Ki a hülye?

– Az ülés teljességgel határozatképes – jelenti be Varga István bizottsági elnök.

Igen, ő az a fideszes Varga, aki a családon belüli erőszak ellen négy-öt szülést ajánlott nemrégiben az anyáknak.

A határozatképességhez elég ő maga, a szocialista Veres János alelnök és még négy tag az amúgy tízfős bizottságból.

Az összejövetel a tüchtig elnevezésű „A Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. szocialisták és szabad demokraták általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév Zrt. visszaállamosításának folyamatát, valamint jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002–2010 között meghozott intézkedéseket, illetve az ebben az időszakban felmerülő döntéshozói felelősség kérdéskörét vizsgáló bizottság” soros ülése.

A „kihallgatásra” mások mellett meghívták Bajnai Gordon volt miniszterelnököt, Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egykori vezérigazgatóját, valamint Nagy Jánost, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács korábbi elnökét.

De egyik sem érkezik.

– Megállapítom, hogy nagy valószínűséggel Bajnai Gordon úr nem jött el – állapítja meg a sasszemű elnök. – Nem is mentette ki magát, tehát majd legközelebb. Nagy János professzor úr itt van, Tátrai Miklós vezérigazgató úrról nem tudtuk kideríteni, merre jár. Alelnök úr tudott hozzá elérhetőséget, a következő alkalomra eljön. Tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy a mai bizottsági ülés megkezdődhessen.

Varga felidézi, hogy zajlott „néminemű polémia a tekintetben, van-e mandátuma a bizottságnak, vagy nincs, lejárt-e, vagy sem”.

Az Országgyűlés által határozott időre létrehozott bizottság ugyanis nem tette le időben jelentését, így elvileg megszűnt, majd a parlament meghosszabbította a mandátumát.

Varga sajátosan interpretálja a történteket. Szerinte azon morfondírozott az ellenzék, hogy „az elnök valóban bolond, és hülye-e a matematikához, az én vagyok-e, vagy sem, és hogy világba repíthető a hír, Varga megint tévedett. Az aztán már a kutyát nem érdekelte, hogy húsz perc múlva kiderült, nem tévedett senki, és a bizottság megtartotta az ülését”.

Majd képzeletben a jelen nem lévő bizottsági tagok felé fordul:
– Arra kérném szépen ellenzéki képviselőtársaimat, különös tekintettel a nem jelen lévő Józsa képviselőt és a szocialistákat, vegyenek részt a bizottság munkájában. Ezt az obstrukciót be kéne már fejezni.

Hívnák Nagy Jánost, de nem találják. Varga a „technikai malőr” miatt öt perc szünetet rendel el, mire Nagy belép a terembe, s mégiscsak indul a műsor.

A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács felügyelte az állami vállalatok vagyonát. Nagy állítja, a tanács a törvényi előírások betartásával járt el, „nyomásgyakorlás nem érte”, szakértői „függetlenek és elismert szakemberek” voltak, akik a „jó gazda gondosságával” óvták az állami vagyont s részeként a Malévot is.

– Professzor úr, ha megengedi, én nem ismerem önt, de készültem – mondja a Nagy kompetenciáját firtató Varga István. – Olvastam, hogy kutatási területe a talajművelés, öntözés, műtrágyázás, növényszám és az időjárás értékelése a növénytermesztésben, fajspecifikus terméstechnológiák kidolgozása, természetes tápanyag vizsgálata. Talán tetszik érteni az én ostoba kérdésemet: hogyan került a vagyongazdálkodás területére?

– Értem a kérdést: miért vállaltam el? – válaszol Nagy János. – A szakterületem művelése harminchét éves időszakra tekint vissza. Muszáj mondanom, remélem, nem tapintatlanság: Európában nincs felkészültebb szakember. Tudom, milyen, ha valaki ért valamihez. Ezzel a kritikával válaszolom meg a kérdést.

Közli, hogy több éven át oktatott vagyongazdálkodást, rektorként igazgatta a három egyetemet integráló, hatvanmilliárdos költségvetéssel működő debreceni intézménykomplexumot, amelynek az ő ideje alatt sem kifizetetlen számlája, sem tartozása nem volt.

Foglaljuk össze, mire volt jó az ülés: a foghíjas bizottság előtt a három „nagyágyú” meghívottból egy jelent meg, és még róla is kiderült, hogy kompetens.

Talán majd legközelebb.