Földtörvény: íme, a szomorú tények
Az új földtörvény a szakértők döntő többségének véleménye szerint nyilvánvaló politikai céllal igyekszik átformálni az agráriumot, és figyelmen kívül hagyja a hazai realitásokat csakúgy, mint a nemzetközi fejlődési trendeket. Az egyetlen biztató dolog az, hogy negatív következményei jórészt évek múlva, hosszabb távon lesznek visszafordíthatatlanok, ezért még lehet idő a módosítására.
A magyar mezőgazdaság a belső ellentmondásai ellenére a rendszerváltás előtt húzóágazatnak számított, teljesítménye kiemelkedett az akkori szocialista táboron belül. A rendszerváltás óta azonban jelentősen változott a helyzet, amiben alapvető szerepet játszottak a politikai célzatú lépések, mindenekelőtt az elhibázott kárpótlási rendszer, továbbá az a szakmai koncepciótlanság, amely az egymást követő kormányok agrárpolitikáját jellemezte. Változást a nagyon várt uniós csatlakozás sem hozott, hiába kaptunk évente több milliárd eurónyi földalapú és fejlesztési támogatást, az agrárium helyzete nem javult, sőt. Ennek meglett az eredménye: a rendszerváltás időszakához képest ma nagyjából tizedével kevesebb a beruházás az ágazatban, a növénytermesztés 15 százalékkal, az állattenyésztés 50 százalékkal esett vissza. Eközben a környező országok jócskán lehagytak minket a fejlődésben, a lengyel, cseh és a szlovák mezőgazdasági beruházások például a rendszerváltás óta megduplázódtak.
Ezen a helyzeten sajnos az új földtörvény nem javít, csak ront. Hogy jobban érthető legyen, mi a probléma, érdemes a jelenlegi tényekből, realitásokból kiindulni. A kárpótlás máig tartó kaotikus állapotot idézett elő a tulajdonviszonyokban. Az egyik meghatározó gond az, hogy alapvetően elválik a tulajdon és a földhasználat, ami annak köszönhető, hogy a kárpótlás nyomán ma több mint kétmillió földtulajdonos van, akiknek túlnyomó többsége köszönő viszonyban sincs a mezőgazdasággal, és jellemzően minimális területet birtokol. Ezzel szemben a legfrissebb adatok szerint kevesebb mint 400 ezren dolgoznak főfoglalkozásúként az agráriumban, ami kevesebb mint fele a 20 évvel ezelőtti létszámnak. Ennél is meghökkentőbb, hogy közülük alig 100 ezren kapnak valamilyen fizetést, a többiek lényegében őstermelőnek minősülnek, és a hatályos rendelkezések szerint adót sem fizetnek.
Mintegy 330 ezren egy hektárnál kisebb földön gazdálkodnak, ami édeskevés a normális megélhetéshez és a versenyképes termeléshez. A Fidesz-kormány által privilegizált családi gazdaságok száma 16-17 ezer, átlagos birtoknagyságuk 60 hektár, ami uniós viszonylatban is kiemelkedő. A társas vállalkozások száma néhány ezer, de ezek adják a teljes agrártermelés 70, az állattenyésztés 90, az export 85 százalékát, átlagos nagyságuk 400 hektár, és a magyar földterület nagyjából felén gazdálkodnak. Működésük a többiekkel összehasonlítva messze a leghatékonyabb, egységnyi földterületen például hétszer (!) annyi szarvasmarhát tartanak, mint a családi gazdaságok. Ugyanakkor a társas vállalkozások alkalmazzák a bejelentett dolgozók kilenctizedét, és fizetik az agrárium adójának csaknem egészét.
