EU-csúcs: győzött a szűk látókörű önzés
Még a szerény várakozásokat is sikerült alulmúlni az uniós országok vezetőinek hétvégi rendkívüli találkozóján, ahol még az előzetesen meghirdetett fő téma, a protekcionizmus kérdése sem került igazán megvitatásra. A válságkezelés előmozdításában sem történt előrelépés, a magyar javaslatokat pedig diplomatikusan ugyan, de lesöpörték az asztalról.
Minden úgy jó, ahogy van - röviden így foglalhatnánk össze a prágai tanácskozás eredményét, már ha ez annak tekinthető lenne. Jogosan merül fel a kérdés, miért volt egyáltalán szükség a hivatalos csúcs előtt két héttel a hétvégi megbeszélésre, ha döntések nem születtek - ezt nem is várta senki -, de előrelépés sem volt egyetlen sürgető kérdésben sem. Az egész inkább a soros cseh elnök magánakciójának tűnik, aki talán ezzel akarta eddigi ellentmondásosra sikeredett szereplése után magához ragadni a kezdeményezést.
Indokot nem volt nehéz találni, mert fontos téma van bőven, elsősorban a mélyülő gazdasági válság kezelése kapcsán. Az utóbbi hetekben két éles kérdés osztja meg leginkább a tagállamokat. Az egyik az, hogy a recesszió miatt súlyos helyzetbe került iparágak megsegítésére az unió versenysemlegességi alapszabályát sértő nemzeti programok születtek. Ilyen például az a mentőcsomag, amelyet a francia kormány saját járműiparának támogatására dolgozott ki. Más országokban is előtérbe kerültek a protekcionista elképzelések, azaz az a törekvés, hogy mindenek előtt az otthoni bajok megoldására kell törekedni, még ha ez közvetlenül vagy közvetve a többi uniós ország kárára történik is.
Ez a felfogás több szempontból is érthetőnek tűnik. Az egyes országok polgárai a saját gondjaik megoldását várják a kormányuktól, és nemigen akarnak másokért is áldozatot hozni. Az unió eddigi válságkezelési lépései is alapvetően erre épülnek: nincs közös, egységes pénzügyi és gazdaságélénkítő program, hanem a konkrét lépéseket a tagállamok feladatának tekintik, csak ott avatkoznak közbe, ahol ég a ház. Ennek jegyében kapott mentőcsomagot hazánk és mások is, a napokban bejelentett 25 milliárd eurós keretet is e célból hozták létre.
Ez azonban szakértők szerint édeskevés. A másik éles vitatéma pont az, hogy a szegényebbek, elsősorban az újonnan felvett tagok nagy része saját erőből nem képes megtenni a szükséges lépéseket a válság enyhítésére, pedig éppen húzó ágazataikat sújtja leginkább a recesszió és az uniós piacok összeomlása. Megfelelő források nélkül könnyen csődközeli helyzetbe kerülhetnek, ami viszont egész Európában dominóeffektust indíthat el, elmélyítve a válságot a többi országban is. Ezért valamennyi tagállam érdekelt abban, hogy egyetlen térség se kerüljön kezelhetetlen gazdasági helyzetbe.
A folyamatosan hangoztatott szolidaritás jelszava azonban egyelőre nem vezet tettekhez. A mostani csúcson a magyar kormányfő két dolgot kezdeményezett: hozzanak létre egy 180 milliárd eurós alapot az új tagok gazdaságainak támogatására, továbbá rövidítsék le az euróövezethez való csatlakozás folyamatát. Mindkét lépést számos európai gazdasági szakértő is szükségesnek tartja ahhoz, hogy Közép-Kelet-Európa könnyebben átvészelje a válságot és ezzel az egész kontinens stabilitása megmaradjon. Ennek ellenére a javaslatok süket fülekre találtak, még a vélhetően kedvezményezett országok sem támogatták egységesen.
Csehország és Észtország kikérték maguknak, hogy egy lapon említsék őket a többiekkel, mondván, nekik nincs szükségük erre a segítségre. Az nem érdekelte őket, hogy két-két szomszédjuknak igenis jól jönne a támogatás, győzött a szűk látókörű önzés. Úgy látszik, nem tűnt fel nekik, hogy a nagy befektetők együtt kezelik ezt a régiót, a valuta- és tőzsdei árfolyamok nagyjából együtt mozognak, ha másoknak rosszabbul megy, az őket is közvetlenül érinti. Ezután nem volt meglepő, hogy a régi tagállamok elzárkóztak a számukra amúgy sem szimpatikus javaslatoktól.
Így aztán minden marad a régiben, se többletpénz, se gyorsabb euró nem lesz. A csúcsértekezletet záró sajtótájékoztatót akár Voltaire Pangloss mestere is tarthatta volna: minden úgy jó, ahogy van, ez az unió minden uniók legjobbika. Maradnak az eddigi szabályok, protekcionista veszély nincs, amit eddig tettünk a válság enyhítésére, jó volt, egységes fellépésre, nagy programokra nincs szükség, a problémákat egyedileg kell majd kezelni. Úgy tűnik tehát, hogy ezúttal sem sikerült túllépni a nemzeti szempontok korlátain, egyszerűbb volt a kényes ügyeket a szőnyeg alá söpörni. Ha ez a továbbiakban is így megy, sok-sok szűk esztendő áll még előttünk egész Európában.
Kapcsolódó cikkünket
itt olvashatja.
