Magyar gazdaság: utolsó izomgörcsével még visszarúg

Csillag István, Mellár Tamás és Török Zoltán beszéltek a konferencia első részében a Mozsár kávézóban, a teljesen megtelt teremben. A liberális értelmiséget láthatólag roppantul érdekelte, hogy a kormány sikerpropagandájából mi igaz. Ahogy Horn Gábor, az Intézet vezetője bevezetőjében megjegyezte: két álláspont létezik a magyar gazdaság helyzetével kapcsolatban; az első az, hogy annyira nem működik a magyar gazdaság, hogy már észre se vesszük, illetve a „minden rendben van”.

Bár mindegyik felszólaló máshonnan közelített a kérdéshez, mindegyik egyetértett abban, hogy a 2014-es, kiugró gazdasági növekedés „szerencsés együttállásoknak” köszönhető. – Mindenki azzal dicsekszik, hogy a makrogazdaság jól teljesít, de ez egy kakukktojás – mondta a 2014-es növekedéssel kapcsolatban Csillag István volt gazdasági miniszter, egyetemi oktató. Plasztikusan úgy ábrázolta a jelenséget, mint amikor „a döglődő tevébe belerúgnak, és az utolsó izomgörcsével visszarúg”.

– Viszont ha a tendenciákat megnézzük – érvelt a volt miniszter –, tíz éve hanyatlást tapasztalunk. A tavalyi évet csúcsra járatták, és szerencsés tényezők segítettek a kormánynak; a makromutatók alapján a tavalyi év nagyon kedvező – ismerte be.

Egyetlen versenyelőnyünk lehetne: az oktatás

Csillag István szerint a termelékenység azért nem nő, mert csökken a humán tőkébe történő beruházás (vagyis leépítik az oktatást), illetve a beruházások üteme is csökken. De nem csak a beruházásoké: egyre kevesebbet költünk innovációra, és a gazdasági szereplők sem az újításban, hanem az adósságaik törlesztésén gondolkoznak.

Minden felszólaló a fenntartható gazdasági növekedést az oktatás fejlesztése felől várná. – Szerkezetváltásra, a humán tőke fejlesztésére lenne szükség – mondta Mellár Tamás, az MTA doktora. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője szerint minden európai ország nagyon tudatosan építi az oktatást, Magyarországon ugyanakkor pont ezt rombolják le. Míg 2003-ban kifejezetten előnyben voltunk a visegrádi országokhoz képest, addigra mára az előnyünk elolvadt ezen a téren.

– Nézzük meg a többiek példáját – javasolta Török Zoltán –, ha egy ország tudatosan gondolkozik a saját fejlesztéséről, akkor sikeresen fel tud zárkózni. Magyarországon ez hiányzik, felületi kezelés történik, ami a statisztikákon javít, de nem hoz létre versenyképes gazdaságot.

Nincs igazi gazdasági növekedés

Mellár Tamás közgazdász szerint 2010 után a GDP 16-18 százalékát elérő forrást pumpáltak bele a magyar gazdaságba, ehhez képest a GDP-arányos növekedés csupán 6 százalék lett. Vagyis: a magyar gazdaság nem képes multiplikátorhatással válaszolni a források növekedésére, tehát a növekedés nem fenntartható.

– A következő esztendőben lesz-e 5-6 százalék extra kereslet, hogy 1-2 százalékos növekedést tudjunk produkálni? Illetve ha a források kifogynak, annak mi lesz a hatása? – tette fel a költői kérdést a közgazdász. Csillag István ezt azzal egészítette ki: „Marshall-segélynyi” pénz érkezik Magyarországra jelenleg, ugyanakkor a növekedésünk 2005-höz képest stagnál. Ennek okát abban látta, hogy – az exogén, vagyis intézményi tényezőket alapul véve – „nem a józan észt, hanem a bunkóságot, nem a versenyképességet, hanem az autoritást, nem a jogbiztonságot, hanem a bizonytalanságot” részesíti előnyben a Fidesz-kormány.

Csillag István szerint sem beszélhetünk igazi bővülésről; 2014 azért volt kakukktojás, mert a kormány csúcsra járatta az EU-s pénzek felhasználását és az állami beruházásokat; a reálbér-növekedést pedig az okozta, hogy alacsony maradt az árszint, illetve a Fidesz megfelelő időben, megfelelő társadalmi csoportoknak ígért bérnövekedést, amitől a fogyasztás kis mértékben nőtt. Sorolta a negatív jelenségeket: 87-féle adót szednek be, állami monopóliumokat építenek ki, vagyis a növekedést politikai okok hátráltatják. Szó esett a korrupcióról is: „jó zsebekben van az ország” – ironizált Csillag István, aki tőle szokatlanul Marxot is idézett: „Sokszor az a látszat, hogy egyes népek a rablásból élnek, de termelni kell ahhoz, hogy rabolni lehessen.”

Mellár Tamás hangsúlyozta: nem történt meg a gazdaságban a szerkezeti változás, nem nőtt a versenyképesség, ráadásul az importigény nem csökkent. A magyar versenyképesség igen alacsony, a 2014-es növekedés pedig megalapozatlan, átmeneti tényezők miatt alakul ki. A termelékenység 9 százalékkal csökkent – ami a válság időszakában lehetséges, de már jóval a válság után vagyunk.

Török Zoltán pesszimistán hozzátette: lehet, hogy Magyarország helye nem a visegrádi, hanem a balkáni országok között van, hiszen jelenlegi pályánk, gazdasági szerkezetünk és hozzáállásunk erre predesztinál bennünket.

Növekvő szegénység, kis mértékben növekvő foglalkoztatottság

A Raiffeisen Bank elemzője, Török Zoltán különböző országokkal, országcsoportokkal hasonlította össze Magyarországot, különféle szempontok alapján. A foglalkoztatottságot Magyarország a közmunkaprogramoknak köszönhetően tudta növelni, de ezzel is Európában az utolsó harmadban vagyunk. A szegénység egyértelműen nő – Csillag István is megjegyezte: amiben tényleg jobban teljesít az ország, az az egyenlőtlenség növekedése –, míg például a lengyeleknél és cseheknél is csökkent a szegénység.

Mellár Tamás az adatokat is ismertette: a válság előtti 3 millió 900 ezerről 4 millió 200 ezerre nőtt a foglalkoztatottak száma, ami ugyan komoly növekedésnek tűnik. Megnézve azonban a válság előtti, 2008-as adatokat, ahhoz képest csak 30 ezerrel növekedett a foglalkoztatás, aminek nagy része a közmunkásokból és az állami foglalkoztatottakból áll.

Mit hoz a jövő?

A három szakember borúsan látta Magyarország jövőjét. Török Zoltán szerint visszatérünk a félperifériás növekedéshez, és ennek mértéke 2 százalék körül marad. Csillag István szerint „ha egy jó tündér kisöpörné a politikai hatalmat, azok után csak a romok maradnak. Hitler sem tudott fennmaradni. A romokon pedig áldozatokra lesz szükség.” A volt SZDSZ-es politikus a tanulás-megtakarítás-áldozatvállalás hívószavakat ismételgette. Mellár Tamás szerint lehetséges ugyan a sikeres modernizáció, ennek kulcsa a társadalmi változás – ahhoz pedig ki kéne szakadni a korrupcióból, és a társadalomnak valamivel egészségesebb önképre és új társadalmi szerződésre lenne szüksége a politikai elittel.