Demokratikus molekulák

– Felmenői között van – például – az 1848–49-es szabadságharc honvédtábornoka, Perczel Mór, s a kiegyezés utáni korszak igazságügyi minisztere, a Deák Párt vezetője, Perczel Béla is. Miként hat az ilyen családi múlt?

– Például hagyományt követve mentem a piarista gimnáziumba. Számomra a haza szolgálata nem elvont fogalom, nem patetikus frázis. Sok katona akadt az ősök közt, forradalmár éppúgy, mint királypárti. A tisztesség mindkét oldalon alapvetés volt. A katonavonalat nagyapám törte meg, aki fényképész lett. Nagyanyám szintén: ő az 1938-as Buenos Aires-i világkiállításon díjat is nyert. Édesapám az építészetet választotta, amúgy a Kádár-korban is büszke volt a családi tradíciókra. Miközben édesanyámmal együtt – aki hivatása szerint kristályfizikával foglalkozott – egészséges kompromisszumkészséggel élték meg azt az időszakot. Komoly kellemetlenségei anyai nagyapámnak akadtak még az ötvenes években, mert korábban táblabíró volt. Pályafutásának végén fűszeressegédként nyugdíjazták. Hatvan felett, szőlősgazdaként álltak talpra nagyanyámmal. Mindkét ágat erős tartás jellemezte.

– Szabó Gábor akadémikus, a Bolyai-díj Alapítványának kuratóriumi elnöke laudációjában említette: érettségi után ön két év kitérővel került csak egyetemre, ami erősítette kitartásában. Kényszerű volt a pauza?

– Bizonyos értelemben igen: éppenséggel nem voltam kitűnő tanuló. Kellett még idő, hogy benőjön a fejem lágya. Magamfajta középosztálybeli gyereknek jót tett egy kis segédmunka. A Veszprémi Egyetemen aztán már kitűnő voltam, egy év elteltével pedig átjöttem az ELTE-re. Mire itt végeztem, az ország húsz legjobbja közé kerültem. Ami fontos volt: az egyetemen készíthettem a doktorimat.

– Mostani kitüntetésekor úgy fogalmazott a molekulák mikrokozmosza iránti érdeklődéséről: „Senki sem látta a szerelmet, mégis mindenki tudja, hogy létezik.” Talán poézis vezette a kémia felé?

– Irodalmi és filozófiai érdeklődésem révén ismertem fel, mennyi misztikum van a kémia világában. Gondoljon például bele: a szerves anyagok legtöbbje színtelen vagy fehér. Nem káprázatos? Ha meg összevegyítünk két egyszínű vagy színtelen folyadékot vagy port, abból könnyen lehet színes anyag vagy – robbanást követően – sok gáz. Látszólag felfoghatatlan, mi minden történhet az anyaggal molekuláris szinten. Ám ha belemélyülünk a molekulák mikrovilágába – mint Alice Csodaországba –, feltárul a struktúrájuk, megértjük működésük elvét és okát. Ami pedig a szerelmi példát illeti: feleségemmel – aki klinikai szakpszichológus – huszonhat éve élünk jó házasságban, három gyermekünk van, s ma is érzem a szerelem láthatatlan jelenlétét.

– Miután 1989-ben doktorált, ösztöndíjat kapott az USA-ba, Kanadába, Angliába is. Sosem volt kérdés a visszaút?

– Értek látványos kísértések, de én igazán csak itthon tudok élni. Amerikában sok ötvenhatos emigránssal találkoztam. Többségük – hiába az eltelt évtizedek – nagyon szűk közegben éli az életét. Hazájuktól elszakadva szükségszerűen magukra maradtak. Még azok is küzdenek ezzel, akik komoly sikereket értek el a pályájukon. Mert más az, amikor azt érezheti az ember: a hazájának színeiben tett valamit a honfitársaiért. Ráadásul itthon tanárként is nagyobb a szabadságom. Az amerikai egyetemeken még a professzoroknak is gyakorta megszabják, melyik könyvből és mit kell előadni. Itthon a magam választotta könyvekből állíthatom össze a tananyagot. Saját elképzeléseimet is hozzátehetem. Így az kicsit több lesz, mint puszta kémia.

– A peptid- és fehérjekutatásnak vannak olyan tanulságai, amelyek civil számára is értelmezhetők?

