Moszkvából is gellert kaphat a paksi bővítés
Az energiaunió létrehozása alapvető stratégiai érdeke az EU-nak, és nem csupán az oroszoktól való függőség csökkentése miatt. Ez utóbbi cél viszont gyorsítja a folyamatot, de egyben – a Moszkva elleni szankciókhoz hasonlóan – vitákat is gerjeszt a tagállamok között. A magyar kormány fenntartásokat hangoztat.
A hétvégi EU-csúcs fő témája az energiaunió előkészítése volt, folytatva az elmúlt időszakban felgyorsult stratégiai egyeztetéseket. A közös energetikai rendszer és szabályozás régóta napirenden van, és abban elvileg mindenki egyeltért, hogy az integráció erősítése alapérdek, a konkrét megvalósításban azonban már vannak nézetkülönbségek. A kiindulópont világos: Európa energiaimportra szorul, ezért megnyugtató megoldást kell találni az ellátás biztonságának hosszútávú garantálására. Ennek egyik fő iránya a felhasználás hatékonyságának növelése, a másik a belső, elsősorban a megújuló források arányának növelése, a harmadik a behozatali lehetőségek diverzifikálása és ezáltal a külső függőség csökkentése, végül pedig egységes energetikai hálózat létrehozása, amely optimalizálni tudja az egyes országok igényeinek kielégítését.
Mindennek a megteremtése közel sem egyszerű, a szerteágazó érdekek egyeztetésén túl szigorú közös szabályrendszerre, az eltérő feltételek összehangolására és persze jelentős beruházásokra van szükség. Az előkészítést bonyolítja, hogy az egyes tagállamok jelentősen eltérő helyzetben vannak a felsorolt területek mindegyikében, a nemzeti szuverenitás védelmezéséről nem is beszélve. Segíti viszont az egyeztetést, hogy már most is folyik együttműködés az országok között lényegében minden konkrét területen, és annak tapasztalataira, a kialakult kapcsolatokra támaszkodni lehet a további lépéseknél.
Nagy lökést adott a folyamatnak Putyinék agresszív fellépése és fenyegetődzése az ukrán válság kapcsán. A biztonsági kérdések előtérbe kerültek, még nyilvánvalóbbá vált az unió energetikai sérülékenysége. Röpke egy év alatt számos stratégiai elemzés és iránykijelölő anyag született, a mostani csúcson pedig rögzítették az energiaunió alapcéljait is, amelyek egyébként nyilvánvalóak: az ellátásbiztonság és hatékonyság növelése és az integrált belső piac megteremtése.
Külön foglalkoztak a külső szállítási szerződésekkel, kimondatlanul is az orosz importtól való függés kockázatai miatt. Leszögezték, hogy szerződések csak az uniós jog szerint köthetőek, teljesen átláthatónak kell lenniük és szem előtt kell tartani az EU biztonságának érdekeit. Érdemes ezt összevetni Orbánék paksi megállapodásával, amely egyik szempontnak sem felel meg igazán. Nem véletlen, hogy a többség Brüsszel előzetes jóváhagyásához akarja kötni a szerződéseket, néhány ország azonban, a csehek, a szlovákok és Orbánék határozottan ellenzik ezt, és a németeknek is fenntartásaik vannak.
Emiatt arról született döntés, hogy az ilyen megállapodásokat előzetesen be kell mutatni az EB-nek, az esetleges normakontroll jogszabályi feltételeinek a kidolgozását viszont Brüsszelre bízták, és azokról később határoznak. A magyar kormányfő nem habozott kifejteni, hogy számára az uniós jóváhagyás elfogadhatatlan, és mindenki maga dönthessen a beszerzési forrásokról. Ez a vélemény nyilvánvalóan szemben áll az energiaunió egyik lényegi elemével, a források biztonsági, gazdaságossági, környezetterhelési stb. szempontok szerinti összehangolásával és az erre épülő közös stratégiával.
A neuralgikus pont a vitában most Oroszország, a vele kötött és kötendő energetikai szerződések jövője. A helyzetet bonyolítják a kölcsönös szankciók, amelyek nehezítik az EU és Moszkva kapcsolatait. A mostani csúcs egyelőre nem döntött újabb lépésekről, júniusig haladékot adott arra, hogy az ukrán válságról született minszki megállapodás végrehajtását figyeljék. Putyinék viszont barátságtalan lépést tettek azzal, hogy mintegy 200 amerikai és uniós közéleti személyiséget – köztük magyarokat – kitiltottak, mert szerintük oroszellenes magatartást tanúsítanak. Érdekes, hogy Orbánék, akik olyan vehemensen kérték ki maguknak a NAV-os vezetők amerikai kitiltását korrupciós gyanú miatt, egyelőre nem tiltakoztak Moszkva nyíltan politikai felhangú szankciója miatt.
Az érintett európai vezetők aligha dőlnek a kardjukba, hogy nem kívánatos személyek Oroszországban, ebből aligha származik bármilyen káruk. Moszkva viszont egyre jobban szenved a szankcióktól és az alacsony energiaáraktól. Az infláció már 17 százalékos, a kamatok 15 százalék körül mozognak, dollár százmilliárdok áramlanak ki az országból, a valutatartalékok bő egy év alatt 524 milliárd dollárról 351 milliárdra estek. A pénzügyminiszter szerint az idén az alacsony olaj- és gázár miatti bevételkiesés a GDP 8 százalékára, 180 milliárd dollárra tehető, minden egydollárnyi árcsökkenés 3 milliárdnyi veszteséget jelent. A szankciók nehezítik és drágítják a finanszírozást, akadályozzák a szükséges beruházásokat és technológiai fejlesztéseket. Mindezek együttes hatásaként az idén az orosz GDP 3-4 százalékkal esik vissza, és a későbbi kilátások sem biztatóak.
Ennek fényében ebből az irányból is gellert kaphat a paksi bővítés. Az már világos, hogy az oroszokkal kötött megállapodást a már megszületett és a várható brüsszeli döntések miatt módosítani kell. Kérdés, hogyan áll ehhez Moszkva, mennyire lesz engedékeny és mit kér cserébe. A 10 milliárd eurós hitel teherré válhat Putyinék számára, ha annak finanszírozása számukra drágább, mint amekkora kamatot mi fizetünk /átlagosan 4,5 százalék szerepel a szerződésben, a moszkvai kamatok manapság háromszor ekkorák/. Orbánékat tehát kelet felől is könnyen kellemetlen meglepetés érheti.
