Már nem a szamárpadban ülünk

Egyre nyilvánvalóbb fordulat érzékelhető Magyarország megítélésében a pénzpiacokon és a külföldi elemzésekben. Fél évvel ezelőtt még mi voltunk az ijesztő példa, amelyet az izlandi összeomlással együtt emlegettek mindenhol. Makrogazdasági adataink alapján a sor végén kullogtunk az unión belül, a befektetők menekültek, a pénzügyi összeomlástól csak az IMF és az EU segítsége mentett meg minket. Egymást érték a pesszimista jóslatok a recesszió hatásairól, és általános volt a vélemény, hogy hazánk lehet a válság egyik legjobban sújtott áldozata.

A negatív értékelés a tavasz óta jelentősen megváltozott, aminek globális és hazai okai egyaránt vannak. A hosszú borús időszak után a nemzetközi hangulat tartósan javult annak nyomán, hogy az ázsiai feltörekvő piacokon és Észak-Amerikában sűrűsödtek a kedvezőbb gazdasági jelek. A kormányok beavatkozásának eredményeként a pénzügyi rendszer stabilizálódott, a befektetői bizalom és kockázatvállalási hajlandóság erősödött. A szakértők többsége szerint a világválság elérte a mélypontot, ahonnan bizonytalan idejű stagnálás után már felfelé vezet az út, amely persze hosszú lesz még és göröngyös, de legalább már látni, merre halad.

Beláthatatlan mélységekbe vezetett volna

A külső optimizmus jó hatással volt a magyar pénzpiacokra, de megítélésünk ilyen mértékű javulásához ez nem lett volna elegendő. Elengedhetetlen volt azoknak a pénzügyi egyensúly megteremtését célzó intézkedéseknek a meghozatala, amelyeket a gazdasági szakértők egybehangzóan szükségesnek tartottak. Ezeket a lakosság megszorításként éli meg, hiszen szinte minden réteget érzékenyen érintenek a szociális és egyéb kiadások csökkentésére és az adóbevételek növelésére tett lépések. Ha viszont ezek elmaradnak, a válság beláthatatlan mélységbe vezetett volna.

A befektetői értékelés szempontjából a jelek szerint a jövő évi adótörvények elfogadása kulcsfontosságú volt, mert nem csupán a kormány határozottságát mutatta a válságkezelésben, hanem hosszabb távú garanciát is jelent az államháztartási egyensúly megteremtésére. Ennek fényében a visszaesést jelző mutatókkal szemben felértékelődtek a kedvező változásokra utaló adatok. Ezek közül a leglátványosabb a külkereskedelmi mérleg első öt havi másfél milliárd eurós többlete, amire még nemigen volt példa. A képet persze árnyalja, hogy mindeközben az export negyedével, az import pedig harmadával esett vissza, a fő szempont azonban most a pénzügyi egyensúly alakulása: a kereskedelmi aktívumnak hála, a folyó fizetési mérleg másfél évtizede először pozitívumot mutatott.

A szlovákok jobban esnek, mint mi

Kedvező visszhangot váltott ki az is, hogy a munkanélküliség növekedése megállt a valamivel tíz százalék alatti szinten. Ez ugyan igen magas, de megegyezik az amerikai, és alig magasabb az európai uniós átlagnál. Biztatónak tűnik az is, hogy az ipari termelés májusban már 4 százalék felett emelkedett az előző hónaphoz képest, bár még így is ötödével alacsonyabb az előző évi szintnél. Rendkívül fontos tényező, hogy mindez az előzetes várakozások körül, sőt kicsivel afelett alakult, ezért trendjében ígéretes.

Ez nem mondható el a térség más országairól, ahol a prognózisokhoz képest egyre rosszabb adatokat produkálnak. A legnegatívabb meglepetés Szlovákia, ahol Fico kormányfő nem is olyan régen még kárörömmel beszélt arról, hogy ők mennyire jól teljesítenek, miközben Magyarországon dúl a válság. Most bezzeg hallgat, amikor a szlovák ipar a magyarnál nagyobb esést mutat, és a GDP csökkenésének üteme is közelít a mienkéhez. Mások sem teljesítenek túl jól a térségben, így a nemzeti össztermék, a fizetési mérleg és a költségvetési hiány együttes alakulását tekintve az élbolyba kerültünk.

Csökkenni fog az alapkamat

Külföldi elemzők éppen ezt hangsúlyozzák, amikor átértékelik nézeteiket a közép-kelet-európai térséggel kapcsolatban, kiemelve, hogy a sokáig hátul kullogó Magyarország jó pontokat szerez szigorú költségvetési politikájával. Szembe állítják ezt például Lengyelországgal, ahol egyébként a GDP egyelőre nem csökkent, viszont ugrásszerűen növekszik a költségvetési hiány, ami visszavetheti a gazdaságot. Emiatt a magyar kilátásokat a befektetők nagy része már jobbnak ítéli meg a lengyelekénél, ami néhány héttel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

Nem véletlen tehát, hogy a forint az elmúlt időszakban a kisebb ingadozások ellenére jobban erősödött, mint a többi térségbeli valuta. A növekvő bizalom lehetővé teszi a államkötvénypiac óvatos újraélesztését, amire biztatást ad a rövid lejáratú papírok hozamesése. Szinte biztosra vehető a jegybanki alapkamat csökkentése is, ami tízmilliárdokkal faragja le a költségvetés terheit, és ösztönzőleg hat a gazdaságra is.