Leminősítés: a piaci tűréshatárhoz érkezett a Fidesz-kormány
Úgy tűnik, rövid távon okkal gondolja a Fidesz-vezetés, hogy bármit megtehet, mert nincs az az erő, ami megállíthatná és józan belátásra kényszeríthetné. Idehaza hiányzik a politikai ellensúly és megszűnt a független intézményes kontroll, a külső partnerek, elsősorban az EU számára pedig a jelek szerint még azzal sem lépték át a tűréshatárt, hogy a kritikákra dacos arroganciával válaszolnak. A piaci reakciók azonban hosszabb távra egyre nagyobb fenyegetést jeleznek.
A hatalmi logikával működő rendszerek sajátossága, hogy nem törődnek a figyelmeztetésekkel, bíráló véleményekkel és diplomatikus nyomásgyakorlással, csak a nyers erőből értenek, annak bevetésére pedig a demokráciák világában nemigen kerül sor, főleg nem egy olyan kényes közegben, mint az Európai Unió. Ezért érzi úgy a Fidesz-kormány, hogy hiába tesz olyan lépéseket, amelyek nyilvánvalóan ellenkeznek az uniós alapelvekkel és aggodalmat váltanak ki Brüsszelben, nem kell retorziótól tartania. Ezt látszik igazolni, hogy a mindenfelől érkező bírálatok ellenére szankciók nélkül megússza a magán-nyugdíjpénztárak államosítását is, mivel egy keddi döntés szerint az ilyen lépéseket Brüsszel csak jövő nyártól fogja büntetni, amikorra nálunk már teljes a fait accompli.
A magyar kormányzat csibészes kajánsággal nyugtázza, hogy az uniós partnerektől hivatalosan eddig legfeljebb ejnye-bejnyét kapott, a kulisszák mögötti figyelmeztetések pedig láthatóan nem izgatják. Ennek fényében még azt is megengedi magának, hogy minden komoly kritikára elképesztő arroganciával válaszoljon, lényegében lehülyézve azokat, aki szóvá merik tenni gazdasági intézkedéseinek kockázatait, vagy akárcsak kétségbe vonják voluntarista elképzeléseik megvalósíthatóságát. Jó példa volt erre, amikor az Európai Bizottság néhány napja közzétett jelentésében magasabb hiányt prognosztizált az elkövetkező két évre, mint a magyar kormány. Matolcsy miniszter úr nemes egyszerűséggel szakmailag megalapozatlannak minősítette az értékelést, sőt az egész EB-t hiteltelennek minősítette azt állítva, hogy kétszer is "csalásban" vett részt, amikor 2006-ban és 2009-ben az eredeti tervnél magasabb lett a magyar költségvetési hiány. Hogy ez miért lenne csalás, nem világos, de az igen, hogy Matolcsy szerint szakmai érvek helyett a vádaskodás elegendő válasz az unió vezető testületének jelentésére.
"Elmehettek a fenébe"
Ez az "elmehettek a fenébe" mentalitás jellemezte a Moody's hazánk adósbesorolását leminősítő döntésére adott reakciókat is. Két és fél éve még, a válság mélypontján ugyanezt a lépést az ellenzéki Fidesz a kormány rossz gazdaságpolitikájának és alkalmatlanságának jeleként értékelte, azt ígérve, hogy ő majd helyreállítja a bizalmat. Azóta sok víz lefolyt a Dunán: ma már a Fidesz vezetői szerint a hitelminősítők hiteltelenek, és Kósa Lajos bonmot-ja szerint nem ők kormányozzák az országot, amivel nehéz vitatkozni. A kormány tagjai egymással versengve ítélték a leminősítést elhamarkodottnak, jogtalannak és indokolatlannak, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a befektetői piacokról már hetek óta jöttek a komoly figyelmeztetések.
Nem lepte meg
A tévedhetetlen kormányfőt természetesen nem lepte meg a hazánkat befektetési szempontból a bóvli határára soroló döntés, ő már régóta számított rá. De nem aggódik: a piacok hamarosan belátják, hogy a magyar kormány különutas gazdaságpolitikája jól működik, és majd sorra jönnek a felminősítések. A baj ezzel a szép reménnyel csak az, hogy a leminősítés az indoklás szerint éppen a hosszútávú kockázatok miatt következett be: a befektetőknek kevés az, hogy az idén és jövőre az egyszeri intézkedéseknek, a különadóknak és a magán-nyugdíjpénztárak államosításának köszönhetően tartható a költségvetési hiány. Olyan strukturális reformokat hiányolnak, amelyek nélkül nincs fenntartható fejlődési pálya és elkerülhetetlen a büdzsé összeomlása néhány éven belül. Az ígéretek arról, hogy majd tavasszal előáll a kormány a szerkezeti átalakítást kitűző programmal, amellyel a jövőben 6-800 milliárd forintot takarítanak meg, konkrétumok híján nem hangzik számukra meggyőzően, már csak azért sem, mert még mindig nyoma sincs a Fidesz hosszútávú gazdasági programjának.
A magyar kormány megítélését aligha javítják a bírálatokra adott dacos reakciók. A prímet ez utóbbiaknál kétségkívül Navracsics Tibor vitte, aki a Moody's leminősítésekor a tévében kijelentette: szó sincs arról, hogy csökkenne a hazánkkal szembeni külső befektetői bizalom, pont ellenkezőleg, növekszik...Lehet, hogy átmenetileg idehaza működik, hogy hülyének nézik az embereket, de a pénzpiacokon ne várjuk ugyanezt a hatást, minden ilyen nyilatkozat a bizalmatlanságot növeli, és azt a következtetést vonják le belőle, hogy a magyar kormány nem szavahihető és nem törődik a figyelmeztető jelzésekkel.
A hatalmi mámor
A lényeg ugyanis pontosan az, hogy a hatalmi mámor elvakít és elszakít a realitásoktól. A bíráló hangokra adott válaszokban nem a szemtelen arrogancia a legijesztőbb, hanem az öntelt elvakultság. Még ha netán meg is vagyunk győződve arról, hogy jó irányba megyünk, ha ezt a környezet nem igazolja vissza, ellentámadás helyett érdemesebb elgondolkodnunk azon, nem kellene-e változtatnunk. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy ne önös pillanatnyi érdekeinket nézzük, hanem hosszabb távon gondolkodjunk. Ennek a jeleit a Fidesz-kormány eddigi tevékenységében nehéz felfedezni, aminek a következményeit sajnos mindannyian viselni fogjuk.
