Még 200 milliárdot vasalnak be rajtunk?
Az IMF vezérigazgatójától dicséretet kaptunk a válság ellen tett eddigi lépésekért, de a jövőt illetően már óvatos kételyeit hangoztatta és további reformokat sürgetett. Ennek kapcsán a kormányfő is elismerte azt, amiről már két hónapja írtunk: az idei költségvetés a jelenlegi formájában nem tartható és módosításra szorul. Szakértők szerint a bevételi oldalon legalább 200 milliárd forint hiányzik, amit nem lesz könnyű pótolni, feltéve, hogy a hiánycélt tartani akarjuk.
Az IMF-vezér kommunikációban rosszul előkészített látogatása végül sikeresnek bizonyult, legalábbis annak lehet tekinteni, hogy Dominique Strauss-Kahn elégedett volt a kormánynak a pénzügyi válság elhárítására és a költségvetés egyensúlyba hozására tett eddigi lépéseivel. Dícsérő szavai nyomán megnyugodni látszanak a hirtelen látogatásától idegrángást kapott pénzpiacok, a rövid időre történelmi mélypontra esett forint árfolyama is jelentősen erősödött. Közvetlen baj nincs, derült ki a befolyásos szakember szavaiból, viszont ha nem vigyázunk, még lehet. A világgazdasági tendenciák ugyanis még a vártnál is rosszabbak, és ez tovább rontja hazánk amúgy sem túl rózsás kilátásait.
A válság leküzdésére elengedhetetlenek a mély strukturális reformok. Az IMF vezérigazgatója ezek közül egyebek mellett az állami kiadások csökkentését, a munkaerőpiaci intézkedéseket és az átfogó adóreform végrehajtását emelte ki, ez utóbbinál hangsúlyozta, hogy nem egyoldalú adócsökkentésre gondol, hanem a gazdaság fejlődését ösztönző átcsoportosításokra. Célzott rá, hogy a romló feltételek miatt szükség lehet az idei büdzsénk korrekciójára is, ami a kormány feladata.
Irreálisan derülátó
Sokkal nyíltabban beszélt erről Gyurcsány Ferenc. Miután a gazdasági szakértők és a sajtóorgánumok már hetek óta azt taglalják, hogy irreálisan derűlátó a 2009-re tervezett GDP csökkenés, most a miniszterelnök is elismerte, hogy a visszaesés két-három százalékos lehet. Egyúttal azt, az elemzők által régóta hangoztatott prognózist is megerősítette, hogy az infláció jóval alacsonyabb lesz a büdzsében szereplő négy és fél százaléknál, várhatóan három százalék alá esik majd. Ez alapvetően módosítja a költségvetés fő számait, de azokhoz a hiánycél kivételével hozzá lehet nyúlni - mondta a kormányfő.
Jobb későn, mint soha, mondhatnánk a kissé megkésett felismerésre. Már a 2009-es terv elfogadásakor világos volt, hogy optimista feltételezésekre alapozták az egészet, s ha a recesszió mélyebb lesz, borul az egyensúly. A nagyobb visszaesés és a kisebb infláció egyaránt a bevételi oldalt csökkenti, aminek hatása szakértői elemzések szerint 200-250 milliárd forintos kiesés lehet. Ha a prioritás a tervezett hiány teljesítése, amit az IMF és a külföldi befektetők egyaránt elvárnak, akkor ezt a hatalmas összeget valahonnan pótolni kell, méghozzá belső forrásokból. Azaz közvetlenül vagy közvetve a mi zsebünkből.
Adóemelés jön?
A bevételek lényeges növelésének egyedüli útja az adóemelés. Itt elsősorban a forgalmi adó jöhet szóba, három százalékos emelés nagyjából elegendő lenne. Ez árnövekedéshez vezetne, viszont ennek inflációs kockázata a tervezettnél alacsonyabb pénzromlási ütem mellett nem nagy. Az már más kérdés, hogy az amúgy is visszaeső fogyasztásra ez kedvezőtlenül hatna, ráadásul politikai szempontból is nehezen vállalható egy népszerűtlen adóemelő lépés. Könnyebben el lehetne adni, ha párhuzamosan például a munkaerő közterheit valamelyest csökkentenék, akkor viszont az ÁFÁ-t kellene jobban emelni.
Nem sokkal nagyobb a mozgástér a kiadások lefaragása terén. A nyugdíjakhoz és a közalkalmazotti bérekhez nem nyúlhatnak, mert ezekben már megállapodtak az érintettekkel, illetve komoly ígéreteket tettek. Ugyanez a helyzet az esetleges állami létszámcsökkentésekkel is, ráadásul a munkanélküliség növelése mélyíti a válságot. A szociális kiadásokból sem lehet megspórolni, csak az egész rendszer átalakításával. Az egészségügyben és az oktatásban se jobb a helyzet, a további megszorítások átfogó reform nélkül visszaüthetnek. Lehetne még takarékoskodni a beruházások és fejlesztések visszafogásával, de ezeket döntő részben már most is uniós forrásokból hajtják végre, az önrészek csökkentésével pedig EU-pénzektől esnénk el.
Társadalmi támogatás híjján
Óriási gondban van tehát a kormány, honnan pótolja a hiányt. A toldozgatás-foldozgatás nem segít, a valódi megoldást az IMF-vezér által is szorgalmazott reformok hoznának. Ezt nyilván a kormány is tudja, a kérdés csak az, képes-e ezekhez megnyerni a szükséges társadalmi támogatást. Erre most nem sok az esély, pedig a halogatás árát valamennyien meg fogjuk fizetni.
