Devizahitelek: most jön csak a neheze!

Még az eddigieknél is nehezebb idők elé néznek azok, akik annak idején azt a jónak tűnő döntést hozták, hogy lakásukat, kocsijukat részben hitelre vásárolták, méghozzá az alacsonyabb kamat miatt svájci frank alapon. Két-három évvel ezelőtt a svájci valuta árfolyama jellemzően 150 forint körül mozgott és viszonylag stabilnak látszott, és az 5-6 százalékos kamat jóval kedvezőbb volt a hosszútávú forintkölcsönök 10 százalék feletti kamatánál. A pillanatnyi döntéseknél keveseknél volt szempont az árfolyamkockázat, és a korlátlannak látszó pénzbőség idején a bankok sem igazán érezték érdekeltnek magukat abban, hogy a veszélyekre felhívják a figyelmet, inkább a saját kockázatukat csökkentő apróbetűs részekre koncentráltak.

A 2008 őszén kirobbant pénzügyi válság aztán gyökeresen megváltoztatta a feltételeket. A milliónyi adós hármas nyomás alá került: egyrészt a recesszió következményei, a csökkenő reáljövedelmek, a megszűnő munkahelyek sújtották őket, másrészt a költségvetés összeomlásának elkerülésére hozott megszorító kormánycsomagok. Harmadrészt pedig, és ez érintette legsúlyosabban őket, a nemzetközi befektetői kockázatkerülés és a hazánk iránti bizalom csökkenése nyomán a forint jelentősen gyengült, a svájci frank viszont drasztikusan erősödött, ami a törlesztőrészletek megugrásához vezetett.

A tavaszi választásokig úgy tűnt, valamelyest stabilizálódott a helyzet, az euró árfolyama áprilisban 265, a svájci franké 185 körül mozgott. Már ez utóbbi is jóval magasabb volt a hitelfelvételkori árfolyamoknál, nem véletlen, hogy a Fidesz egyik választási ígérete a devizahitelesek gondjainak enyhítése volt. Az azóta eltelt idő tanúsága szerint ennek pont az ellenkezője következett be. Az első nagy pofon akkor érte az adósokat, amikor Kósa és Szijjártó urak a görögök csődjéhez hasonlították hazánk helyzetét, amit aztán a későbbi nyilatkozatok korrigáltak ugyan, de a forint 3-4 százalékkal maradt gyengébb. Az újabb pofon az IMF-EU delegációval való kenyértörés után jött, ami a forintot stabilan az euróval szembeni 280 fölé, a svájci frankkal szemben pedig 205 köré lökte. Mindez nem volt elég, az e hét eleji kaotikus megnyilatkozások az IMF-fel való tárgyalások folytatásáról még bizonytalanabbá tette a pénzpiacokat, így a svájci frank elérte a 220 forintos csúcsmagasságot.

A kormány elhibázott lépései és azok elképesztő kommunikációja még kedvező külső feltételek mellett is negatív következményekkel jártak volna, ezzel szemben az utóbbi hetekben erősödő borúlátás uralja a piacokat. Sűrűsödnek azok a hangok, amelyek W formájú válságot, azaz újabb recessziós periódust jósolnak. Ha ez nem is következik be, azt minden elemző tényként kezeli, hogy a fellendülés mind a tengerentúlon, mind pedig Európában lassabb és hektikusabb lesz a vártnál. Ilyenkor a befektetők jóval óvatosabbá válnak és a pénzek a bizonytalanabb területekről a biztosabbnak tartott helyekre vándorolnak. Ez a devizahitelesek szempontjából duplán hátrányos: egyrészt a megrendült bizalom miatt alulsúlyozzák hazánkat, azaz pénzt vonnak ki, ami a forint árfolyamában azonnal érezteti a hatását, másrészt az amerikai és európai kételyek miatt a dollárból és az euróból egyaránt eladnak és a legbiztosabbnak tartott svájci frankot veszik. Ennek nyomán kettős árfolyamnyomás éri a forintot a frank irányából, ami sajnos tartósnak látszik.

A helyzet pedig már most is súlyos. A most közzétett MNB adatok szerint a magyar lakosság átlagosan jövedelmének 14-15 százalékát fordítja jelenleg adósságtörlesztésre. A legrosszabbul a devizahitelesek járnak, közülük már minden harmadik késlekedik a szerződés szerinti törlesztéssel, tizedük pedig lényegében nem tud törleszteni. Az ő gondjaikon az sem segít, hogy a bankok többsége már középárfolyamon számolja ki a soros részleteket, ez ugyanis maximum két százalékot jelent, miközben a svájci frank árfolyama az utóbbi két évben kb. 50 százalékkal erősödött a forinttal szemben! Gondoljunk bele, mit tud csinálni az a család, amelyik mondjuk 2007-ben vett fel kölcsönt lakásvásárlásra és a jövedelme alapján havi 100 ezer forint törlesztést tudott vállalni, ma viszont 150 ezret kellene fizetnie? Az nem megoldás, hogy az év végéig felfüggesztették a lakások elárverezését, mert az a bajba jutottakat csak átmenetileg óvja meg, ennek az árát viszont a bankok a kockázataik növekedése miatt az összes adóssal fizettetik meg.

Az adósok vesszőfutása még korántsem ért véget. A prognózisok szerint sem a külső, sem a belső feltételek egyelőre nem fognak javulni, sőt nagy eséllyel romlani fognak. Egyesek szerint az ideges pénzpiaci légkörben a svájci frank akár a 240 forintot is elérheti, de a 225-ös szintet akár hosszabb ideig is tarthatja majd. Ennek következményei már nem csupán a devizahiteleseket, hanem az egész ország növekedési esélyeit veszélyeztetik, mivel a lakosság fogyasztásra fordítható pénzmennyisége tovább csökken. A hazai kereslet szűkössége szinte valamennyi gazdasági ágazatot visszahúzza, és ezt a dinamikusan növekvő export sem tudja teljes mértékben ellensúlyozni. Erre való tekintettel rontott növekedési előrejelzésén a Nemzeti Bank is.

A csapdahelyzet az, hogy a gazdaság gyorsulásához a belföldi fogyasztást is ösztönözni kell, amihez viszont a lakosság pénzügyi helyzetén is javítani szükséges. Ez nem lehetséges a nettó jövedelmek érezhető emelkedése nélkül, aminek azonban nincs meg a fedezete sem a vállalati szférában, sem a költségvetésben. Megoldás tehát csak hosszútávon, évek következetes gazdasági lépéseivel remélhető, nem pedig kapkodó, rögtönzött intézkedésekkel és nagyképű szólamokkal. A romló külső körülmények közepette létfontosságú lenne előállni végre egy áttekinthető és átfogó gazdaságfejlesztési és szerkezetátalakítási koncepcióval. A jelenlegi bajokon sokat nem változtatna, de esélyt adna arra, hogy legalább néhány év múlva jobban élhessünk.