Kis kockázat, nagy pénz?

Míg egy évvel ezelőtt egymást érték a 12-13 százalékos kamatot adó banki ajánlatok, amelyek 4 százalékos infláció mellett minden kockázat nélkül 5-6 százalékos nettó évi hozamot ígértek, addig ma az ötszázalékos pénzromlás dacára is csak jó esetben 7-8 százalékra köthetjük le a pénzünket, azt is legfeljebb két hónapra, hosszabb távra inkább hat százalék a jellemző. Ez pedig annyit jelent, hogy az átmenetileg valamelyest emelkedő inflációt éppen csak eléri a nettó kamat, ami nem igazán csábító befektetési lehetőség.

Ha a magyar gazdaság kilátásait tekintjük, ennek tulajdonképpen örülnünk kellene, mivel a pénzügyi és költségvetési helyzet javulásával az alapkamat egy év alatt csaknem a felére eshetett és a csökkenés várhatóan folytatódni fog. A külföldi befektetői bizalom erősödése azonban a hazai kisbefektetők döntéseit nehezíti, mivel elveszítették azt a kényelmet, amit a magas banki kamatok kínáltak. Annak, aki érzékelhető reálhozamot akar, ki kell mozdulnia a biztonságos pozíciókból és több-kevesebb kockázatot vállalni a nagyobb nyereség érdekében.

A fő gondot éppen a kockázat mértékének megítélése jelenti. A bankbetétben és az állampapírokhoz kötött befektetésekben nincs kockázat, viszont rövid távon akár negatív reálhozam is lehetséges. Hasonló a helyzet a tőkevédett befektetési alapokkal, ahol a betett pénzünk nem vész el ugyan, de előfordulhat, hogy semmilyen kamatot nem hoz. Még a hozamot garantáló alapoknál is nagy az esély arra, hogy minden költséget beszámítva esetleg az infláció alatti nyereséghez jutunk. A jelenlegi helyzetben tehát még a bombabiztosnak tekintett befektetéseknél is számíthatunk arra, hogy pénzünk veszít az értékéből. Ebből kiindulva érdemes inkább kockáztatni, de csak akkor, ha belátható időn belül várhatóan nem lesz hirtelen szükség a befektetendő pénzre: ahol a háztartás egyensúlya veszélybe kerülhet, ne a nagyobb nyereségre, hanem inkább a biztonságra törekedjenek.

Aki úgy dönt, hogy vállalja a kockázatot, fogadjon meg egy tippet: alaposan tájékozódjon, és inkább saját józan megfontolására, semmint egyoldalúan a különböző szakértői elemzésekre vagy banki, esetleg brókeri tanácsokra hagyatkozzon. Ez utóbbiak ugyanis gyakran ellentmondanak egymásnak és azt sem lehet mindig tudni, milyen egyéb érdekek állnak mögötte. A jövőt ők sem tudják megjósolni, legfeljebb nagyobb szakmai háttérrel és korábbi tapasztalattal próbálkoznak vele. Emlékezzünk csak vissza, a tavalyi nagy zuhanást lényegében egyetlen nagy bank vagy elemző cég sem jelezte előre, sőt vételre ajánlottak olyan papírokat, amelyek néhány hét múlva már semmit sem értek. Szintén nem volt senki, aki a tavasszal kezdődő nagy tőzsdei rallit megjósolta volna, sőt az év elején többnyire kifejezetten óvtak attól, hogy részvénybe fektessenek az emberek.

Érdekes látni azt is, hogy ugyanabban az időpontban mennyire eltérő elemzések látnak napvilágot. Aki követte a híreket, a nyár végén egy napon olvashatta két neves cég értékelését a forint várható árfolyamáról: az egyik szerint ez év végére az euró a 300-as szint közelébe kerülhet, a másik szerint viszont 250 alá megy. Ehhez képest már jó ideje stabilan 270 körül mozog, és minden bizonnyal akörül marad az elkövetkező hónapokban is. A téves jóslatok nem feltétlenül a hozzá nem értést mutatják, hanem inkább a nemzetközi környezet bizonytalanságát, vagy éppen azt, hogy az adott pillanatban milyen egyéb motiváló tényezők voltak.

