Megszorítunk?

- Még korábban mondta: bizakodással tölti el a Fidesz-kormány politikai ereje. Mert csak erős kormány képes a gazdaság beindítására. Ehhez képest a forint ismét zuhan, a Kopint-Tárki szerint pedig a költségvetési hiány elérheti a 4,2 százalékot a „kőbe vésett” 3,8 helyett. Nem gondolja: az „erős kormány” mégis gyengén kezdett?

– Egyáltalán nem! Először is: mi, gazdasági elemzők nem várjuk el a kormánytól, hogy három hónap alatt új pályára állítsa a gazdaságot. Másrészt: a hiánycél már csak azért sem tartható, mert a kormány „lyukas helyzetet” örökölt elődjétől. Tudjuk, „csontvázak” hullottak ki a büdzsészekrényből. A Fidesz ezért is kényszerült a magas bankadóra: ellensúlyoznia kell a 200 milliárdos költségvetési hiányt.

- De a Fidesz-kommunikációból inkább az derül ki: a bankadóval az adócsökkentéseket akarják majd ellensúlyozni. Sőt, Varga Mihály gazdasági tényfeltáró bizottsága bevallottan hiába kutatott „csontvázak” után, nem talált. Igaz, a grémium megállapította azt is: akadhatnak kisebb eltérések a költségvetésben, ugyanis – a Bajnai-kormány előzetes számításaihoz képest – kevesebb az adó- és járulékbevétel.

– Bár csak kívülről követtem a bizottság munkáját, pontosan tudom: „csontvázak” márpedig vannak.

- Mégis: hol?

– Nem látványos trükközésekre kell gondolni. De például sok a kifizetetlen számla a közszférában. Ezt nem verte nagydobra a bizottság, mert akkor a hitelezők a kormányon kérnék számon a keletkezett hiányt. „Csontváz” a kevesebb adó- és járulékbevétel is. Azt mutatja: az előző kormány alultervezte a büdzsé bevételi oldalát. Noha én kimondottan rossz gyakorlatnak tartom, hogy Magyarországon még ősszel is szokás kisebb – a GDP fél százaléka körüli – kiigazításokat végezni a költségvetésen, azt is be kell látnom: a Fidesz-kormány különösen nehéz helyzetben van most. Épp a közelgő önkormányzati választás miatt.

- Ez miért befolyásolná a gazdaságpolitikát?

– Kampányidőszakban egyszerűen nem lehet az igazsággal előrukkolni.

- Úgy érti: a Fidesznek saját hatalma érdekében hallgatnia kell arról, hogy a kötelező hiánycél csak megszorításokkal tartható?

– Másként értem: a magyar választók sajnos nem értik az állami költekezés és az adózás kapcsolatát. Nem tudnak hosszú távú folyamatokban gondolkodni: ami ma esetleg rossz, az később jó és hasznos lehet. Amikor a német kampányban Angela Merkel közölte, hogy szerinte elkerülhetetlen az adóemelés, kis híján Gerhard Schröder nyerte a választásokat.

- Négy éven át a Fidesz azzal támadta Gyurcsány Ferencet, hogy elhallgatta az igazságot a gazdaság valós helyzetéről, nem hozott érdemi döntéseket a 2006-os kampány előtt, és „hazugsággal szerzett újra hatalmat”. Csak én érzem úgy, mintha a Fidesz most ugyanezt az utat választaná? Hiszen még valódi gazdasági programja sincs a kormánynak.

– Ha csupán az önkormányzati választásig várat magára az új költségvetési és adózási törvény kidolgozása, az még nem baj. Még nem lemaradás. Biztosan lesz konkrét számokkal alátámasztott, koherens gazdaságprogram is.

- Szakértők szerint veszélyes hónapokat várni egy koherens gazdaságprogrammal. Mégiscsak lehetséges: azért hallgat erről a kormány, mert megszorításokra kényszerül?

– Kétségtelen: szükség lesz kiadáscsökkentésre. És ahonnan megvonják a pénzt, ott a kiadáscsökkentést megszorításnak fogják érezni. Az államigazgatás leépítése menesztésekkel jár, a költségvetési pénzek befagyasztása pedig azzal, hogy lesznek, akik nem kapják meg az ígért juttatásokat. Tény az is: eddig minden kormány kisebb-nagyobb megszorításokra kényszerült. De ennél jóval sürgetőbb a „nagy feladatok” elvégzése.

- A reformok elindítása?

– Igen. Csak ezt a szót nem szívesen használom, mert elhasználódott, lejáratódott.

