Gáz: Brüsszelben is temetik a Nabuccót?
A Moszkvában aláírt magyar-orosz megállapodások végre konkrét lépéseket jelentenek legalább az egyik, Ukrajnát elkerülő gázvezeték-projekt elindításában. Egyre inkább a ködbe vész viszont az alternatív forrásokra épülő európai terv: az utóbbi napok brüsszeli döntései arra utalnak, hogy az unió illetékesei már nem számítanak arra, hogy a Nabucco belátható időn belül megvalósítható lesz.
Ha a politikai indíttatású fenntartásokat félretesszük, egyértelműen kedvező fejlemény, hogy végre aláírták a Déli Áramlat gázvezeték Magyarországon áthaladó szakaszát építő és üzemeltető vállalat alapításáról szóló megállapodást. A cégben 50-50 %-kal vesz részt a Gazprom és a Magyar Fejlesztési Bank. A cégalapítás még nem jelenti a beruházás megkezdését, arról a végleges döntést az aláírástól számított 24 hónapon belül kell meghozni. Ennek előfeltétele a magyar szakaszról szóló megvalósíthatósági tanulmány, amelyet idén szeptember 30-ig, de legkésőbb december 31-ig kell kidolgozni, valamint a teljes vezetékre vonatkozó tanulmány, amelyet a Gazpromnak kell elkészítenie a jövő év közepéig. Az építési munkálatok ezután kezdődhetnek meg és a tervek szerint a gázszállítás 2015 végén indul meg. /Eredetileg 2013-as indulással számoltak./
A Déli Áramlat kapacitása évi 30 milliárd köbméter felett lesz, a jelenleg Ukrajnán áthaladó szállítások mintegy harmada. Ha ehhez hozzátesszük a Balti-tenger alá tervezett, Németország felé irányuló Északi Áramlat 54 milliárd köbméteres kapacitását, nyilvánvaló, hogy Oroszország ezekkel csaknem teljesen ki akarja kapcsolni a megbízhatatlannak tekintett ukrán tranzitot. Becslések szerint ugyanis 2015-re az uniós igény az orosz gázimportra 70-80 milliárd köbméterre csökkenhet, azaz a két új vezeték elegendő lesz annak kielégítésére.
Az ukrán-orosz árvitákból származó kockázat csökkenése mindenkinek érdeke, ebből a szempontból a Déli Áramlat beindulása mindenképpen előnyös lesz. A másik, fontosabbnak tekintett célhoz, az orosz szállításoktól való függés csökkentéséhez egy centivel sem vezet közelebb. A gazdasági racionalitás ugyan azt mondatja, hogy az EU jelentette piac Moszkvának legalább olyan függést jelent, mint viszont, erre utal az is, hogy az új, déli vezetékbe készek tízmilliárd eurót invesztálni, az északiba pedig majdnem kétszer annyit. Ezzel együtt megvannak azok a félelmek, amelyek Oroszországot továbbra sem tekintik kiszámítható és stratégiailag megbízható partnernek.
A magyar kormányfő sem mulasztotta el, hogy a mostani aláíráskor is hangsúlyozza: hazánk számára az uniós projekt, a Nabucco elsőbbséget élvez. Ez szépen hangzik, az európai vezetők gyakran hangoztatják is, a konkrét lépések azonban teljesen másra utalnak. Kevés visszhangja volt azoknak a napokban hozott brüsszeli döntéseknek, amelyek jobban mutatják, hogyan ítélik meg az EU illetékesei a realitásokat. Az energetikai fejlesztések támogatására újraosztott euró milliárdokból a Nabucco nemcsak, hogy nem kapott, de az előkészítésére szánt keret növelésére már megígért pénzt is visszavették.
Ezzel szemben támogatást kapott egyebek mellett a magyar-horvát és a magyar-román vezeték. Az előbbi a hazánkat az Adriával összekötő vonal bővítését célozza, és 2011-re évi hat és fél milliárd köbméter gáz szállítására lesz alkalmas. Egyelőre inkább Horvátország irányába szállít az ottani esetleges ellátási gondok enyhítésére, de néhány év múlva már a cseppfolyósított állapotban a kikötőkbe érkező gázt is eljuttathatja hozzánk. Ez egyértelműen drágább lesz, mint az orosz gáz, viszont alternatív lehetőséget jelent majd. Jelenleg a téli csúcsidőszakban napi 30-40 millió köbméter gáz érkezik hozzánk Ukrajnán keresztül, az Adria-vezetéken és a Déli Áramlaton keresztül hat év múlva ennek elméletileg a felét megkaphatjuk.
Az EU-döntés a tagországok energetikai ellátásának nagyobb biztonságát célozza. Ezért is feltűnő, hogy nemigen számol a Nabuccóval, mint forrással, hanem a jelenlegi hálózat bővítését ösztönzi, az pedig a mi térségünkben alapvetően az orosz gázra épül. Számunkra kedvező, hogy tranzitországként egyre fontosabbá válunk. Ez a kisebb léptékű uniós fejlesztésekből éppúgy kitűnik, mint a jóval nagyobb horderejű orosz beruházásokból. A Mol és a Gazprom között kötött megállapodás a pusztaföldvári, csaknem másfél milliárd köbméter kapacitású gáztároló létesítéséről a térség ellátási biztonságának legfontosabb tényezőjévé tesz minket. A hazai tartalékok így szükség esetén nálunk félévig, a környező országok igényeit kielégítve is hónapokig fedezik a fogyasztást.
Ez néhány éven belül realitássá válhat. A Nabucco projektet viszont a jelek szerint Brüsszelben hallgatólagosan egyre inkább leírják. Ez aligha fog változni mindaddig, amíg nincsenek válaszok arra, honnan is kerül majd a vezetékbe gáz és milyen biztonságos tranzitvonalon juthat el Európába. Egyelőre nincs remény arra, hogy ezek a válaszok belátható időn belül megszülessenek, márpedig addig pénzt sem fektet senki a projektbe.