A fenntartásainkat erősítheti ugyanis az, hogy a pénzpiaci szereplőknek érdekük a mozgásokat befolyásolni is, azaz attól függően, hogy éppen milyen pozíciókat foglaltak el, hatással lenni a befektetőkre. Ha valamilyen nagy pénzguru vagy cég mond valamit, biztosak lehetünk benne, hogy nem ok nélkül teszi, nyilvánvalóan nem fog a saját érdekei ellen beszélni. Ugyanez igaz, ha például befektetési alapot választunk, az adott banki alkalmazott vagy bróker természetesen abban érdekelt, hogy minél több befektetőt szerezzen. Ezzel semmi probléma nincs, de ne feledjük, hogy a döntés felelőssége csak a miénk, elvégre a saját pénzünkről van szó.

Mindebből következően elsősorban a saját ítélőképességünkre támaszkodhatunk, amelyet a különböző vélemények összegzésével erősíthetünk. Ennek alapján bizonyos általános következtetések levonhatók, amelyekkel csökkenteni tudjuk a befektetési döntés kockázatát. Az egyik legfontosabb ilyen megállapítás az, hogy hosszabb távon a világgazdaság alakulásának trendjei határozzák meg alapvetően a befektetési hangulatot. Az egyszerű befektetőknek nem érdemes a pillanatnyi jó vagy rossz hírek miatti ideges reakciókra figyelni, kivéve persze, ha napon belüli vagy rövid határidős ügyletekbe bonyolódnak, ami kellő kapcsolatok nélkül nem igazán ajánlatos, mivel főleg a brókerek járnak jól.

Nagyobb kockázat nélkül megjósolható, hogy a recesszió végével és a fellendülés megszilárdulásával a nemzetközi hangulat javulni fog. Rövid és középtávon elképzelhető átmeneti visszaesés az értékpapír-piacokon, de hosszú távon az árfolyamok növekedésének van a legnagyobb esélye. Aki tehát tőzsdézik, jobb, ha nem kapkod, hanem kivár és nyugodtan szemléli a korrekciókat. Ugyancsak hosszabb távon jó hozammal kecsegtetnek a nyersanyagalapok is, mivel az élénkülés törvényszerűen erősíteni fogja a keresletet és az árak felfelé mozdulnak el.

Kicsit kockázatosabb, de haszonnal kecsegtető az ingatlanpiac is, amely az elemzések nagy többsége szerint a fejlett országokban már elérte a mélypontot, nálunk pedig várhatóan a nyár elejére eléri azt. Beszállni viszont csak nagyobb tőkével és több évre érdemes, lehet, hogy az igazi fellendülésre még éveket kell várni. Hasonló háttérrel szállhatnak be az ínyencek az arany- vagy műtárgypiacba, az előbbit a jövőbeni inflációs félelmek, az utóbbit a jelenlegi pangás utáni hangulatváltás lendítheti felfelé. Ez utóbbiak azonban csak a hozzáértőknek és a nagyon hosszú távon gondolkodóknak ajánlottak.

A kockázatkerülőknek jó tipp lehet, ha kihasználják a januártól életbe lépő adóváltozásokat és tartós befektetési szerződéseket kötnek: a pénzüket legalább három évre lekötik ugyan, de a kamatadótól megmenekülnek. A bátrabbaknak viszont kis hazánkban a politikai tényezők bizonytalanságára is érdemes figyelniük. Ha ugyanis a választások után netán nagy költekezés kezdődik és a hiány elszáll, az törvényszerűen a külső befektetői bizalom megrendüléséhez vezet majd, aminek következményeit már jól ismerjük: a forint árfolyama elszáll, a hazai papírokból menekülni fognak. Hogy ez bekövetkezik-e, leghamarabb jövő nyáron derül ki. Addig nem tehetünk mást, mint bízni igyekszünk a jövendő kormány józan eszében.