Kik nyerhetnek az induló hitelprogrammal?
A Magyar Nemzeti Bank induló hitelprogramjának eredményessége attól függ, hogy a bizonytalan kilátások közepette mekkora kockázatot mernek vállalni egyik oldalról a bankok, másik oldalról pedig a segíteni kívánt kkv-k. Ezt a gazdasági környezet alakulása mellett jelentősen befolyásolhatja a vállalkozások nagy többségének nehéz pénzügyi helyzete és a nem teljesítő hitelek növekvő aránya.
Matolcsy György nagy sikernek minősítette, hogy a banki érdeklődés miatt a jegybank hitelprogramjának két elemére szánt keretösszeget 750 milliárdra emelték. Hogy ez valóban sikernek számít-e, a hitelnyújtás konkrét számain és végső soron gazdasági hatásain múlik majd, egyelőre az MNB erőteljes nyomásgyakorlási taktikájának következményét látjuk. Az MNB-nek is lehetnek némi kétségei a keret tényleges felhasználását illetően, legalábbis erre utal az, hogy a határidejét a hírek szerint jelentősen ki akarják tolni.
A 2,5 százalékos hitelkamat a jelenlegi, jellemzően 8 százalék körülihez képest rendkívül kedvezőnek tűnik, ez azonban nem az egyetlen tényező a kölcsönökkel kapcsolatos döntéseknél. A mélypontra zuhant hitelezés fő oka nem a magas kamat, hanem az, hogy a válság miatt nehezebb pénzügyi helyzetbe kerültek a cégek és a lakosság egyaránt, a hitelképesség romlásával párhuzamban ugrásszerűen megnőtt a nem teljesítő hitelek aránya, miközben a gazdasági kilátások is romlottak. Hiába szeretnének beruházni a vállalkozások, ha kiszámíthatatlan a környezet, hiányzik a szükséges kereslet, a reális cél nem a fejlesztés, hanem a fennmaradás.
Ilyen körülmények között a kkv-k döntő többsége örül, hogy működni tud, és küzd a már felvett hitelek törlesztésével, aligha vállalja újabb kölcsön kockázatát, még ha az kivételesen kedvező is. A bankok részéről némileg hasonló a helyzet: nem azért nem hiteleznek, mert nincs pénzük, hanem mert kevés a megfelelő ügyfél, ráadásul hatalmas veszteségeket szenvednek el a bankadó és a kétes, leírandó hitelek miatt. A legfrissebb adatok szerint a késedelmes törlesztések aránya ma már egyharmad fölé emelkedett, ennek több mint fele 90 napon túli. A hitelek átstrukturálása sem hozott javulást, sőt itt a helyzet még rosszabb: az állomány csaknem fele késve törlesztő, csaknem negyede 90 napon túl.
A vállalati szférában picivel jobb a helyzet, mint a lakosságnál, de a nem teljesítő hitelek aránya ott is 17 százalék. Érthető, hogy a pénzintézetek kétszer is meggondolják, kinek adhatnak pénzt, és minimalizálni próbálják a kockázatokat, hogy ne növeljék tovább a rossz hitelállományt. Ebből a szempontból nem a kamat a döntő kérdés, hanem a hitelképesség. Hiába ad tehát az MNB kamatmentes pénzt a bankoknak, ha azt nem tudják biztonsággal kihelyezni. A 2,5 százalékos kamatmarzs ráadásul a szörnyen rossz törlesztési arányhoz és a kockázatokhoz képest rendkívül alacsony, ami még óvatosabbá teszi a bankokat.
Mindebből következően arra lehet számítani, hogy a 750 milliárdos keret döntő többsége nem új hitelekre, hanem régiek alacsonyabb kamatozásúra váltó cseréjére megy el. A vállalkozói érdekképviseletek szerint legfeljebb 150-200 milliárd forint fordítódik majd valóban új fejlesztésekre, ami a jelenlegi 3600 milliárdos kkv-s hitelállomány csupán 4-6 százaléka, azaz nagy csodát nem lehet várni tőle. Az is jó persze, hogy a már ma is fejleszteni képes cégek jelentős törlesztési tehertől szabadulnak meg, de ez nem elegendő a gazdasági növekedés lényeges ösztönzéséhez.
Figyelmeztető jel az idén bevezetett kisadók látványos kudarca. Miközben a kormánypropaganda tavaly ősszel még félmillió vállalkozás terheinek csökkenéséről beszélt, a katát csupán 50 ezer kisvállalkozó, a kivát mindössze ötezer /!/ cég választotta, ami minden várakozást messze alulmúlt. Az ok részben a mégsem túl kedvező feltételekben, de jórészt inkább a megcélzottak bizonytalanságában és bizalmatlanságában keresendő, nem tudják, nem merik vállalni az új konstrukciót. Hasonló hozzáállást láthatunk a devizahiteleseknek kínált árfolyamgát esetében is: bár az nyilvánvaló törlesztési megtakarítást kínál, a potenciális ügyfelek alig több mint harmada választotta eddig.
Az elmúlt néhány év fejleményei, a kiszámíthatatlan és váratlan intézkedések, a folyamatos megszorítások, a cégek és a lakosság romló anyagi helyzete a minimálisra csökkentette a korábban sem nagy vállalkozási és kockázatvállalási kedvet. Ennek megváltoztatásához egy kedvezményes hitelprogram korántsem elég, az elvesztett külső és belső bizalom visszaszerzéséhez gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésére van szükség. Enélkül érdemleges eredményre nem, legfeljebb a sikerpropaganda újabb gyöngyszemeire számíthatunk.
