Márciusban nőtt a reálkereset - veszélyben a konvergencia-program?

Márciusban a bruttó bérek tíz, a nettó keresetek 8.7 százalékkal nőttek az előző év hasonló időszakához képest. Mivel az infláció 6.7 % volt, a reálkerest növekedés mintegy két százalék, szemben a korábbi hónapok több százalékos csökkenésével. Az első negyedév egészét nézve a kép ettől eltérő. A bruttó átlagkereset január-márciusban összességében 6,5%-kal, a nettó 6,2%-kal nőtt tavalyhoz viszonyítva, a reálkereset tehát - 6,9% infláció mellett - 0,7%-kal csökkent.

A Statisztikai Hivatal adatai szerint az év első három hónapjában a költségvetési szférában 715 ezren, a versenyszférában mintegy 1 millió 941 ezren dolgoztak. Ez alig tér el az előző évi számoktól, azaz a foglalkoztatottság helyzete ezen a területen sem változott.

Az abszolút számoknál ezúttal érdekesebbek a mögöttük meghúzódó folyamatok. Elemzők már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy gyorsulni látszik a bérkiáramlás, amelynek reálértéke meghaladhatja a GDP növekedési tempóját. Márciusban ez már be is következett. A bruttó átlagkeresetek január-februárban még csak 5,1, nettóban 5,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, a reálkereset pedig - 7 százalékos fogyasztóiár-index mellett - 1,7 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Márciusban ez megfordult, amit szakértők veszélyes fejleménynek tartanak. A növekedési egyensúly eléréséhez és az inflációs nyomás csökkenéséhez ugyanis kívánatos, hogy a bérkiáramlás emelkedése ne haladja meg a nemzeti össztermék bővülését. Márciusban viszont ez történt: a kétszázalékos reálkereset növekedés a GDP 1.6 %-os üteme felett van. Ha ez a trend folytatódik, az veszélyeztetheti a konvergencia programban vállalt kritériumok teljesítését.

Az alkalmazottak persze örülhetnek annak, hogy míg tavaly ugyanekkor a reálkereset még 7 százalékkal csökkent, most már emelkedésnek indult.