Érdekharcok dúlnak a BKV-vezér körül
Információink szerint a rendőrség nyomozást indított az elmúlt egy évben a BKV-nál kötött egyes szerződések miatt, hűtlen kezelés gyanújával. Ez aligha véletlen, és közvetve összefüggésben lehet azzal, hogy a Magyar Villamosipari Műveknél számos furcsa ügyletre derült fény azon belső vizsgálat nyomán, amelyet a korábbi vezérigazgató, Kocsis István - jelenleg a BKV első embere - leváltása óta folytatnak.
A múlt heti híradások szerint inog a széke a BKV vezérének annak nyomán, hogy a fővárosi MSZP-frakciónak "megingott a bizalma" Kocsis Istvánban azt követően, hogy újabb botrányízű cikkek jelentek meg róla korábbi, MVM-es működése kapcsán. Ezt Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes jelentette be, és Steiner Pál frakcióvezető azonnal megerősítette. Ebben csupán az a furcsa, hogy nyílt titok: a szocialisták többsége már a kinevezésekor, tavaly augusztusban sem látta szívesen Kocsist a BKV élén, nem feltétlenül azért, mert a kulisszák mögött már akkor is beszéltek az MVM különös szerződéseiről. Azóta egymás után kerültek elő a konkrétumok a gyanús ügyletekről, de a jelek szerint ez mindeddig nem volt elég a Kocsis elleni nyílt fellépéshez.
Kiterjedt kapcsolati háló
Informátoraink ezt azzal magyarázzák, hogy az érintettnek rendkívül jó kapcsolatai vannak minden irányban, szinte mindenkit ismer és sok hasznos információval rendelkezik. Eddigi karrierje mindezt alátámasztani látszik. Neve akkor vált ismertté, amikor még az Antall-kormány idején az állami vagyonkezelő vezérigazgató-helyettese lett, és ezt a pozícióját a Horn-kormány alatt nem csupán megőrizte, de előre is lépett, és az ÁPV Rt. vezetőjének nevezték ki. Az ott töltött négy éve a privatizáció legaktívabb időszaka volt, kiválóan alkalmas kiterjedt kapcsolati háló kiépítéséhez, aminek később jó hasznát lehet venni.
A BKV-s pályázatának szakmai önéletrajza szerint Kocsis István élt is ezzel a lehetőséggel. Maga is kiemeli, hogy fontos szerepet játszott a magyar villamos-energetikai ipar privatizációjában, ezután nem meglepő, hogy távozása után, 1997-ben a magánosítás egyik fő nyertesénél, a német RWE cégnél kapott vezető beosztást. Öt évet töltött ott különböző tisztségekben, de a hazai szálakat ezalatt is sikeresen ápolta, amit jól mutat, hogy beválasztották az OTP igazgatóságába, majd 2002-ben a paksi atomerőmű élére került. Az ezt követő hároméves időszakot önéletrajzában egyértelmű sikerként értékeli, külön hangsúlyozva a 2004-es súlyos üzemzavar elhárításában játszott szerepét.
Ez utóbbi nehezen érthető, mivel annak idején éppen az keltett feltűnést, hogy az erőmű történetének legválságosabb időszakában a vezérigazgató sokáig nem volt elérhető és meg sem szólalt. Bennfentes források egyebek mellett éppen ezzel magyarázzák, hogy néhány hónap múlva távoznia kellett, így a problémát - több mint egyéves előkészítés után - már nem az ő időszakában oldották meg. Nagyon rosszul így sem járt, mert az MVM vezérigazgatójává avanzsált, azaz lényegében előre lépett.
Szintén önéletrajzában ottani működéséből a vállalat strukturális átalakítását, modern cégcsoporttá alakítását tartja a legfontosabbnak. Az bizonyos, hogy számos új jogi személy jött létre, és az MVM több új érdekeltséget szerzett. Egyesek már akkor jelezték, hogy az ügyek egy részénél bizonytalan hátterű off shore cégek kerültek a képbe, és kaptak nagy összegű megbízásokat. Ezeket csak azután kezdték el igazán vizsgálni, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő tavaly márciusban hirtelen leváltotta Kocsist az MVM éléről.
