Ez a csomag nagyon fog fájni!

Csaknem az éves magyar GDP nagyságának megfelelő mentőcsomagot kapnak a görögök az államcsőd elkerülésére. Ennek azonban óriási ára van, és kérdés, be tudják-e tartani a szigorú feltételeket, ha nem, már egy év múlva kitörhet az újabb pénzügyi válság. Egy biztos: a görögök felelőtlenségének az árát mi is megfizetjük.

2010. május 3., 11:11

Hetek óta tartó huzavona után végre megszületett a megállapodás Athén, az EU és az IMF között a görög államcsőd elkerülését célzó pénzügyi mentőcsomagról. A világszerte, de főleg Európában nagy nyugtalanságot okozó válság kezelése azért húzódott el, mert egyre újabb adatok derültek ki a görög deficit nagyságáról és az összeomlás megakadályozásához szükséges pénzösszegről, amely folyamatosan nőtt. Két hete már született egy előzetes egyezség 45 milliárd euróról, de néhány nap múlva kiderült, hogy legalább 80 milliárd kell. Az uniós szakértők helyszíni vizsgálatakor nyilvánvalóvá vált, hogy ez is kevés, így végül a hét végén 110 milliárdról született döntés. Ekkora pénzügyi mentőövet még soha senki sem kapott, összehasonlításul csak annyit, hogy a teljes magyar GDP alig több ennél.

Az összegből az eurózóna országai és az Európai Központi Bank 80, az IMF 30 milliárdot ad rendkívüli hitelkeret formájában. Az egyes részleteket a feltételek betartásának szigorú ellenőrzése mellett lehet lehívni az elkövetkező három évben. Athén valóban drákói megszorításokra kötelezte magát azt vállalva, hogy a tavalyi 13,6 százalékról 2014-re 3 százalék alá viszi le a költségvetés GDP arányos hiányát. Ez éves szinten 30 milliárd eurós /jelenlegi árfolyamon számolva 8000 milliárd forintos!/ megtakarítást jelent, amit a görögök nem fogadtak kitörő lelkesedéssel. Már hetek óta sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakoztak az addigi megszorítások ellen, pedig az igazi feketeleves csak most jön.

A drasztikus költségcsökkentés a társadalom valamennyi rétegét érinti, de a legrosszabbul a dolgozók tizedét adó közalkalmazottak járnak. Ők nem csupán elveszítik a 13. és 14. havi bérüket és számos egyéb juttatásukat, de 2014-ig a bérüket is befagyasztják. A nyugdíjasok ugyanígy járnak, sőt a nyugdíjkorhatárt is emelni fogják, a tervek szerint 67 évre. Az átlagnál nehezebb helyzetbe kerülnek az eddig adókedvezményeket élvező területen dolgozók, mint például az ügyvédek, taxisofőrök. Mindenkit érint, hogy 23 százalékra emelik az ÁFA-kulcsot és 10 százalékkal a jövedéki adót is. Leállítanak számos fejlesztést és állami beruházást is, ami negatívan hat a gazdaságra egészére. Összességében azzal számolnak, hogy a GDP az idén további négy százalékkal csökkenni fog.

Még mielőtt nagyon sajnálnánk a görögöket, látnunk kell, hogy maguknak keresték a bajt azzal, hogy jóval többet költöttek, mint amit megengedhettek volna maguknak. A lakosság széles tömegei - ahogy a fentiekből kitűnik - olyan juttatásokat élveztek, amelyeknek nem volt meg a megtermelt fedezete. Nagyjából azt csinálták, amit nálunk a 70-es-80-as években, vagy mint a Medgyessy-kormány a száznapos programmal, csak sokkal durvább mértékben. A görög államadósság fokozatosan 300 milliárd eurónyira nőtt, a hiány kezelhetetlen mértéket öltött, amit különböző pénzügyi manipulációkkal és adathamisítással próbáltak eltitkolni. Ebből a lakosság mit sem sejtett és élvezte a reális lehetőségeket meghaladó juttatásokat.

Érthető a cekket most fizetni kénytelen euróövezeti országok felháborodása és ódzkodása a támogatástól. Különösen a németeknél verte ki a biztosítékot a görögök felelőtlensége, hiszen a mentőcsomag leginkább őket terheli meg, az európai 80 milliárd eurós részből 25-30-at nekik kell állniuk. Nem véletlen, hogy sokáig húzták a hozzájárulásukat, és hírek szerint még Washington sürgető beavatkozására is szükség volt a német igen megszerzéséhez. Sok választásuk pedig nem volt, mert a görög csőd az egész eurózónát válságba sodorta volna, és ennek következménye jóval többe kerülhetne Berlinnek, mint a mostani mentőcsomag. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a német bankok 45 milliárd eurónyi hitellel veszik ki részüket a görögök tartozásából, fizetésképtelenség esetén ez is veszélybe kerülne. Ebből a szempontból a legérintettebbek a francia bankok, amelyek 80 milliárd eurós kitettségükkel a legtöbbet bukhatnák a görög összeomlással. Érthető, hogy Sarkozy az első pillanattól kezdve az uniós segítség mellett korteskedett.

Az EU és az IMF segítsége enyhíteni fog a válság miatti pénzpiaci bizonytalanságon, bár a kételyek hosszútávon megmaradnak. A borúlátók szerint lehetetlen, hogy Athén a tervezett négy év alatt rendezze a helyzetet, ahhoz legalább tíz év szükséges. Egyes elemzők szerint egyelőre a kezdet végénél tartunk, rövidesen újabb kellemetlen meglepetések jöhetnek. A hiány a többi mediterrán térségi euróövezeti tagnál is túl magas, emiatt már Portugáliát és Spanyolországot is leminősítették, több szakértő szerint ők is fizetési problémákkal nézhetnek szembe. Mások szerint viszont ez egyelőre túlzás, és a leminősítés is inkább pánikreakciónak tekinthető és nem igazán indokolt. Ennek kapcsán komoly bírálatok érték a Standard and Poors-t, mivel a mentőcsomagról szóló tárgyalások közepén a bóvli kategóriába helyezte a görög állampapírokat, tovább mélyítve a válságot és a finanszírozási gondokat, miközben éppen azok enyhítése volt kilátásban. Sokan spekulációra gyanakodtak ennek kapcsán, gondoljunk csak arra, hogy a görög államkötvények kamata elképesztő, 20 százalék feletti magasságba ugrott.

A negatív hatások alól mi sem tudjuk kihúzni magunkat, hiába számítunk a pénzügyi válságkezelés kiemelkedő példájának Európában. A piaci befektetők a görögök miatt megnövekedett kockázatok súlyozásakor minket is óvatosabban kezelnek. Ez a forint és a tőzsdei papírok árfolyamán azonnal látszik, más területen közvetve érezteti a hatását. Ez az új kormány mozgásterét is befolyásolja, a hiány esetleges elszaladására heves reakciók várhatók. Az is már biztos, hogy az új parlamenti ciklus idején nem reménykedhetünk az euró bevezetésében, az ehhez szükséges kritériumok teljesítését nagyítóval fogják majd vizsgálni. A közös valutára leghamarabb 2015-ben vagy 2016-ban számíthatunk, persze csak akkor, ha addig nem éri újabb csapás az eurózónát.

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.