat, hogy működőképesek maradjanak a végtörlesztés és más sarcok után is. Az MNB fizetésimérleg-statisztikájából azonban látható, hogy valójában mindössze 330-340 millió euró értékű új működőtőke-befektetés jött Magyarországra. Mint sok más adat, ez is éppen azt bizonyítja: Magyarország sajnos nem teljesít jobban. Nincs mivel büszkélkedni.