Nincs konkrét információ
A kiterjedt belső vizsgálat azóta több tíz milliárd forintnyi szerződésről állítja, hogy nem szolgálta az MVM érdekeit: vagy nem volt szükség rá, vagy kifejezetten kárt okozott. Ezek közül három kapott nagyobb nyilvánosságot: egy tízmilliárdos hitelszerződés, amely több áttételen, köztük Kajmán-szigeteki cégen keresztül Kapolyi László Vértesi Erőműjéhez kapcsolódik, egy felettébb furcsa, energianád termeléséről szóló, ötmilliárdos ügylet, valamint a mostani felzúdulást okozó, egy horvátországi üdülő bérletével kapcsolatos ügy, amelynél egymilliárd forint látszik veszni. A belső vizsgálódók szerint jó néhány egyéb gyanúsnak látszó szerződés is van, de ezekről egyelőre nincs konkrét információ.
A vizsgálat nem tartotta vissza Kocsis Istvánt attól, hogy megpályázza a BKV - botrányok miatt - megüresedett vezérigazgatói székét. Jó néhányan kezdettől fogva esélyesnek tartották, arra hivatkozva, hogy igen erős támogatói vannak, sokaknak tett kölcsönös szívességeket. Sajtóhírek szerint közeli viszony fűzi Csányi Sándorhoz, az OTP vezéréhez, amit egyebek mellett arra alapoznak, hogy Kocsis hosszú ideje igazgatósági tagja a Csányi Pincészetnek. Beszélik azt is, hogy jó kapcsolatai vannak Puch Lászlóval, az MSZP volt pénztárnokával, jelenlegi pártigazgatójával, de a Fideszhez is fűzik közvetlen szálak.
A politikai szekértáborokat átívelő kapcsolati háló erősségét a BKV-s pályázat több mint különös kimenetele is mutatta. A fővárosi MSZP-frakció nem támogatta Kocsis jelölését, ezzel szemben Tarlós István, a Fidesz frakcióvezetője dicsérte őt. Ezek után a gazdasági bizottság úgy választotta meg a BKV élére, hogy pályázatát csak a döntés előtti napon ismerhették meg a tagok. A feltételük az volt, hogy hatáskörét, egyebek mellett kinevezési jogait korlátozzák, ezt azonban a közgyűlés nem tette meg.
Nem véletlen
Külső szemlélő számára rejtély, hogyan nyerhette el Kocsis a pozíciót a szocialisták nyilvános ellenkezése és az SZDSZ hangoztatott fenntartásai ellenére. Bennfentesek szerint kemény vita, sőt harc állt a háttérben a különböző, a fővárosi megbízásokhoz kötődő érdekcsoportok között. Kocsis állítólag új szereplőket is be akart hozni, ami veszélyeztette a korábbi pozíciókat. A küzdelem az ő javára dőlt el, de ebbe a "vesztesek" nem nyugodtak bele, és folyamatosan keresték a lehetőséget, hogy távozásra kényszerítsék. Az sem véletlen, hogy lényegében valamennyi, a BKV átalakítását célzó javaslatát, így például a holdinggá alakítást és a MÁV bevonását az elővárosi közlekedésbe, elutasították.
Az MVM-szerződések körüli botrányok, valamint a BKV-nál indult rendőri nyomozás most jó esélyt adnak a leváltására. Annak ellenére, hogy a hangoztatott "bizalomvesztés" az előzmények ismeretében álságosnak tűnik, a kipattant ügyek nyomán a vezér aligha maradhat a helyén. A vállalat óriási gondjai ezzel persze nem oldódnak meg, de a fővárosi vezetők a problémák tényleges megoldásával eddig sem sokat törődtek, nem véletlen, hogy két évtizede a gazdálkodásban semmilyen előrelépés nem történt. A mamutcég sorsa továbbra is a politikai és gazdasági érdekharcok, az egyéni és csoportos haszonszerzési törekvések függvénye, és a fejleményeket látva esély sincs arra, hogy ez belátható időn belül megváltozzon.
