Legújabb Zrínyiász
A művek között nem egy unikális is akad.
Elképzelni nem tudtam, miféle kiállítást rendezhet a Nemzeti Galéria Zrínyi halálának háromszázötvenedik évfordulója alkalmából. Hiszen ez, ha már, inkább volna a történeti vagy az irodalmi múzeum feladata. De aztán ez az elegáns kis tárlat a galéria második emeletén meggyőzött arról, hogy (nem először) én gondoltam rosszul. Nemcsak az derült ki, hogy sokkal több a korabeli és épphogy utókori Zrínyi-ábrázolás, mint az ember (konkrétan: én) gondolta volna, hanem az is, hogy ebből az anyagból a Nemzeti Galéria komoly tételt birtokol – így hát nagyon is indokolt, hogy ehhez a témához nyúlt. Bátran mondhatjuk tehát, hogy képzőművészeti kiállítást látunk, noha a látogató komoly történelmi áttekintést is kap (helyesen) a korabeli históriai viszonyokról és bennük hősünk szerepéről. Nem tudom, más hogy van vele, én már elég régen tanultam a Zrínyi-életművet, s akkoriban az iskolában a függetlenségi harcosra, a Habsburg-ellenes főúrra esett inkább a hangsúly. Persze törökbarátsággal nemigen volt vádolható, akkor sem, ha a Szigeti veszedelem legszebb szerelmi kettősét egy oszmán vitéz meg egy oszmán leány adja elő – vagyis a költő Zrínyi nemes ellenfeleknek ábrázolja Szolimán népét, ezzel is emelve a nagypapa, az azonos nevű szigetvári védő heroizmusát. Akárhogy is, az ismert bonmot, miszerint Zrínyit egy, a bécsi udvar által felbérelt vadkan ölte volna meg, néhány évtizede még szinte történelmi tény volt. Ehhez képest a mostani kiállítás egy európai horizontú, nagy műveltségű politikust és hadvezért mutat be, akit a kontinens koronás fői nagy tisztelettel öveztek, s akinek sikeres téli hadjárata (melyért rendjelek sokaságát kapta) után alakult ki az a törökellenes koalíció, amely néhány évtized múltán végleg kiűzte Magyarországról a pogányokat.
A bemutatott művek között nem egy unikális is akad: a legérdekesebb talán az a festmény (a Zrínyi család egyik, az Esterházyaktól származó nőtagját ábrázolja), amely néhány éve még egy másik főúri dáma képe mögött rejtőzött. A gondos restaurálás szabadította ki.
Nádas Sándor
