Kilakoltatás, rezsiköltségek: szociális fordulat

A kilakoltatás előtt állókra korlátozná az áprilisban lejáró általános kilakoltatási moratóriumot egy kormánypárti törvényjavaslat. A szabad felhasználású hiteleseket is védenék, ha a pénzt lakásra költötték. A téli hónapokra azonban maradna az általános érvényű moratórium.

Az Országgyűlés honlapján közzétett javaslatban a fideszes és kereszténydemokrata politikusok kifejtették: arra vonatkozhat a moratórium meghosszabbítása, aki megfelel a vonatkozó törvényben foglalt feltételeknek, azaz természetes személy, lakóingatlant kell elhagynia és nem jogosult más beköltözhető ingatlan használatára, és a végrehajtást kérő lakhatását sem lehetetleníti el a lakásban maradásával - írja az

A feltételek között szerepel még, hogy ne legyen önkényes lakásfoglaló, vagy rendbírsággal sújtott személy. Rögzítették, hogy az érintett olyan személy, akit nem ítélt el a bíróság hitelezéssel kapcsolatos visszaélés miatt, és aki lakáshitel-tartozásból eredő követelés (akár pénzkövetelés, akár kifejezetten ingatlan kiürítésre vonatkozó kötelezettség) végrehajtása miatt áll eljárás alatt.

A törvényjavaslat azokat is védené, akik szabad felhasználású hitelből vették, építették vagy újították föl azt a lakásukat, amiből most ki kellene költözzenek. Akik azonban a pénzt fogyasztási cikkekre költötték, nem védené a törvény.

A moratórium részleges fenntartásának terve alátámasztja az Index korábbi értesülését, mely szerint április közepétől csak a legrászorultabbakat védenék a kilakoltatástól. Az eszközkezelő felállításáról és az intézmény anyagi forrásairól, illetve a kilakoltatási kvótákkal kapcsolatban felröppent hírről azonban továbbra sem beszél a kormány.

Rezsiköltségek: nem megvalósítható a befagyasztás

A Széll Kálmán Tervben július 10-i határidővel vállalta a kormány, hogy Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium kidolgozza a rezsiköltségek befagyasztását lehetővé tévő szabályozás részleteit. A Policy Agenda elemzőcég a bejelentés kapcsán megvizsgálta, milyen lehetőségei vannak erre a kormánynak.

Azt írják: jogi és politikai értelemben egyértelmű, hogy képesek lesznek a költségek egy részének befagyasztására, ám a teljes árstop megvalósítása igencsak kétséges. Ugyanis – hangsúlyozzák – a lakás fenntartásának költségei nem egy az egyben a kormány döntésén múlnak.

Nem a Fidesz lenne az első

Az egyik legfontosabb és legmagasabb tétel a rezsin belül a fűtési költség. A Policy kiemeli: a kormány árszabályozási lehetőségei három szegmensre korlátozódnak. A gázfűtésnél egyértelmű a kormány hatásköre, hiszen ennél a fűtési formánál hatósági árakat fizet a lakosság, azaz miniszteri rendelettel szabályozható az ár.

A távhőnél már nincs ilyen közvetlen befolyása a kormánynak. A Policy emlékeztet: alapvetően az önkormányzat hatásköre, hogy megmondja, mennyi az adott településre vonatkozó költség. A kormányzat persze – teszi hozzá az elemző cég – elveheti ezt a jogot a településektől.

A Policy elemzése kitér arra is, hogy nem a Fidesz lenne az első, aki ily módon próbálná meg kormányzati hatáskörbe terelni a távhő árát. Már Gyurcsány Ferenc is tett erre kísérletet, de a szocialista polgármesterek ellenállását nem tudta megtörni. A Policy Agenda úgy tudja: most is egy hasonló vita kezd kibontakozni a kormány és a polgármesterek között. De az előzményeket tekintve kétséges a vita kimenetele.

A szilárd tüzelőanyagos fűtés esetén – márpedig a lakosság nagy százaléka használja ezeket – semmilyen egyeztetési lehetősége nincs a kormánynak. Ráadásul – hangsúlyozzák az elemzők – eddig sem volt kompenzációs rendszer, és most is igen kevés az esély a létrehozására.

Áram: az adófizetők pénzéből kompenzálnának

Az áram árának szabályozási lehetőségét is körbejárta a Policy. Jelenleg a miniszter megszabhatja, hogy melyik szolgáltató milyen maximalizált áron adhatja az energiát. Ha a világpiaci változásokat figyelmen kívül hagyva szinten akarnák tartani az árakat, az a szolgáltatónak okozna veszteségeket – figyelmeztet az elemzés.

„Kérdéses, hogy egy ilyen szituáció tartósan fenntartható anélkül, hogy az állam az adófizetők pénzéből kompenzálná a veszteséges működést. Ez persze politikailag lenne felvállalhatatlan a kormány számára, hiszen eddig azzal érveltek, hogy túl sok extraprofitot vesznek ki a szolgáltatók az emberek zsebéből.” – teszik hozzá.

A vízellátás és szennyvízelvezetés lakossági árába – az állami vízműveken túl – nincs beleszólása az államnak. Emellett a közös költség összege is a társasházak egyéni döntésén múlik.

A Policy megemlíti, hogy bár több támogatási rendszer is működik jelenleg is a lakosság költségeinek enyhítésére, de – szó szerint idézve – „a politikai kényszerhelyzetek miatt nagyon kusza és több síkú támogatási rendszer épült ki. Ennek egyes elemeinek a megszűnése komoly rezsiköltség emelkedést okoz jelentős társadalmi rétegeknél. A politikai hisztéria miatt az utóbbi években a kormányok nagyon félnek a közszolgáltatások árának kérdésétől, folyamatosan látjuk, hogy a pillanatnyi politikai érdek miatt akár középtávon is tarthatatlan folyamatokat indítanak el. Ilyen volt a 2006-ig tartó időszak, amikor a lakossági gázáremelkedést állami pénzből kompenzálták és alacsonyabban tartották az árakat, mint azt a világpiaci helyzet indokolta volna. A mostani kormány is errefelé a sodródik a most ismertetett tervek alapján, bár eddig elkerülték, hogy az állami kasszából dobjanak mentőövet a rezsiköltségek növekedésének megakadályozására, hiszen az egy újabb fenntarthatatlan rendszert hozna létre.”

Összességében tehát tény: sok területen a kormány nem tud érdemben kontrollt gyakorolni a rezsiköltség felett. A Policy szerint kérdéses az is, hogy egy politikailag hitelesebb szociális helyzetet figyelembe vevő támogatási rendszer költségvetési fedezeteivel rendelkezik-e a kormány, és hosszabb távon fenn tudja-e tartani azt.