Matolcsy atomfegyverének pusztító hatása lehet

Már megszokhattuk, hogy a Fidesz kreatív ötletének, a nemzeti konzultációnak az adatbázis építésén túl egyetlen értelme van: valamivel propagandisztikusan alátámasztani azt, amit éppen csinálnak. Nincs ez másként most sem: a korábbi kérdésekhez hasonlóan a mostaniak is – amellett, hogy kellőképpen általánosak és demagógak – olyan ügyekkel foglalkoznak, amelyek a hatalom csúcsain már eldőltek, sőt folyamatban vannak. Eleve nevetséges, hogy a foglalkoztatottságról vagy az egyes ágazatokat érintő különadókról a népet kérdezzék, ezek ugyanis egyik oldalról az emberek számára nehezen áttekinthető, bonyolult összefüggés-rendszerű témák, másrészről pedig a válaszok populáris szinten rettentő triviálisak: persze, legyen több munkahely, magasabb fizetés, és persze, fizessenek azok a szemét bankok és a többi vérszívó cég. Hogy az utóbbi például az előbbi ellen hat, már kevesek számára nyilvánvaló összefüggés.

Egy normális kormány éppen ezért ilyen kérdéseket a lakosságnak fel sem tesz, és nem szervez ezekből úgymond nemzeti konzultációkat. Az eleve tendenciózus kérdésekre a válaszok többsége előre látható, ahogyan az is, hogy azokat a politikai motiváltság is meghatározza. Az eddigi tapasztalatokból kitűnik, hogy főleg azok válaszolnak, akik szimpatizálnak a Fidesszel és hajlandóak belemenni ebbe az átlátszó játékba. Még így is csak a választók alig több mint tizede küldte vissza a kitöltött kérdőívet, hogyha hinni lehet a hivatalos adatoknak. Hab a tortán, hogy mindeddig semmilyen átfogó és hiteles értékelést nem hoztak nyilvánosságra a korábbi válaszokból, azaz nem tudjuk igazán, mi is volt a valós eredmény.

Lényegében mindegy, mert Orbánékat az nem is érdekli, ami önmagában nem lenne baj, mert gazdaságpolitikáról nem szabad népszavazással dönteni. Az igazi gond az, hogy a témák alapján a mostani nemzeti konzultációval a Fidesz valójában ahhoz gyűjt muníciót, hogy folytathassa unortodox módszereit. Erre utal, hogy rákérdeznek a különadók megtartására és a foglalkoztatást érintő lépésekre, miközben az előbbiekről a parlament lényegében már döntött, az utóbbiakra pedig bármiben lehet hivatkozni. Teljesen mindegy, hányan, milyen válaszokat küldenek, konkrét elemzést úgysem kapunk róluk, viszont a bírálatokkal szemben a propagandában kitűnően kihasználható, hogy lám, az emberek ezt akarják.

A tények sorolása és a szakmai érvek eleve esélytelenek a populista demagógiával szemben, mert a józan észről szólnak a felkorbácsolt érzelmekkel szemben. Értelmetlen lesz tehát arra hivatkozni, hogy a konzultáció nem több pr-fogásnál, még közvélemény-kutatásnak is tökéletesen alkalmatlan, mert manipuláltak a kérdések, a válaszadók sem képviselik az országot, és a Fidesz csak kihasználja őket: a kormány-kommunikáció azt fogja harsogni, hogy jó úton járnak, a zemberek támogatják az intézkedéseiket. A cél ugyanaz, mint a békemenetnél: erőt, stabil hátteret mutatni a bírálatokkal szemben.

Erre nem lenne szükség, ha Orbánék a kifelé tett ígéreteikhez híven valóban változtatni akarnának eddigi politikájukon, erről azonban a jelek szerint szó sincs. A növekedést akadályozó, általánosan bírált különadók – részben más formában – maradnak, azaz a kormány felrúgta nem csupán az érintett ágazatokkal kötött megállapodásokat, de az uniónak tett vállalását is. Ennek az árát, a recesszióba süllyedést és a romló kilábalási esélyeket, mi fogjuk megfizetni, de a fejünkre olvashatják majd, hogy mi akartuk így. Brüsszel felé pedig mondhatják, hogy mi csinálnánk másként, de íme, a magyar nép nem akarja.