Mi van Gyurcsány adócsomagjában?
Elmaradt a meglepetés a parlamentben, a miniszterelnök által ismertetett reformcsomag a már korábban kiszivárogtatott elemeket tartalmazta. A kormány az adó és szociális rendszer szinte minden területéhez hozzá akar nyúlni, a változtatások azonban - feltéve, hogy a képviselők többsége megszavazza azokat - nem lesznek olyan mélyre hatóak, amilyet a szakértők többsége sürget.
A cél és az irány jó, de az intézkedések legfeljebb a válság kezelésére elegendőek, az ország versenyképességének erősítéséhez és fejlődési pályára állításához viszont kevésnek tűnnek - ez a csomagot elemző szakértők egybehangzó véleménye. Abban mindenki egyetért például, hogy szükség van a jövedelemadó rendszerének átalakítására és egyszerűsítésére, az alsó sáv kitolására, a kedvezmények korlátozására, viszont ennek érezhető adócsökkentést kellene eredményeznie.
Ennek kapcsán Vámosi-Nagy Szabolcs, a neves adószakember azt hangsúlyozta, hogy a modellszámítások ismerete nélkül nem is lehet pontosan tudni, kik járnak jól vagy rosszul az adóátrendezéssel. Szerinte a változások nem elég világosak, és az sem, miért kell hozzányúlni év közben az adótáblához, ha annak a mérlege a költségvetés szempontjából semleges.
Az első kalkulációk szerint a kormány javaslata összességében minimálisan változtat a terheken, az emberek nagy többsége a nettó jövedelmében alig fogja észrevenni a változást. Ha néhány ezer forinttal több is marad a zsebben, azt várhatóan elviszi a fogyasztáshoz kapcsolódó adók, az ÁFA és a jövedéki adók emelése. Ez utóbbiak népszerűtlen lépések és politikai támadási felületet adnak, a csomagot értékelő szakemberek mégis jó iránynak tartják. A pártsemleges és elismert személyiségeket tömörítő Reformszövetség anyagában ugyancsak szerepel az adóterhek eltolása a jövedelmektől a fogyasztás irányába, ráadásul ez a mostani recessziós időszakban inflációs veszéllyel sem fenyeget. Az más kérdés, hogy a Reformszövetség elképzelése szerint az SZJA-nak legalább olyan mértékben csökkennie kellene, amennyire a fogyasztáshoz kapcsolódó adók növekednek, erről azonban szó sincs.
Már csak azért sem, mert a kormány tervei más logikára épülnek. Leegyszerűsítve arra, hogy az SZJA-terhek a kedvezmények eltörlését is figyelembe véve a többség számára alig változzanak, a fogyasztás megadóztatásából származó többletbevételből pedig a vállalkozások foglalkoztatási terheit csökkentsék. Még egyszerűbben: a kormány a munkahelyek megőrzését részesíti előnyben a fogyasztás ösztönzésével szemben. Ezt a válság enyhítése szempontjából a szakértők is helyesnek tartják, mert a tömeges munkanélküliség sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint a fogyasztás átmeneti visszaesése.
Az más kérdés, hogy a tervezett 5 százalékos tb- és a munkaadói járulék csökkentés elegendő-e a cél eléréséhez. Vámosi-Nagy Szabolcs szerint önmagában nem: bár nagyon fontos a munkahelyek megtartásának szempontjából, új állásokat nem teremt, ahhoz direkt állami támogatásokra lenne szükség. Hasonlóan vélekedik Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója, a Reformszövetség egyik munkacsoportjának vezetője, aki szerint a csökkentés jó lépés, de kevésnek látszik, mert régiós viszonylatban továbbra is magas marad nálunk a munkaerőt terhelő költség. Az elvonás aránya az intézkedések hatására valóban az eddigi 54 és fél százalékról három százalékkal csökken, de így is messze lesz a lengyel és a cseh 43, valamint a szlovák 38,5 százalékos mutatótól.
