Még hónapokig várhatnak a devizahitelesek

Eddig több mint félszáz pénzintézet nyújtott be jogi keresetet annak bizonyítására, hogy nem voltak tisztességtelenek az egyoldalú szerződésmódosításoknál. Az ilyen ügyekkel foglalkozó bíróságoknak több ezer oldalnyi anyagot kellene áttanulmányozniuk a döntések meghozatalához, mindezt ráadásul roppant rövid határidőn belül. Ebből a szempontból érthető tehát, hogy amitől lehet, igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni: 19 beadványt azonnal visszadobtak formai okok miatt, mert azokban PDF formátumú oldalak is voltak, márpedig azok a bíróság szerint nem szerkesztett anyagok, holott a törvény azt írja elő. Ez eléggé erőltetett indoknak látszik, mivel a szöveg ebben a formában is jól olvasható és a tartalom is megítélhető, azaz a törvény betű szerinti szövegére való hivatkozás inkább ürügynek látszik a perek számának csökkentésére.

A már megszületett első ítéletnél sem sokat lacafacázott a bíró, szinte azonnal elutasította a keresetet a tisztességtelenség lényegi vizsgálata nélkül. A laikusok számára nehezen követhető jogi csűrcsavaros indoklás lényegében a beadvány által kért megállapítás jogi alaptalanságából indul ki, több szakértő szerint viszont a felperes ezzel csapdába csalta a bíróságot, és az ítélet alapján – mivel a tisztességtelenséget nem mondták ki – nem kell kárpótolni az ügyfeleket. Az mindenesetre igencsak különös, hogy a pervesztes kis pénzintézet nem kíván fellebbezni a határozat ellen. A per a furcsaságok miatt nem tekinthető útmutatónak a többi eljárás várható kimenetelét illetően, annál inkább a héten kezdődő, a nagy bankok által kezdeményezett procedúrák. Az biztosnak látszik, hogy az eddig megismert banki szerződésszövegek alapján nem lesz könnyű bizonyítani a tisztességes magatartást.

Ahogy rendkívül nehéz megfelelni annak a követelménynek is, hogy mostantól számítva két hónapon belül az árfolyamrés eltörlése miatt át kell számolni minden tartozást. Több százezer ügyletről van szó, és hatalmas mennyiségű archív anyagot kell előkaparniuk a bankoknak jellemzően 7-10 évre visszamenőleg, és azok alapján elvégezni a számításokat. Szakértők szerint ezt kézi módszerekkel lehetetlen elvégezni, a teljesen megbízható elektronikai-szoftver háttér megteremtése pedig önmagában 2-3 hónapig tartana. Mivel erre nincs idő, nagy az esély arra, hogy a kapkodásba sok hiba fog csúszni, ami akár kaotikus helyzetekhez is vezethet, de vitákhoz mindenképp. Hozzáértők szerint a bankok a határidőt be fogják tartani, de a későbbi korrekciók még hónapokig elhúzódhatnak.

A bankok már elkezdtek felkészülni a pénzügyi következményekre, amit jelez az is, hogy a szektor második negyedéves eredménye 350 milliárd forint veszteség volt, aminek oroszlánrészét a tartalékképzés adta. A várható teljes veszteség ennek 2-3-szorosa lehet, a tényleges összeg csak az év vége felé fog kiderülni. A folyó perek kimenetelén túl számos bizonytalanság van még a beígért forintosítás körül, mire fog vonatkozni, a gépjárműkölcsönökre is vagy azokra nem, mikor és milyen árfolyamon történik stb. A konkrétumokról állítólag szeptemberben hoznak döntést, a végrehajtás azonban át fog csúszni a jövő évre. Ennek nem csupán technikai okai vannak, hanem főként az, hogy a közvetlen és közvetett hatásokkal a kormány nem akarja ezt az évet terhelni, sem a költségvetést, sem az adósságállomány alakulását. Előre látható ugyanis, hogy a forintosítás még akkor is többletterhet jelent az államnak, ha direkt költségeket nem vállal: a forint árfolyama például bizonyosan gyengülni fog, ami egyebek mellett drágítja az adósságszolgálatot.

Az államadósság megugrása amúgy is gondot jelent Orbánéknak. GDP-arányosan 85 százalék fölé nőtt, ennél magasabb csak négy évvel ezelőtt, az ominózus Kósa-Szijjártó-féle riogatások idején volt. Bár a hivatalos nyilatkozatok szerint ennek az a fő oka, hogy a lejáró tartozásokra bespájzoltak készpénzből, ami egyébként igaz, az év végére újabb kreatív trükkök nélkül nem lehet 80 százalék alá szorítani az adósságrátát. Legalább 1500 milliárd forintnyi „beavatkozásra” lenne szükség, a tavaly év végi módszerekkel ennyi nem jön össze. Itt kerül a képbe a forint árfolyama is, amely 2013 december végén 298 volt az euróval szemben, ma 314, és a devizahitelek forintosítása további kockázatot jelent. Bár mára az államadósság fele már forintban van, a másik felénél minden egy százalékos gyengülés fél százalékos növekedést, 120-130 milliárd forintot jelent. Ha netán 320 forintig erősödne az euró, nincs az a trükk, amellyel tartani lehetne az adósságszabályt, és a túlzott deficit eljárás is újraindulhatna velünk szemben.

Reméljük, ezt a kormány pénzügyi szakértői jobban átgondolják, mint Orbán Viktor, aki megdöbbentő hozzá nem értésről tett tanúbizonyságot, amikor egy újságíró a túl magas adósságról kérdezte. A mindenben rendkívül magabiztos szentenciákat mondó kormányfő kijelentette, hogy „a tartalékokat ki kell vonni a nettó adósságból”, és így az már nem is nagy. A pénzügyekhez valamit is konyítók a fejükhöz kapnak ennek hallatán, hiszen a nettó adósság éppen a követelésekkel és tartalékokkal csökkentett bruttó adósság. Éppen emiatt jobban mutatja a tényleges helyzetet, amely korántsem hízelgő Orbánékra nézve: a nettó adósságállományunk folyamatosan csúcsokat döntve a 2010-es 62 százalékos GDP-arányról mára 76 százalékra emelkedett. A kormányfői szakértelmet látva nem csoda, hogy elbukott az adósságellenes háború.