Lelépett a görög gyáros, nincs kinél felmondani
Utcára vonulnak hétfőn – március másodikán – a Piszkei Papírgyár dolgozói, mert hónapok óta nem kapnak fizetést. Igaz, a cégnél szinte senki nincs, aki meghallgassa a több száz ember tiltakozását, a görög tulajdonosok ugyanis hetekkel ezelőtt szó nélkül elhagyták az országot, még felmondani sincs kinél. Gödöllőn viszont – egy másik cégnél – más a módszer: egy reggel szinte a kapuból fordították vissza a gyanútlan munkába érkezők egy részét, pontosan 23 dolgozót. Hermetikusan elkülönítve a megmenekült többitől, külön buszra ültették és elszállították őket a telepről.
Tehetetlenségükben demonstrációt szerveznek hétfőre – március 2.-ra – a Piszkei Papírgyár dolgozói, több mint négyszázan. Jó ideje tudták, munkahelyük erősen bizonytalan, többszöri csoportos létszámleépítést is megéltek, mivel a száz százalékban görög tulajdonú cég hosszú hónapok óta a csőd szélén táncolt.
Arra azonban senki nem számított, hogy a tulajdonosok se szó, se beszéd egy szép napon lelépnek, maguk mögött hagyva 420 alkalmazottat, s két hónapnál több bérhátralékot. A többségében családos emberek nem tudnak lakást, rezsit fizetni, de még élelemre, megélhetésre is alig futja már.
Felmondanának rendkívüli okokra hivatkozva – a bérek ki nemfizetése esetén van is rá jogi lehetőség –, ám még olyan ember sem maradt a cégnél, aki a felmondásokkal foglalkozna. A hoppon maradt dolgozók demonstrációval már korábban is megpróbáltak nyomást gyakorolni a tulajdonosokra, de nem jutottak semmire, hiszen közül senki nem maradt az országban.
Ilyen esetben a szakszervezet is tehetetlen, legalábbis ebben a fázisban nem tud érdemben beavatkozni, legfeljebb támpontot adhat a további lépésekhez – nyilatkozta a 168ora.hu-nak Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) alelnöke.
Az érdekképviselet jogi, társadalombiztosítási ismeretekről fog tájékoztatást adni, a 430 érintett dolgozónak, legalábbis azoknak, akik ezt igénylik. Az alelnöke megerősítette: ebben az esetben a rendkívüli felmondás lenne a megoldás, hogy legalább megigényelhetnék a munkanélküli járadékot az utcára került dolgozók, ám nincs ember, aki ezzel foglalkozzon.
Felháborító, egyedülálló eset – szögezi le. Egyelőre nem marad más, meg kell várni a felszámolási eljárást, s csak utána juthatnak pénzükhöz az egykori alkalmazottak. Ez azonban hónapokig is eltartat. A szakszervezet elnöke, Paszternák György a görög nagykövethez fordult, levelében kérte, segítsen elérni, hogy a cég tulajdonosai és döntéshozói tegyenek eleget kötelezettségeiknek, egyenlítsék ki adósságukat, fizessék ki az elmaradt, jogos béreket.
Eközben az ország egy másik pontján, Gödöllőn, a GlaxoSmithKline Biologicals Kft.-től is elküldtek csaknem két tucat embert, azonnali felmondással. Nagy ügy! – mondhatnánk, hiszen a gazdasági válság miatt naponta százakról hallunk hasonlót. A módszer azonban mindenhol eltérő.
A gödöllői eljárás az embertelensége miatt érdemel említést. Ott ugyanis – mondták maguk az érintettek – érthetetlenül radikális eljárást választottak: a beérkező dolgozókat egy reggelen két csoportba terelték; az egyik csoport tagjaival, 23 emberrel közölték, most küldik el őket közös megegyezéssel. Ellentmondásra nem volt mód, az ellenkezőkkel érzékeltették, ennek a végkielégítésben következménye lehet.
Miután ott helyben „megegyeztek”, a többiektől elszeparáltan, azonnal visszafordították a csoportot – még elköszönésre sem adtak lehetőséget –, s hogy a távozás biztos legyen buszba terelték és elvitték őket a telepről.
Az érdekképviselet, az Oltóanyag-termelő és Gyógyszergyártó Dolgozók Vegyész Szakszervezete erről, de még az elbocsátás előkészületeiről sem tudott semmit, egyszerűen megkerülték őket – panaszolta az egyik szakszervezeti vezető. Kérdőre vonták volna a cégvezetést, de csak napokkal később kaptak bebocsátást.
Az eljárást a döntéshozók azzal indokolták, hogy nem akarták a kirúgottakat olyan megalázó helyzetbe hozni, hogy a szerencsés többiek előtt kelljen összepakolniuk a holmijukat. Tény azonban, hogy az elküldötteket szép végkielégítéssel tették utcára.