A kiemelt figyelmet a reformcsomagból az adóváltozás kapja, pedig a javaslatok hosszú távon legnagyobb hatással járó részének a nyugdíj és szociális rendszer átalakítása felé teendő lépés tűnik. Itt egyértelműen arról van szó, hogy a kiadásokat jelentősen csökkenteni kell, különben néhány év múlva az egész a fejünkre omlik, függetlenül attól, van-e válság vagy nincs, ebben minden elemző egyetért. Rövid és középtávon sem a nyugdíjemelés rendszerének változása, sem az új belépők számára a 13. havi nyugdíj eltörlése nem hoz költségmegtakarítást az állam számára, még kevésbé a nyugdíjkorhatár emelése, viszont mindez szükséges a hosszú távú stabilitás fenntartásához.
A szociális juttatások megadóztatását és szigorítását, a rászorultsági szempont alkalmazását az összes független szakértői anyag sürgette. Ez az intézkedés több egyszerű kiadáslefaragási lépésnél, elvi változást jelent, mert szakít a szocializmusból örökölt, egyenlősdit játszó állami gondoskodással. Támogatást az kapjon, akinek a megélhetéséhez arra valóban szüksége van. Ez természetesen azokat, akik az eddigi rendszerhez hozzászoktak és most kevesebbet kapnak majd, rosszul fogja érinteni.
A szociális költségek visszafogása része az állami kiadások jelentős csökkentésének, amit a szakértők és politikusok leginkább szorgalmaznak. A kormányfő erre az évre 200 milliárd forint, jövőre viszont már 550 milliárd lefaragását ígéri. Ez a fenti intézkedésekből nem jön össze, csak az egész államigazgatási rendszer átszervezésével érhető el. A központi kormányzati reform ehhez kevés, az önkormányzati struktúra átalakítására is szükség lenne. A kormány több mint 80 helyhatósági kötelező feladatot csoportosítana át, vagy szüntetne meg. Azt is tervezik, hogy az 1.500 főnél kisebb létszámú településeken körjegyzőség működne, az 500 fő alatti falvakban pedig a polgármester társadalmi megbízatásban látná el feladatát. Mindez persze a parlament létszámának csökkentéséhez hasonlóan csak akkor lehetséges, ha meglesz hozzá a kétharmados többség, ami a Fidesz magatartását látva kizárható.
Visszatérve az első mondatunkhoz, a tervezett intézkedések irányát minden elemző jónak tartja, a változtatásokat azonban kevésnek. Ez utóbbi kétségkívül igaz, a kérdés csupán az, van-e ma a kormánynak ennél nagyobb gazdasági és politikai mozgástere. A recesszió enyhítéséhez és a tartós fejlődéshez érezhető hatású adócsökkentésre és átfogó támogatási projektekre lenne szükség, ennek viszont nincs meg a forrása. A pénzügyi összeomlás veszélye nélkül a hiány és az államadósság nem növelhető, a belső eszközök pedig nem elegendőek. A fejlesztésre és támogatásra nemrég meghirdetett ezermilliárdok is leginkább uniós keretekből jönnek. Ilyen feltételek mellett aligha telik többre, mint amennyit tegnap bejelentettek.
A politikai feltételek, ha lehet, még rosszabbak. A társadalom nagy része, köszönhetően az elmúlt évek felelőtlen politikai demagógiájának, még annyi változásra sem igazán vevő, amennyit a kormány akar. Az ellenzéki pártok többsége is a szavazatmaximálást az ország érdekei elé helyezi, tanulságos volt ebből a szempontból a Fidesz ismételt kivonulása és frakcióvezetőjének hétfői beszéde. Bár a két kis párt nem kategorikusan elutasító, a törvénymódosításokhoz szükséges többség megszerzése nem lesz könnyű feladat, mert egyszerre követelik a reformcsomag keményítését és puhítását.
Ilyen feltételek mellett annyira szűk a mozgástér, hogy minden jogos kritika ellenére aligha képzelhető el, hogy a kormány lényegesen változtatni tudna elképzelésein. Egyelőre tűzoltás folyik, ennél többet nem remélhetünk. A döntő kérdés az, mikor és hogyan kezdhetjük meg az újjáépítést.
