Meddig tart a pénzünk vesszőfutása?

Érdekes, de kissé már unalmas olvasni az újabb és újabb negatív csúcsokat döntögető forintról szóló szakértői véleményeket. Jó néhányan szinte naponta nyilatkoznak különböző médiumoknak, magyarázva az éppen aktuális napi árfolyammozgás közvetlen kiváltó okait, megspékelve rövid és hosszútávra szóló jóslatokkal. Egy dolog minden véleményben azonos: lényegében fogalma sincs senkinek, mi várható még, annyi a bizonytalansági tényező, hogy minden elemző valójában csak találgat. Kis túlzással akár a jósnőt is megkérdezhetnénk a piacon, mi lesz: ezzel nem a szakértők hozzáértését vonjuk kétségbe, hanem a helyzet kiszámíthatatlanságát jellemezzük.

A forint mozgása leginkább egyfajta lakmuszpapírként fogható fel, amely azt jelzi, hogyan ítélik meg a befektetők a gazdasági-pénzügyi kilátásokat. Ebből eredően a legfontosabb befolyásoló tényező a nemzetközi hangulat, a recesszió fejleményei, és ezen belül a régiónkkal és konkrétan Magyarországgal szembeni bizalom, illetve manapság inkább bizalmatlanság mértéke. Mivel senki nem látja még az alagút végét, a piacok minden hírre, fejleményre rendkívül érzékenyen reagálnak, és kapkodva keresik a kapaszkodókat. A legáltalánosabb befektetői alapelv jelenleg a kockázatkerülés, azaz a beszűkült pénzforrások a biztosabbnak tartott irányokba mozdulnak el, ami a gyengébb térségeknek nem kedvez. Ez a folyamat nyilvánvalóan nem fog változni mindaddig, amíg nem mutatkoznak a válságból való kilábalás első jelei.

Ebből következően a forint és a többi régiós valuta, továbbá a helyi tőzsdék árfolyamait gyengítő alapvető ok még jó darabig fennmarad, jelentős erősödésre tehát belátható időn belül nem számíthatunk. Emellett azonban a magyar valuta mostani mélyrepülését több olyan tényező segíti, amely túlmutat az általános befektetői óvatosságon. A magyar költségvetés helyzete, a gyorsan romló gazdasági adatok nem jelentenek újdonságot, nem váltanak ki eladási rohamot a pénzpiacokon, hacsak nincsenek olyan fejlemények, amelyek újabb ijedelmet okoznak. Az elmúlt napokban ezekből több is volt.

A vesszőfutás a kormányfő hétvégi javaslataival kezdődött. Nem azzal volt igazán a baj, amit mondott, hiszen a régiónknak nyújtandó támogatásról, az euróbevezetés ösztönzéséről már korábban is sok szó esett. A gond az volt, hogy mindezt egy olyan ország vezetője javasolta, amelyet gyenge láncszemnek tartanak, és amely a pénzügyi stabilitását külső mentőcsomagnak köszönheti. Jellemző, hogy még Obama elnök is hazánkat említette fenyegető példaként. Ilyen légkörben a javaslataink azt sugallták, hogy még a feltételezettnél is nagyobb a vész nálunk, jó lesz vigyázni velünk.

A bajt tetézte, hogy a diplomáciai előkészítetlenség miatt a térség többi uniós tagja is elhatárolódott tőlünk, sőt lépéseket tettek azért, hogy hazánkat elválasszák maguktól a befektetők szemében. Ezt segítette az a közös jegybanki nyilatkozat, amelyből az első körben mi kimaradtunk, jó lenne tudni, valójában miért. Az amúgy is ideges piacnak ennyi elég is volt ahhoz, hogy szabaduljanak a forinttól és a magyar részvényektől.

Sajnos minderre még idehaza is sikerült rátenni egy-két lapáttal. Aligha javított a helyzeten, hogy a jegybank elnöke a Járai-féle időkre emlékeztető éles hangnemben bírálta a kormányt és minősítette az ország helyzetét. A Nemzeti Bank vezetőjének tisztában kell lennie a felelősségével minden megnyilatkozásában. Kötelessége elmondani a véleményét, hogy ezzel ösztönözze az általa az ország érdekében szükségesnek tartott lépéseket. Éppen emiatt azonban nem taktikus a kormányfőnek az euróbevezetés gyorsítását célzó javaslatát cikizni, olyat meg egyáltalán nem szabad mondani, hogy úgymond jelenleg perspektíva nélkül vergődünk. Ennek a befektetői fogadtatása előre borítékolható volt.

Végezetül azt se felejtsük el, hogy a haszonra törekedő brókerek az ilyen helyzeteket maximálisan igyekeznek kihasználni. Érezhető spekulációs hullám indult a forint ellen, tesztelve, hol van az a fájdalomhatár, ahol a jegybank már forintvásárlásba kezd. Ezt az irányt jelzi egyebek mellett az, hogy új kereskedési lehetőséget nyitottak a zlotyi-forint, illetve a korona-forint között. Így közvetlenül tudnak a helyi valuták között adni-venni, amiből a jelenlegi helyzetben a forint csak vesztesen kerülhet ki.

Mint a fentiekből is látszik, megjósolhatatlan, hol van a gödör alja, mi történik még a forinttal a közeli és távolabbi jövőben. Egy biztosnak látszik: nagyobb támaszt a magyar valuta csak akkor kaphat, ha a befektetők végre konkrét és határozott intézkedéseket látnak a gazdaságunk rendbe tételére. A reformcsomag elfogadása nem csupán elkerülhetetlen, de egyre sürgetőbb. A mostani forintzuhanás és tőzsdei mélypont csak könnyű ízelítő mindannyiunk számára ahhoz képest, ami ránk vár, ha nem születik a lehető leggyorsabban döntés a szükséges reformokról és azok végrehajtásának menetrendjéről.