Íme a tények: lassulunk és lemaradunk a régiótól

A tavalyi GDP-növekedés a várakozásoknak megfelelően lassabb volt a 2014-esnél, és 3 százalék alatt maradt. Ha ennek részleteit nézzük, továbbra is az ipar volt a húzóerő a maga 7 százalék feletti bővülésével, az építőipar az előző évekhez képest igencsak lelassult, a mezőgazdaság pedig a kedvezőtlen időjárás miatt kifejezetten rosszul teljesített. Az ipari termelés jó adata mögött viszont jelentős aránytalanság húzódik meg: az ágazat teljesítményének közel 30 százalékát adó járműipar 18 (!) százalékkal bővült, a többi terület összességében lényegében stagnált. Ez olyan mértékű egyoldalú konjunkturális függést mutat, ami a magyar növekedés egészére kockázatot jelent.

A múlt évi gazdasági teljesítmény még gyengébb lett volna az utolsó negyedév meglepetést keltő, 3,2 százalékos bővülése nélkül. Különös módon emögött nem elsősorban az ipar állt, hanem a beruházási tevékenység hirtelen megugrása, ami az uniós pénzek felgyorsított lehívásának köszönhető. A gond az, hogy ez csak egyszeri hatás volt, mert a pénz nem a gazdaságba áramlott, hanem a közintézményekhez: ott a beruházások 70 (!) százalékkal ugrottak meg, míg máshol csökkentek. Csúcsra járatódott tehát az a folyamat, hogy a kohéziós fejlesztési támogatásokat nem a tényleges célra használjuk fel, hanem jórészt meg nem térülő projektekre herdáljuk el.

Ez is az oka annak, hogy egy kiugró év kivételével rosszabbul teljesít a válság óta hazánk, mint a környező országok, és lemaradásunk tavaly tovább növekedett. A csehek, a szlovákok, a lengyelek és a románok 3,6–4,3 százalék közötti GDP-bővülést mutattak fel, csak a jóval fejlettebb szlovének és az EU legelmaradottabb állama, Bulgária teljesített valamivel gyengébben nálunk.

Ez a trend az előrejelzések szerint az idén is folytatódik. Az uniós források beszűkülése ezermilliárd forintos nagyságrendű kiesést okoz, ezt az építőipar ösztönzésére tett lépések nem tudják pótolni. Az ipari termelés tempója is lassul, nem utolsósorban azért, mert a járműiparban az idén nem lesz olyan kapacitásbővülés, mint az elmúlt években. A mezőgazdaság továbbra is lutri, elég egy aszályos nyár ahhoz, hogy ismét rosszul teljesítsen. A lakossági fogyasztás növekedése kedvező hatással lehet, de mértéke az infláció alakulásától is függ.

Mindezek alapján 2016-ban 2–2,3 százalék között nőhet a magyar GDP, azaz jelentősen tovább lassulunk. Szemben a régió országainak többségével, amelyek növekedési kilátásai az idén is jobbak, a lemaradásunk így egyre nagyobb lesz. Érthetetlen, miért beszélnek nagy gazdasági sikerekről, az állítólagos reformok jó működéséről és stabil növekedési pályáról Orbánék, amikor a hasonló adottságú és fejlettségi szintű környező országokhoz képest látványosan visszacsúszunk.

Figyelmeztető jel, hogy az év elején az ipari termelés elmaradt az egy évvel korábbitól, erre hosszú idő óta nem volt példa. Az NGM ezt az autógyártók év végi leállásának áthúzódásával magyarázza, de ez egyrészt tavaly is így volt, másrészt mutatja, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a járműipari multicégeknek. A visszaesés minden bizonnyal átmeneti, de érdekes módon legnagyobb felvevő piacunkat, Németországot nem érintette, ott az ipari termelés januárban a vártnál gyorsabban emelkedett.

Érdekességek a költségvetési egyenleg alakulásában is vannak. Varga Mihály büszkén „történelmi eredménynek” nevezte, hogy az első két hónap államháztartási szaldója az utóbbi két évtizedben először pozitív volt. A 15 milliárdos többlet valóban meglepő, fő oka a minden korábbinál magasabb adóbevétel. A trükk éppen ez utóbbiban van a Költségvetési Felelősségi Tanács elemzése szerint, és úgy hívják, növekedési adóhitel.

Ez a két éve bevezetett kedvezmény lehetővé teszi, hogy a társaságiadó-alap, azaz lényegében a nyereség növekedése utáni adót a cégek több éves halasztással fizessék csak meg. Ez első ránézésre okos döntés, a gond csak az, hogy módot ad a trükközésre, amellyel a jelek szerint sokan éltek is. A hivatalos statisztika szerint 2015 végéig összesen 542 milliárd forintnyi társaságiadó-fizetési kötelezettségre vették igénybe a halasztott fizetést.

Ez azt feltételezi, hogy közel 3000 milliárd forinttal nőtt a nyereségi adóalapja az érintett 70 cégnek, ami felettébb furcsa annak fényében, hogy ez nagyjából harmada a teljes magyar vállalati szektor éves működési eredményének. Ha ez a szám valóban hazai teljesítményen alapulna, akkor a GDP-nek tavaly nem 2,9, hanem tízszer akkora mértékben kellett volna növekednie a szakértői elemzés szerint.

Mi történt tehát? Nyilvánvalóan az, hogy az érintett multinacionális cégek egy része az EU-n belüli lehetőséggel élve ide tolta át máshol megtermelt adóalapjának jelentős hányadát, kihasználva az adókedvezményt. A Költségvetési Felelősségi Intézet szerint ez nagyon hasonló ahhoz, amit Luxemburg csinált hosszú éveken át, és amiért Brüsszel elmarasztalta. Ha ez így van, mi is számíthatunk uniós vizsgálatra, mivel a magyar költségvetés nem megengedett módon, más tagországok kárára jut többletbevételhez.

Az intézet szerint 2016 első két hónapjában ez a többlet 67 milliárd forint volt, azaz enélkül az egyenleg nem pozitívumot, hanem 52 milliárdos negatívumot mutatna. Ha ez igaz, szó sincs hatalmas „történelmi” költségvetési sikerről, hanem átmeneti és kockázatos hatásról, ami könnyen visszaüthet a jövőben. Nem baj, addig is lehet dicsekedni vele.