Kétezer bűncselekmény miatt ítélték el a devizahiteleseket és alkalmazottait átverő bűnözőt

A bíróság közleményében N. E.-ként feltüntetett vádlottat 1555 rendbeli, ebből 1109 esetben kísérletként elkövetett csalás bűntettében, 364 rendbeli, ebből egy esetben kísérletként elkövetett csalás vétségében és 11 rendbeli személyes adattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek a Szolnoki Járásbíróság.

Ezért a 45 éves büntetlen előéletű vádlottat halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és összesen kétmillió forint pénzbüntetésre ítélte. Ezen túlmenően a bíróság kötelezte a vádlottat 753 sértettnek 5900 forinttól 170 000 forintig terjedő összegben kártérítés megfizetésére. A vádlottnak meg kell fizetnie továbbá 11 295 000 forint eljárási illetéket és 304 204 forint bűnügyi költséget is.

A vádlott 2010. december 7. napján megalapította a VH Kft.-t, amelynek tevékenységi körébe kezdetben a követelésbehajtás, később főtevékenységként az egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység tartozott. A kft.-vel szemben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2011. március 22. napján hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított, amelynek eredményeként az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási tevékenység folytatásától eltiltotta és 5 000 000 forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.

A vádlott mint a VH Kft. ügyvezetője 2010. szeptember 7. napjától kezdődően ügynököket toborzott olyan ügyfelek felkutatása céljából, akik pénzintézetekkel kötött – döntően devizaalapú – kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek miatt nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A vádlott, illetve megbízása alapján más ügynökök tájékoztató előadásokat tartottak, ahol rendszeresen elhangzott, illetve a vádlott által összeállított tájékoztató anyagokban szerepelt, hogy a kft. adósok és hitelintézetek között „moderációt” folytat, amely eljárás keretében, kizárólag az ügyfél érdekeit képviselve részükre anyagi stabilitást biztosít oly módon, hogy az adós ügyfeleknek a hitelező bankokkal szemben fennálló tartozásait az adós ügyfél anyagai körülményei alapulvételével átütemezteti, ezáltal adósságrendezést vállalt.

A vádlott, illetve az általa beszervezett – tévedésben lévő – ügynökök előadták, hogy az ügyfeleket eredményesen tudja a kft. képviselni, mivel a hitelt nyújtó pénzintézetek a VH Kft.-vel együttműködést mutatnak, velük a közreműködés folyamatos. Ez a tájékoztatás azonban valótlan tartalmú volt, mivel a VH Kft. a hitelező bankokkal ilyen tevékenységre irányuló szerződéses kapcsolatban nem állt. Csupán figyelemfelhívó, a VH Kft.-nél szabványosított leveleket küldött a pénzintézeteknek, amelyben közölte, hogy az ügyfél adósságcsapdába került és hitelét csökkentett részletekben kívánja megfizetni.

A vádlott a tévedésben lévő ügynökök részére 15 900 forint regisztrációs díjat határozott meg a csatlakozás feltételeként, illetve a sikerrel átütemezett ügyletek hitelösszegei után egyszázalékos, a hitelintézet által fizetendő jutalékot ígért az ügynököknek úgy, hogy a jutalékok kifizetésére konkrét megállapodással a pénzintézetek részéről nem rendelkezett.

Ezen cselekményével a vádlott 364 sértett ügynököt jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtett és részükre kárt okozott, illetve egy esetben kárt kívánt okozni.

A VH Kft.-vel megbízási szerződést kötött ügynökök a vádlott által előadottakat továbbították az ügyfelek részére. Számukra adósságrendezést ígértek. A hitelintézetekkel fennálló kapcsolatrendszerre, jogi és pénzügyi szakértői csapatra hivatkozással azt állította a vádlott a kft. ügynökein keresztül, hogy az adósoknak alacsonyabb összegű törlesztőrészletet kell fizetnie. A sértett ügyfeleknek kezdetben 60 000 forintot, majd a későbbiekben 70 000 forint vállalási díjat kellett fizetni a VH. Kft. részére.

A VH Kft. ügyvezetőjeként a vádlott a hitelintézetek felé a sértett ügyfelek nevében kizárólag csak sablonszerű leveleket juttatott el. A megkeresett hitelintézetek túlnyomó többségében a közreműködést megtagadták. A vádlottnak nem volt reális lehetősége arra, hogy a sértettek tartozásait átütemezze, mivel alkuszi tevékenységre engedéllyel nem rendelkezett, a hitelintézetekkel erre irányuló együttműködést nem épített ki, így kizárólag a pénzintézetek saját döntésén múlott a kapcsolatfelvétel.

A vádlott 1555 sértett ügyfelet ejtett tévedésbe jogtalan haszonszerzés céljából.

Az ítélet nem jogerős, mert ellene a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezést jelentett be, így az eljárás másodfokon a Szolnoki Törvényszéken folytatódik.