Jövőre tovább nő a jövedelmi szakadék

Egyszerre nevetséges és ijesztő, amikor a közmédia egyik buzgó sajtómunkása fő műsoridőben, külön jegyzetben osztja ki és támadja a kormánytól független médiát, mert az úgymond elhallgatja a kedvező híreket. Tekintsünk el annak felsorolásától, mi mindenről nem számol be a hatalom által nyíltan irányított köztévé és közrádió, ahol a hírműsorok mára már a 60-as, 70-es évek híradóinak és az egykori Kék Fény stílusának sajátos keverékévé váltak /a 80-as évek szakmai színvonalától már messze elmaradva/. A durva elfogultságon túl a gondok ott kezdődnek, mit tartunk egyáltalán a jó hírnek és mit rossznak.

A kormányzati sikerpropaganda és annak szócsövei például jó hírként tálalják a foglalkoztatottak növekvő számát, ami azonban főként a 200 ezer közmunkásnak köszönhető, miközben minden szakértő szerint a közmunka erőltetése kontraproduktív, költséges, és százezrek tartós leszakadását eredményezi. A közmédia szerint jó hír, hogy csökkent a rezsiköltség, egy szót sem ejtve arról, hogy eközben egyéb költségeink és közterheink még jobban nőttek. A hivatásos hízelgők számára az utóbbi évtizedek legjobb üzlete a paksi beruházás, amelynek pontos részleteit máig nem ismerjük, de évtizedekre eladósít és elkötelez minket az oroszok felé. Egy friss példa: a köztévé beszámolója nagy sikerként említi, hogy egy hitelminősítő javított hazánk megítélésén, elhallgatva, hogy ugyanabban a bóvli kategóriában maradtunk.

A mindennapi tapasztalataink és az állítólagos „közmédia” által sugallt csodás kép köszönő viszonyban sincsenek egymással, nem véletlen, hogy a köztévé hírműsorainak nézettsége a béka feneke alatt van. A valós problémákról, a legnagyobb társadalmi gondokról még véletlenül sem hallunk ott átfogó, árnyalt elemzéseket. Ezeket kénytelenek a kormánytól nem függő médiumok megtenni, ahogy ez történik például a drasztikusan növekvő jövedelmi és szociális különbségek esetében is, amelyek hosszabb távon az egész ország fejlődését hátráltatják. Orbánék propagandájában tabu téma, hogy ugrásszerűen növekedett a szegénységi küszöb alatt élők száma, és ma már a lakosság több mint harmada tartozik ide. Az elmúlt négy évben 5 százalékkal emelkedett ez az arány, és ennél rosszabb eredményt csak az összeomlott görögök mutatnak. A saját térségünkben fordított a trend, a válság óta szinte mindenhol csökkent a szegénységi arány, a lengyeleknél több mint 4, de még a románoknál is 3,8 százalékkal. Az uniós átlag 24 százalék, 10 százalékkal alacsonyabb a mienkénél.

Hogy lehet, hogy ennek ellenére állítólag „jobban teljesítünk”? Nos, ha a jövedelmek elosztását tekintjük, a társadalom felső ötödére ez valóban igaz. Az egykulcsos SZJA bevezetésétől kezdve a családi adókedvezményeken át a végtörlesztésig és a rezsicsökkentésig minden nekik kedvezett. A KSH adatai szerint évi több mint 600 milliárd forintot csoportosítottak át Orbánék számukra, ennek nagy részét az alacsonyabb jövedelműek terhére. Ennek egyenes következménye volt, hogy az alsó ötöd még jobban leszakadt, és egyre közelebb csúszott hozzá a harmadik és negyedik ötöd. A jövedelmi olló szélesebbre nyílt, mint valaha: a felső decilis – tíz százalék – jövedelme 4 éve még mintegy nyolcszorosa volt az alsó decilisnek, ma már közel tízszerese.

A döbbenetes az, hogy a fideszes háttéremberek nyilatkozatai szerint Orbánék tudatosan mondanak le a lakosság leszakadó rétegeiről, és a forrásokat főként a tehetősebbek felé irányítják. Ez a törekvés egyértelműen látszik a szociális jellegű kiadások zuhanásából és az adózás változásaiból csakúgy, mint az oktatási rendszer átalakításának irányaiból. Nem csupán gyorsan nő, de megkövesedik egy széles társadalmi réteg, amely teljesen kiszolgáltatott és esélye sincs arra, hogy helyzetéből maga vagy a következő nemzedéke kitörjön. Ez nem csupán éleződő feszültségekkel fenyeget, de a gazdasági fejlődést is visszafogja.

Ennek egyik mutatója a vásárlóerő alakulása, ahol nagyon rosszul teljesítünk. Az egy főre jutó nettó jövedelem hazánkban éves szinten 4950 euró, ami az európai átlag 37,7 százaléka, évek óta folyamatosan romlik az arány, tavaly még 38,9 százalék volt. Míg a kormányzati propaganda szerint jobbak vagyunk, mint mások, akik minket irigyelnek, a valóságban ezt aligha teszik: a vásárlóerőben az összes visegrádi és balti ország megelőzött minket, sőt még Törökország/!/ is. A románokkal és a horvátokkal nagyjából egy szinten vagyunk, de ők felfelé tartanak, mi pedig lefelé. Még egy jellemző adat: 5 éve a szlovákok hozzávetőleg ott álltak, ahol mi, mostanra viszont 7500 euróra nőtt az ottani vásárlóerő, ami másfélszerese a mienkének! Úgy tűnik, a hatalmas sikerek a jövedelmeinkben valahogy nem tükröződnek, éppen ellenkezőleg. De ne legyünk pesszimisták, gondoljunk arra, hogy nálunk is van egy réteg, amely tényleg sokkal jobban teljesített az elmúlt években. Kár, hogy a többség nem oda tartozik.