- Csupán közbevetőleg: a Fidesz is lejáratta a kifejezést, hiszen a reformokat „népnyúzó intézkedésnek” nevezte. Még vissza is üthet a kormányra a korábbi retorikája. Közgazdászok ugyanis egyetértenek abban: a nagy ellátórendszerek átalakítása nélkül nem tartható a költségvetési egyensúly.

– Magam is sokat kritizáltam a mindenkori magyar politikai elitet, amiért a nagy ügyeket nem volt képes közösen végigbeszélni. Sajnos Magyarország az egyetlen ország a térségben, ahol nem sikerült levinni az újraelosztási rátát. A magyar állam továbbra is jóval többet költ szociális juttatásokra a „normálisnál”, miközben egyre kevesebb ember tartja el az inaktívakat. Aki dolgozik, az meg nyilvánvalóan túladóztatott, különben az állam nem lenne képes fenntartani önmagát. Groteszk helyzet alakult ki itt: nemzetközileg kirívóan magas azoknak a száma, akik idő előtt nyugdíjba vonulnak vagy rokkanttá nyilváníttatják magukat, mert a rendszer erre ösztönzi őket. Nem éri meg dolgozni. Bár az adóreform már elkezdődött, sürgető feladat az inaktív rétegek munkába állítása is. Ez hosszú folyamat.

- Rövid távon mi lenne a legfontosabb?

– Az euró bevezetése, ami a magyar gazdaság legfőbb motorja lehetne. A közgazdaság törvényei egyértelműen meghatározzák, mely országoknak kedvez a közös európai valuta: nyitott, a szomszédaival gazdaságilag „együtt mozgó”, ugyanakkor eladósodott országokban az euró a leghatékonyabb módja a gazdasági bajok kezelésének. Nem kell szakértőnek lenni, hogy felismerjük: mintha Magyarországra szabták volna ezt a helyzetleírást.

- Számos szakember állítja: az euró bevezetéséhez elengedhetetlen maastrichti követelményeket Magyarország képtelen külső segítség nélkül teljesíteni. A kormány viszont megszakította a tárgyalásokat az IMF és az Európai Bizottság képviselőivel.

– Be kellene látni végre: reformokra, fiskális fegyelemre nem a külső kényszer miatt van szükség. Hanem Magyarország polgárosodása végett. Önmagában nem tragédia az, hogy nem zárult le az IMF-hitelezés felülvizsgálata, s a kormány ezért nem hívhatja le a következő hitelrészletet. Problémásabb az: nem indultak be a formális tárgyalások egy újabb középtávú szerződésről. Bár talán zajlanak informális egyeztetések a háttérben. Azt is gondolom: a kormány visszaül a tárgyalóasztalhoz.

- Ez nemcsak a magyar kormány döntésén múlik. Külföldi elemzők szavaival élve: az IMF és az E- delegációjának is van „önérzete”.

– Nem hiszek ebben a megközelítésben. Az IMF és az E- olyan „klub”, amelynek Magyarország is a tagja. Ráadásul az IMF közleménye is visszafogottan fogalmaz, szó sincs benne a tárgyalások csődjéről. Számomra teljesen érthetetlen, miért váltott ki heves indulatokat ez az ügy a hazai és a nemzetközi sajtóban.

- Például azért is, mert – miként Timothy Ash brit közgazdász fogalmazott lapunkban – „a piacnak is van Murphy-törvénye”. Előfordulhat: Magyarországnak épp akkor lenne hirtelen szüksége IMF-hitelre, amikor az összeg nem áll rendelkezésre.

– De rendelkezésre áll 33 milliárd euró nemzetközi devizatartalék. Ez az összeg egy évig elég lenne a tartozások finanszírozására. Azaz egy esetleges államcsőd elkerüléséhez. De itt még nem tartunk. Azzal viszont egyetértek: a magyar kormány képviselői viselkedhettek volna diplomatikusabban is.

- Már csak azért is, hiszen megeshet: Magyarország „idő előtt” rákényszerül a segítségre. Külföldi közgazdászok egyre hangosabban mondogatják: ismét recesszió fenyeget. S ez különösen érzékenyen érintheti Magyarországot.

– Ez a veszély valóban fennáll. A gazdasági folyamatok állandóan ingadoznak, de a globális pénzügyi válság óta nagyobbak a kilengések. Nem mindegy: egy esetleges újabb recessziós hullám Magyarországot milyen gazdasági állapotában éri el. Már csak ezért is sürgetőek a reformok.