Hogyan tegyünk tönkre egy jónevű lapot?
Folytatódik a valamikor nagy presztizsű, ma már a perifériára szorult Magyar Hírlap kálváriája. A jobb sorsra érdemes napilap alig több mint három év alatt már a negyedik főszerkesztőt kapja Stefka István személyében, miközben eladott példányszáma már csupán néhány ezer. Sorsa az iskolapéldája annak, hogyan tehet tönkre egy újságot a sorozatos tulajdonos- és irányváltás.
Halmi Gábor, a lapot kiadó cég ügyvezető igazgatójának tájékoztatása szerint Stefka István rádiós és televíziós szerkesztő lesz a Magyar Hírlap főszerkesztője július 1-jével. Elődjét, Kocsis L. Mihályt a Magyar Hírlap Kiadói Kft. úgymond érdemeinek elismerése mellett mentette fel főszerkesztői tisztségéből. Stefka István jelenleg az Echo televízió híradójának főszerkesztője. Mind a lap, mind pedig a tévécsatorna Széles Gábor nagyvállalkozó cégbirodalmához tartozik.
A Magyar Hírlapot a 60-as évek végén alapították, mint a kormány hivatalos lapját. A 80-as évek végére tekintélyt vívott ki magának viszonylag nyílt szellemiségével, szakmai színvonalával. Akkortájt példányszáma jóval százezer felett volt és stabil, főleg értelmiségi olvasói rétegre számíthatott. Az első csapás akkor érte, amikor egy sajátos, a Magyar Hitelbank közreműködésével végrehajtott privatizáció nyomán a Maxvell sajtóbirodalomhoz került. A névadó tulajdonos ugyanis, mint később kiderült, kétes alapokra építette válalkozásait, amelyeket a végén már csak sikkasztott pénzből tudott fenntartani. Máig rejtélyes halála után aztán minden összeomlott, lapjait eladták, a Magyar Hírlap a svájci sajtómogul, Jörg Marquard kezébe került. Néhány év alatt többször változott a főszerkesztő személye, de a lap liberális szellemisége lényegében érintetlen maradt.
A példányszáma azonban jelentősen csökkent és a 90-es évek végére már veszteséget termelt. Ezért a 2003-ban továbbkerült az ugyancsak svájci Ringier kiadóhoz, amely aztán több kísérletet tett a lap mélyrepülésének megállítására. Többször átalakították, méretet váltottak, megváltoztatták dizájnját, újrapozícionálták, főszerkesztőt váltottak, egyszóval mindent megtettek azért, hogy a régi olvasókat elriasszák, újakat viszont nem tudtak szerezni. A példányszám 30 ezer alá csökkent, a veszteség pedig az egekig szökött. Mikor meg akarták szüntetni a lapot, a szerkesztőség sztrájkba lépett. A botrány elkerülésére a Ringier jelképes összegért átadta a jogokat az újságíróknak, csináljanak, amit akarnak. Finanszírozni azonban ők sem tudták, így új tulajdonost kerestek. Találtak is Doktor Ferenc személyében, akinek nyomdája és kiadója is van, és kész volt a lapot fenntartani addig, amíg megfelelő vevőt nem talál. Ez néhány hónap alatt sikerült is: 2005-ben a sajtóbirodalmat építgető Széles Gábor vette meg a Hírlapot, aki a lap megvásárlását követően azt mondta, úgynevezett nemzeti liberális lapnak képzeli el a Magyar Hírlapot, amely középen áll, de azt jobb oldalról közelíti meg.
Ezt azonban nem egyformán értelmezték a szerkesztőséggel. Rövidesen személycserék következtek, és a főszerkesztő mellett minden régi újságíró távozott a laptól, amelynek szellemisége egyre távolabb került a liberális hagyományoktól, de még a középtől is. A szakma értékítélete szerint a Magyar Hírlap egyre élesebben jobbról próbálta előzni a Nemzetet, ezzel egészen a szélre sodródott, ráadásul színvonala elképesztően romlott. Ez a drasztikus fordulat jelentette az utolsó csapást az újság számára, amelyet az olvasók is jórészt otthagytak. A főszerkesztők nem bírták sokáig, de az ügyvezetők sem: a tulajdonos kéziirányítását és a szakma alapszabályait figyelmen kívül hagyó működtetést nehéz volt elviselniük. A piaci törvényszerűségek szerint a jelenlegi helyzetből már nincs visszaút: a lejáratott márkanévvel, a csekély példányszámmal a lap még vegetálhat egy darabig, éppen addig, amíg a tulajdonos jónak látja finanszírozni.
