Elég lesz-e az újabb Varga-csomag?

A korábbi évek gyakorlatával ellentétben az előzetes adatok szerint a július az idén nem többletet, hanem jelentős hiányt hozott a költségvetésben. A 120 milliárd forintos negatívum az utóbbi 10 év leggyengébb eredménye – ha leszámítjuk a MOL-részvények vásárlása miatti 2011-es rendkívüli adatot –, összehasonlításképpen 200 milliárddal rosszabb a tavalyi számnál. Ennek nyomán a teljes idei hiány már elérte az egész évre tervezettet, és a költségvetés alakulásának szokásos trendjeit nézve az eddigiek alapján tarthatatlan lenne a 2,7 százalékos hiánycél. Az lenne, ha nem lépne életbe az újabb megszorítási csomag, amely egyebek mellett a tranzakciós illeték megemelését és az E-útdíj bevezetését tartalmazza.

A megugró hiány fő oka az adóbevételek elmaradása a várttól. Ez egyértelműen mutatja, hogy szó nincs olyan gazdasági fordulatról, amelyről a kormányzati propaganda beszél, a fogyasztás tovább csökkent, ahogy azt az ÁFA-bevételek kiesése is jelzi, a vállalati adók szintén a tervezettnél sokkal gyengébben folydogálnak, a különadók sem hozták a remélt bevételt. Jól látszik, amire szakértők sokszor felhívták a figyelmet, hogy a terhek egyoldalú emelése, a gazdasági szereplők agyonadóztatása kontraproduktív, visszafogja a teljesítményt és emiatt nem hozza a várt bevételeket sem.

Ez a helyzet csak bebetonozódik azzal, hogy a mutatkozó hiányt Orbánék újabb terhek kivetésével igyekeznek pótolni. A mostani megszorítási hullám nagyjából 200 milliárd forint bevételt eredményezhet a büdzsének, azaz a hiánycél ezzel vélhetően elérhető lesz, de ezt a pénzt ismét csak a lakosságtól és a vállalati szférától veszik el. Növekedés-ösztönzés helyett tehát továbbra is a pénzelvonás a kormány legfőbb eszköze, holott az elmúlt 3 év példája után már a kétkedők számára is nyilvánvaló lehet, hogy az egyik megszorító csomag törvényszerűen a másikhoz vezet, lényegi növekedés nélkül folytatódik a negatív spirál, a hiány óhatatlanul újratermelődik.

Eközben Orbánék 260 milliárd forintot költenek az E.on gáznagykereskedelmi és tározó cégének megvásárlására. Az üzlet értelmét eddig egyetlen valós és értelmes érvvel sem támasztották alá, hasonlóan a MOL-pakett 500 milliárdos vételéhez. Az energetikai függetlenségre való hivatkozás egyszerűen marhaság, hiszen a földgázt továbbra is importáljuk, és dőreség azt hinni, hogy majd mi egyedül jobb árakat tudunk elérni a Gazpromnál, mint a hatalmas vevőként fellépő német multi. Hacsak nem kínálunk a nagy keleti orientáció jegyében olyan egyedi előnyöket az egyébként roppant kemény oroszoknak, hogy az már inkább a függetlenségünket fenyegesse...

Érdekes kérdés még, honnan teremtődik elő a vételár. A vevőként fellépő MVM erre 50 milliárd forintot tartalékolt, a teljes összegre az állam vállalt garanciát. A különbözethez vagy hitelt kell felvenni, vagy kötvényt kibocsátani, vagy egyéb módon kell forrást szerezni, és mivel állami vállalatról van szó, a költség végső soron az adófizetők zsebét terheli. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy hozzáértő szakemberek szerint az E.on cégek a jelenlegi és várható tetemes veszteségek és a tározók kihasználatlansága miatt fele annyit sem érnek, mint amennyit a kormány kifizet értük.

Ideje lenne már valamit tudni a jövő évi büdzséről is, tavaly ilyenkor már rég elfogadták az idei költségvetést /igaz, hogy aztán teljesen átírták/. A hallgatás egyik oka az lehet, hogy bizonytalanok az alapszámok, nem igazán látható még, hogyan alakulnak az idei adatok. Ez ugyan Orbánékat eddig nem zavarta, a tervek a vágyaikat, nem a realitásokat tükrözték, nem véletlenül módosították a büdzsét minden évben tucatszor, és fogadtak el félévente korrekciós csomagokat. A fő gond vélhetően a választási év, mennyire legyen osztogató a költségvetés úgy, hogy közben látszólag a hiány is tartható legyen. Ez komoly előzetes számolást és kalkulációkat igényel, ez pedig nem erőssége a rögtönzésekre és a minden szakmai előkészítést nélkülöző egyéni képviselői indítványokra épülő fideszes gazdaságpolitikának.

Örülhetünk viszont a nagy sikernek, annak, hogy ma előre visszafizettük az IMF-hitel még hátralévő összegét, ezzel a kormány szerint 2,5 milliárd forintnyi kamatot takarítunk meg. Csak a javíthatatlan bajkeverők nem értékelik ezt, és hivatkoznak arra a pontosan kiszámítható tényre, hogy mivel – még az NGM szerint is! – az idén felvett hitelekből törlesztünk, a jóval magasabb piaci kamatok miatt valójában mintegy 11-12 milliárd forint többletköltséggel jár az előtörlesztés. Nem számít, az a fő, hogy ismét győztünk a hanyatló Nyugattal szemben!