– A terminus technikusokat mellőzve sok dolog közérthető. Egyszerűen fogalmazva: engem az érdekel, hogyan néznek ki azok a molekulák, amelyek a szokásos képalkotási eljárásokkal nem tehetők láthatóvá. A mágneses magrezonancián spektroszkópiával, az NMR-rel viszont már betekinthetünk a „mélybe”. Munkám során kedvenc fehérjéimből beleteszek pár milliárdot egy NMR-csőbe, feloldom, s az bekerül egy nagy mágnesbe. Az ottani körülmények hatására a fehérjéket már úgy lehet tanulmányozni, mint az akvárium halait. Megtudhatjuk, ki kivel tart kapcsolatot, kinek a barátja, kit aktivál vagy éppen leállít. Mi lesz, ha túl sokan vannak együtt. Genget képeznek, vagy koncertzenekart. Fontos kérdések, hiszen egy élő sejtben – térben, időben, sajátos koncentráció szerint elrendezve – van úgy hat-nyolcezer fehérje, és ez alapvető az életműködésekhez.

– Demokrácia, diktatúra, anarchia vagy esetleg monarchikus hajlam jellemzi a molekulák világát?

– Annyi biztos: konstruktív, együttműködő rendszert alkotnak. Ez mindennek az alapja. Nincsenek köztük felsőbb- és alsóbbrendűek. De minden molekula esetében van egy világos irányultság, amely mégiscsak kialakít – persze közös szándék szerint – egyfajta struktúrát, ha akarom, hierarchiát.

– A demokráciára hajaz. Noha ön nem társadalomtudós. A Bolyai-díjnak viszont egyik kritériuma, hogy az adott kutatásnak társadalmi, gazdasági haszna is legyen. Az ön esetében ez hogyan valósul meg?

– Vannak például olyan célfehérjéink, amelyek alkalmasak a sejten belüli szállításra: nem kérdés a gyógyszeripari hasznosítás lehetősége. De az alapkutatás és a társadalmi, gazdasági haszon direkt összekapcsolása nagyon kockázatos dolog. Mi azon dolgozunk, hogy egy-egy ötlet – minél több tudás, megszerzett információ révén – átkerüljön a megértés kategóriájába. Akinek az a dolga, ott már megláthatja benne az innováció lehetőségét, találhat befektetőt a megvalósításhoz. Mi az alapkutatásban másként működünk, másra fókuszálunk. Egyik kutatásunkhoz egészen kis fehérjékre van szükségünk. Előállításuk közben azonban nagyok is keletkeznek, amelyeket kidobunk. Holott ha megtisztítva nyugati cégeknek adnánk el őket, sok ezer eurót hozhatna. Csakhogy egyetem esetében nincs reális esély az ehhez szükséges gazdasági és egyéb struktúra megszervezésére.

– Ami azt illeti: az elmúlt húsz évben a honi politikának sem sikerült olyan rendszert kiépítenie, amely rácsapna, mondjuk, az efféle profittal kecsegtető, „lepottyanó” molekulákra. Miközben rendszeres téma: kéne már valami sajátos húzóágazat a honi gazdaságban.

– Önmagában a tanítás és a kutatás is az lehetne. A tudomány és az oktatás területén nagyon sok nálunk a kreatív és okos elme. Az ilyenek ritkán alkotnak összetartó közösséget a társadalom egyéb területein, ám az egyetemi közeg tökéletes gyűjtőterületük lehet. Ehhez nyilván azoknak kellene előbb sokat befektetniük az oktatásba és a kutatásba, akiknek megvan rá a lehetőségük, értenek a marketinghez, egyebekhez. Úgy már, a tudományban elért hírnevünkkel együtt, rengeteg embert idevonzhatnánk az egész világból. Példa rá az alig negyed-magyarországnyi Massachusetts állam: hetven egyetemük van, köztük a Harvard, a Boston University, a Massachusetts Institute of Technology. Massachusettsben tanul és költi pénzét a fél világ.

– A jelen kormányzat nem az egyetemek szaporításában gondolkodik.

– Pedig abban világnézettől függetlenül meg lehetne egyezni. Igaz, ötven évig határozottan dolgozni kellene érte, de működne. Sokan mondják: mi képtelenek vagyunk kijönni egymással, ezért haladunk lassabban. A nyugati világ egyes országaiban is vannak hasonló egymásnak feszülések, csakhogy csillapítani képesek őket a közös célokért. Hiszen a természet, ha úgy tetszik, saját sejtjeink is erre tanítanak.