Mezőgazdaság: a termés jó volt, de nagy baj van

Az év vége közeledtével már megvonható a hazai agrárium 2016-os teljesítményének a mérlege. Az agrárminiszter néhány napja büszkén kijelentette, hogy soha olyan jó éve nem volt a mezőgazdaságunknak, mint az idei, sorra dőltek a rekordok és az ágazat termelése tavalyhoz képest 15 százalékkal nőtt. Némileg korrigálta a hurráoptimista propagandát a KSH friss adatsora, mely szerint az ágazat kibocsátása az idén nem 15, hanem csupán 8,5 százalékkal nőtt, ami szép eredménynek látszik, de azért messze van a miniszter által említett számtól. Tovább árnyalja a képet, hogy az agrárárak csökkenése miatt a termelési összérték emelkedése már mindössze 5 százalék, ami harmada az eredetileg beharangozott bővülésnek.

Fotó: gratisography.com

Ha ennek az összetevőit vizsgáljuk, még közelebb kerülünk a realitásokhoz. Kiderül ugyanis, hogy a teljesítmény javulása alapvetően a gabonafélék és ipari növények remek termésének köszönhető, amely ötödével haladta meg az előző évit. Emögött nem valamilyen nagyszerű innováció húzódik meg, hanem az az egyszerű tény, hogy az időjárás az idén kedvezett ezeknek a terményeknek, kevesebb volt a szélsőség és nem volt aszály, az eső jókor esett és akkor sütött a nap, amikor kellett. Azaz a meteorológiai inga éppen jó irányba lengett ki.

Ez az állattenyésztésben már alig éreztette a hatását, annak kibocsátása csak 3 százalékkal nőtt, ami persze még így is jobb, mint az ipari termelési és a GDP adatunk. Szép fejlemény az is, hogy a KSH szerint az agráriumban dolgozók jövedelme az idén 16 százalékkal nő, ami messze jobb az országos átlagnál. Eközben a munkaerőfelhasználás 2 százalékkal csökkent, ami a hatékonyság növekedésére utal, viszont ellentmondásban áll azzal a kormányzati szándékkal, hogy a mezőgazdaságban dolgozók számát jelentősen emeljék a kis- és közepes gazdaságok erősítésével. A számokból ugyanis világosan kiderül, hogy a termelés növeléséhez nem szükséges a több munkaerő, sőt éppen ellenkezőleg: a fejlett, versenyképes mezőgazdaság felé a termelékenység növelése, a technológiai fejlődés a megfelelő út, különben továbbra is a kedvező időjárás lesz a fő reményünk.

A meghatározó gondok sajnos változatlanok a magyar agráriumban. A birtokviszonyokat csak bonyolította az állami földek tartós bérbeadása, valamint kiárusítása körüli mutyik sokasága, a kormányzat közvetlen politikai beavatkozása nem csupán a földek adásvételébe, de a vállalkozási formák közötti versenybe is. A Fidesz hatalmi szempontoktól vezérelt agrárpolitikája hemzseg az ellentmondásoktól: úgy védi a magyar földtulajdont, hogy állami területeket ad el akár külföldieknek is, úgy „segíti” az állítólag privilegizált családi gazdaságokat, hogy a legtöbb földet közvetlenül vagy közvetve hozzá közel álló nagybirtokosokhoz tereli, újfajta feudalizmust építve vidéken.

Eközben a mezőgazdaság továbbra is alultőkésített, kevés benne az innováció, nő a technológiai lemaradás, romlik a versenyképesség a környező országokhoz képest. Az átlagos birtokméret a fejlett agráriumokhoz viszonyítva rendkívül kicsi, a termelési hatékonyság pedig még mindig főként az időjárástól függ. Továbbra sincs végiggondolt és a fenntartható fejlődést szolgáló agrárstratégia, mindaz, amit látunk, a magyar föld védelmének demagóg jelszava, a társas vállalkozások visszaszorításának szándéka és a Fidesz hátországának helyzetbe hozása aligha tekinthető annak. A szomorú valóság az, hogy jelenleg az uniós normatív támogatás és fejlesztési források nélkül a magyar mezőgazdaság ellehetetlenülne. Ennek illusztrálására elég két szám: évente összesen átlagosan 750 milliárd forintnyi pénzt kapunk Brüsszeltől, a mezőgazdasági termelésünk összértéke pedig nagyjából évi 1200-1300 milliárd forint. No comment.