Egy (még) magyar állampolgár nyílt levele Pintér Sándor belügyminiszterhez

Tisztelt Pintér Sándor belügyminiszter Úr!

Tavaly novemberben a jobbikos-gárdista csőcselék egy új-nyilas gyűlést tartott Budapest szívében, a Magyar Parlamenttől néhány méterre, a Károlyi szobornál. Sőt, a történteket bátran nevezhetjük egyfajta, virtuális pogromnak is, melynek során Károlyi szobrára kipát és „én vagyok a felelős Trianonért” táblát tettek az új-nyilas bűnözők, így szítva gyűlöletet a hazai zsidóság ellen, mely tevékenységükkel – álláspontom szerint – több bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósították. A teljesség igénye nélkül felmerül például a közösség elleni izgatás, a kegyeletsértés és a csoportos garázdaság alapos gyanúja is az ügyben.

Ezúton szeretném Önnek megköszönni, hogy mindez a Magyar Köztársaság kivezényelt, a rendezvényt biztosító rendőreinek szeme láttára történhetett meg és gratulálok ahhoz a hidegvérű nyugalomhoz, amellyel az Ön rendőrei mindezt cinkosan végignézték, bármilyen beavatkozás, intézkedés nélkül.

Ahogyan arról talán Ön is tud, én is a helyszínre mentem és egy szál vörös rózsával „felfegyverkezve” (csak nehogy ebből is TEK-nyomozás legyen ellenem) próbáltam meg tisztelegni Károlyi Mihály emléke és szobra előtt. Ez végül nem sikerült, mert miután a meggyalázott szoborról levettem a gúnytárgyakat, illetve megkértem az ott lévőket, hogy hagyjanak fel törvénysértő magatartásukkal, a nekivadult, új-nyilas, neonáci csőcselék durván elrángatott a szobortól és percekig, rasszista indítékkal gyaláztak, valamint súlyosan, életveszélyesen megfenyegettek.

Ezúton szeretném Önnek azt is megköszönni, hogy mindez a rendezvényt biztosító rendőrök szeme láttára, a rendőrsorfaltól 5-6 méterre, zavartalanul megtörténhetett.

Az ügyben, mint sértett természetesen feljelentést tettem, kisebbség tagja elleni erőszak és garázdaság alapos gyanúja miatt, mely ügyben a Magyar Köztársaság rendőrsége augusztus 15-ével bűncselekmény és szabálysértés hiányában megszüntette a nyomozást, véleményem szerint másodszorra is cinkosává válva így az új-nyilas bűnözőknek.

Ezt a „gyors, szakszerű és pártatlan” döntést külön szeretném Önnek és az ügyben eljáró kollégáinak megköszönni, végezetül pedig még a segítségét is szeretném kérni.

Tisztelettel kérem, hogy adja át hálás köszönetemet a rendezvényt biztosító rendőrök parancsnokának is, aki szerint „én csak azt kaptam ott, amit megérdemeltem”. Köszönöm neki ezt a cinikus, lelketlen és a rend őréhez, de minden tisztességes emberhez is méltatlan hozzáállást, valamint köszönöm neki, hogy legalább nem segédkezett a felbőszült csőcseléknek...

Elnézést, hogy raboltam a drága idejét (az Ön vagyonbevallása, illetve a különféle ex-cégeinek állami-pályázati sikerei alapján gondolom, hogy valóban nagyon drága) és tényleg nagyon hálás vagyok, hogy engem nem tartóztattak le vagy ítéltek el ebben az ügyben, illetve hogy EGYELŐRE még csak nem is lincseltek meg és sárga csillagot sem kell viseljek.

Megjegyzem, az apai dédszüleim sajnos nem voltak ilyen szerencsések, amikor 1944. telén, Károlyi szobrától talán száz méternyire, megbélyegezve, sárga csillaggal a ruhájukon, a zajló Dunába lőtték Őket a mai gárdisták szellemi elődei, az akkori nyilasok, az Önök elődei, a magyar csendőrök tevékeny segítségével.

Remélem, hogy ez soha többé nem ismétlődhet meg, sem Budapesten, sem Gyöngyöspatán, sem pedig a „magyar szigetnek” csúfolt, neonáci, új-nyilas gyűlésen. Bízom benne, hogy magyarnak lenni nem annyit tesz, hogy egyben rasszistának vagy revizionistának is kell lenni. Hiszem, hogy magyar maradhatok, ahogyan a dédszüleim vagy Radnóti Miklós is magyarok voltak, de azért remélem nem olyan végzettel.

Munkájához, munkájukhoz további sok sikert kívánok és nagy költőnk, Babits Mihály örök érvényű sorával zárom levelemet, hátha Ön is elgondolkodik a történteken, hiszen mint tudjuk, „vétkesek közt cinkos, aki néma."

Üdvözlettel és köszönettel:
dr. Dániel Péter, egy (még) magyar állampolgár