Ne számítsunk benzin- és gázár csökkenésre
Miközben a világpiacon a földgáz ára drasztikusan, a kőolajé pedig kisebb mértékben csökken, a magyar fogyasztók ezt egyáltalán nem érzékelik.
Mivel a gáz és kőolaj felhasználásunk több mint négyötödét importból fedezzük, a belföldi árakat alapvetően a beszerzési költségek határozzák meg. Vagy mégsem? Az utóbbi hetekben hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy míg a hírek a világpiaci árak csökkenéséről szóltak, addig nálunk éppenséggel emelkedett az üzemanyagok ára, vagy szinten maradt a gázár. Sokakban az a benyomás támadhat, hogy amikor drágulnak az energiahordozók, az hozzánk is szépen begyűrűzik, ha viszont olcsóbb lesz, az már nem.
A valóságban azonban a világpiaci ár csak a kiindulási pont, a hazai árképzést több más tényező is jelentősen befolyásolja. Mindenekelőtt a forintárfolyam: a kőolaj és a földgáz jegyzése dolláralapon történik, ezért az importár a valutánk erejétől is nagy mértékben függ. Néha ennek a haszonélvezői vagyunk, tavaly nyáron például a 160 forint/dollárhoz közeli kurzus miatt a benzinkutaknál nem érzékeltük, hogy a kőolaj ára több mint kétszeresére nőtt, nálunk az áremelkedés az év elejéhez képest csupán mintegy 30 százalékos volt. Most sajnos ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk: az olajár a nyári csúcshoz képest harmadára csökkent, a dollárért viszont most kb. 230-235 forintot kell adni, azaz az árfolyam több mint 40 százalékkal romlott.
A beszerzési költség jóval kevesebb mint felét adja a fogyasztói árnak. A forgalmazó olajcégek erre ráteszik a saját feldolgozási, szállítási és kereskedelmi költségeiket, amelyek arányosan annál nagyobbak, minél kisebb az importár. Ehhez jönnek még az országonként eltérő adók, nálunk elsősorban a fix összegű jövedéki adó és az ÁFA, ha ezek mértéke változik, azt a vásárlók azonnal megérzik a zsebükön. A parlament előtt lévő adócsomag mindkettőhöz hozzányúl, az ÁFA három százalékkal, az üzemanyagok jövedéki adója pedig 7-8 százalékkal emelkedne július elsejétől.
Ennek az lesz a következménye, hogy nyártól a hazai benzinár még jobban el fog szakadni a világpiaci olajár alakulásától, mert csupán az adóemelések miatt tíz százalékhoz közeli drágulás várható akkor is, ha a fekete arany jegyzése a mai hordónkénti 45 dolláros szinten marad. Még rosszabb lehet a helyzet, ha a forint esetleg tovább gyengül, és tartósan a dollárral szembeni 240-es szint fölé kerül. Ebben az esetben a benzinár ismét meghaladhatja 300 forintot. Ha viszont az egyensúlyteremtő lépések elnyerik a külföldi befektetők bizalmát és a forint jelentősen erősödik, az nagymértékben ellensúlyozhatja az adóemelés árhatását.
Külön figyelmet érdemel a benzin és a dieselolaj közötti árviszony. Az utóbbi hosszú évekig jóval olcsóbb volt, egy-másfél éve viszont megváltozott a helyzet. Ebben a két termék eltérő adózása nem játszott szerepet, mert az adók mértéke változatlan maradt. A fő ok a finomítói kapacitásokban és költségekben keresendő: a benzinár tavaly azért emelkedett kisebb arányban a világpiacon, mert a fajlagos feldolgozási költségek csökkentek. A recesszió egyik hatásaként az olaj olcsóbbodásával párhuzamban ez a trend megfordult, így néhány hete ismét a dieselolaj az olcsóbb a kutaknál, a benzin finomítási költsége erőteljesebben jelentkezik.
A világpiaci ármozgásoktól való elszakadásunk még nyilvánvalóbb a belföldi gázáraknál. Ez főként azzal magyarázható, hogy erről nem magáncégek, hanem a kormány dönt, az eddigi gyakorlat szerint politikai szempontokat is figyelembe véve. Emiatt az elmúlt bő egy évben megóvtak minket a drasztikus áremeléstől, most viszont ezt kompenzálják. Az orosz importgáz ára a tavalyi 450 dollárról 200 alá fog süllyedni az idén őszre, ez azonban a fogyasztóknál kis részben fog csak jelentkezni. A forint gyengülése itt is rossz hatással van, ezt erősíti, hogy most térítik meg a nagykereskedőnek azt a veszteséget, amelyet a mesterségesen alacsonyan tartott ár okozott.
További drágító tényező lesz a forgalmi adó emelése, valamint az, hogy fokozatosan le kívánják építeni a gázár támogatást. Mindez együttesen azt fogja eredményezni, hogy miközben a piaci ár kevesebb mint felére esik, idehaza sokan ezt észre sem fogják venni, mert számlájuk összege alig csökken. Főleg azok számíthatnak erre, akik nagyobb arányú árkompenzációt kapnak. A jelenlegi nehéz helyzetben aligha fogja vigasztalni őket az, hogy eddig kevesebbet fizettek az indokoltnál, és voltaképpen most állnak helyre a normális árviszonyok, eltekintve persze az ÁFA-emeléstől.
